Dávidék családtagokként szeretik a méheket

Előrebocsátom: többször beszéltem már méhésszel, akivel megvitattuk a méhekre, illetve az életükre, a gyűjtőmunkájukra hatással lévő környezeti, egészségügyi gondokat. Eddig ugyanis abban a meggyőződésben éltem, hogy a vadászathoz hasonlóan a méhészet is férfimunka. Meglepődtem hát, amikor Nagyzerinden Dávid Attila méhésszel kívántam elbeszélgetni, csakhogy őt, villanyszerelő lévén, valahova elhívták dolgozni. A kapuban a felesége, Gyöngyi fogadott, ezért azt javasoltam: visszajövök később. Gyöngyi asszony azonban megnyugtatott: maga is, sőt a már nagykorú fiuk, Attila is ért a méhészethez, szívesen megosztja velem a tapasztalatait. Kissé vonakodva, de kötélnek álltam: „hadd lássuk, mi sül ki belőle”.

Újraéleszteni a hagyományt

Gyöngyi asszony nem kérette magát, belevágott: 5 éve foglalkoznak méhészettel, ami egy családi hagyománynak a folytatása, ugyanis apósa az 1970-es évektől méhészkedik. A férje már gyerekkorától segédkezett neki, ezért sok tudnivalót elsajátított. Később, miután összeházasodtak, maga is szívesen segített a pergetésnél vagy más munkálatoknál. Időközben az apósa megbetegedett, ezért már nem tudott kellőképpen foglalkozni a méhekkel, amelyek ugyancsak betegek lettek. Mivel a férjével együtt mindketten dolgoztak, maguknak sem volt idejük komolyabban segíteni, apósának az 50-100 közötti méhcsaládja alaposan lecsökkent. Amikor átvették a méhészetet, már csak 10 családot kaptak, azok is betegek voltak és elpusztultak. Később Szabó Jánostól kaptak két kisrajnyi méhecskét, amivel 5 évvel ezelőtt újrakezdték a méhészkedést.

A méhbetegségekre vonatkozó kérdésemre Dávid Gyöngyi nagy szakértelemmel válaszol: Nagyzerind községben a hasmenés – ami a higiéniától függ –, általában nem bántja a méheket, mert tisztán tartják őket, ezért erős családokat alkotnak. Az élősködők, a méhtetvek ellen azonban ősszel védekezni kell: pergetés után elvégzik a tetűirtást a vegyszerekkel bekent lapocskákkal, amelyeket a kaptárokban meggyújtva rakják, vagyis befüstölik a méheket. Azok a higiénikus tartás, a gondoskodás jóvoltából az eltelt 5 évben alaposan felszaporodtak, jelenleg telelnek, ezért csak tavaszra lehet megtudni, pontosan hány méhcsaládjuk van. A fiatalasszony szerint a számuk 50-100 között lehet.

A rajok megtartására, illetve a családok kialakítására irányuló kérdésre Gyöngyi asszony elmondta: a két kis családot fokozatosan, a megfelelő számú és minőségű anyaméhek kiválasztásával szaporították. Ha nem figyelnek oda az anyaméhek számára, akkor több, gyengébb anya akár egy-egy maroknyi méhecskével is kirajzik, kiüríti a kaptárt nemcsak a méhektől, hanem a méztől is. Ennek az elkerülése végett levágják a gyengéknek tűnő anyabölcsőket, amelyekből csakis néhány erőset, az elsőket hagyják meg, amelyek képesek lesznek egy-egy erős családot létrehozni. Az anyák leválasztásával a rajzást is szabályozzák, így a méhek nem rajzanak ki. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az erős családok, amelyekben sok méhecske van, olykor megteszik, hogy eldugnak egy-egy anyabölcsőt, amelyből kifejlődik a többlet anya, amivel kirajzanak a méhek.

Ha azonban a méhész rendszeresen foglalkozik velük, az előkészületekből is rájöhet a rajzás közeledtére, ugyanis néhány méh kirepül, helyet keres a rajzásnak. Szerencséjükre a kirajzott méheket is rendszeresen begyűjtik, hiszen azok a kertjüknek valamelyik gyümölcsfáján telepednek meg. Ilyenkor alaposan beöltöznek, veszik a fenekén mézzel bekent rajfogó kosarat, amibe belerázzák a rajt, majd beteszik az előre elkészített, keretekkel ellátott kaptárba. A kaptárokban megtartandó higiénia céljából a kereteket és a rámákat állandóan újakra cserélik.

Passzióból csírázó üzlet

Meg lehet-e élni a méhészkedésből?

Gyöngyi asszony szerint ilyen kevés családból, mint amennyi nekik van, nem lehet megélni, de nem is a nagy haszon miatt foglalkoznak velük, hanem mert igen megszerették, családtagokként kezelik a méheket. Alaposabb  megismerésükhöz szinte naponta forgatják a Méhészbibliát, de az Interneten is állandó kapcsolatban vannak a méhészbarátokkal, akikkel minden kérdésben véleményt cserélnek. Ilyenkor, télen inkább karbantartási munkálatok vannak, nyáron azonban szinte napi rendszerességgel köztük kell lenni.

A mézet a minőség függvényében 6,5 és 19 lej közötti áron veszik át nagyban. Az akácmézért 19, a vegyesért 13 lejt adtak volna, de azzal a feltétellel, hogy majd, valamikor kifizetik. Ilyen feltételek mellett nem adták, inkább itthon és a környéken értékesítik, amihez már szépen kialakult a klientúra. Ugyanakkor eljárnak a környékbeli piacokra is, ahol szívesen vásárolják a tiszta biomézet. Mivel 2016-ig fejlesztették a méhészetet, nem vették el a mézet, abban reménykednek, hogy tavaszra legkevesebb 70 családra felszaporodik az állományuk. Amikor nemrégiben fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet, ellenőrizték a telelő méheket, amelyek egészségesen várják a tavaszt. Úgy is védekeznek a méhpusztulás ellen, hogy három helyen teleltetik őket, mert gyűjtésre is szükség van, de sajnos, olyan rosszakarók is vannak, akik a méhekre mérgező anyagokkal permetezik be a fáikat. A télre alaposan felkészültek, az állományt a tetvek ellen biztosították, ráadásul az augusztusi, az utolsó pergetést meghagyták nekik. Ha elveszik, veszélybe kerülhetett volna az életük, amit mindenképp el akarnak kerülni. A méhektől nem kell félni, azoknak a jelenléte lelki békét sugároz.

Dávid Gyöngyi megmutatta a méztartósító felszerelésüket, amit komoly beruházással vásároltak, hogy a mézet ne kelljen a kristályosodás miatt melegíteni. Ha állandóan melegítik, veszít a minőségéből. Jelenleg 5 fajta mézet állítanak elő: a repcemézet, ami gyomorgondok orvoslására, az immunrendszer erősítésére, akácmézet, ami megfázásra, torokgyulladásra ajánlható, napraforgó mézet, ami jótékonyan hat az emésztési zavarokkal küszködőknek; török-akácmézet, aminek különleges aromája van, de készítenek mezei virágmézet is, aminek az aromájára a sokszínűség jellemző.

A méhész asszony bemutatta a méz helyes tárolását biztosító, 5 nagy edénnyel ellátott berendezést, amiben állandó hőmérsékleten tartva a méz mindig aranysárga, folyékony. Ugyanakkor nemcsak a helyes tartósításra, hanem az állategészségügyi előírásokra, a piacokon történő szabályos forgalmazásra is gondot fordítanak, üvegeiken fel van tüntetve a méz fajtája, a méhész címe és a neve, illetve engedélyének száma. Aki egyszer megkóstolja a mézüket, az biztosan keresni fogja a piacokon, vagy a nagyzerindi községháza melletti otthonukban.

Amikor hozzájuk betértem, szokványos beszélgetésre számítottam egy méhésszel. Távozóban viszont, elismerem: a jelenlegi követelményeknek megfelelő, egészséges méhészkedés, tulajdonképpen el sem képzelhető a női higiénia és kifinomult fantázia, a családmegtartó szeretet nélkül. Mert Dávidék valóban szeretik, családtagoknak tekintik a dolgos méheket.