Udvari vigadalmak (3/6.)

Divatos férfiak

2018. március 25. 18:42 (vasárnap) /

A magyar férfiviselet az alul viselt ingből és nadrágból, a felsőruhaként hordott dolmányból, és az e fölé öltött mentéből, illetve subából állt. A drága kelmékből varrt köntöst ünnepi alkalmakkor felsőruhaként viselték. A nadrág általában egyszerű volt, ennek nagy részét a dolmány eltakarta. A nyakánál ráncolt magyar ing combközépig ért, a nyakát, mellrészét és az ujjak végét hímzéssel díszítették.

Az ing fölé öltött dolmányt az előkelők selyemből vagy bársonyból varratták, néha prémmel díszítették, de kevésbé igényes anyagokból és kivitelben a társadalom minden rétege viselte. A dolmány általában térdig ért, ezért az urak a lovagláshoz rövid felsőruhába öltöztek. 

A férfiak bő felsőruhájukat redőkbe rendezték, melynek ráncolt ujjait gyakran felhasították, és alóla kibukkant az alsónemű finom fehér vászna.  Az idősebbek a bő, prémmel díszített, nagy-galléros, széles szájú ujjakkal ellátott, bokáig érő humanista köpenyt részesítették előnyben. A piperkőc fiatalok viszont nemcsak szőkítették, bodorították hosszú hajukat, de felsőruhájukat mind rövidebbre vágva, mellényszerűen fűzéssel szorították össze, így a vászoning láthatóvá vált. Nadrágjuk szorosan combjukra és lábszárukra simult, lábukon szögletes orrú cipő. 

A legegyetemesebb magyar ruhaneműt, a subát hidegben, a királytól a pásztorokig, mindenki viselte, s csak anyagukban és kidolgozásukban tértek el egymástól. A magyar suba nyakánál zárt, elöl gombokkal záródó, belül prémmel bélelt hosszú palást vagy köpenyféle volt. A király és az előkelők subája kívül brokátból, selyemből készült, belül hermelin- vagy cobolyprémmel. A királyi kamarások nyest-, az ajtónállók erdélyi báránybőr subát viseltek. Az esztergomi érsek számadáskönyve szerint az ökörpásztornak is báránybőr suba dukált.

Az öltözethez különböző süvegek, sapkák, kalapok tartoztak. Jellegzetes magyar karakterüket a prém- vagy hímzett szegély, valamint a gyöngyös-ékköves tollforgó és a hozzá tartozó tolldíszek adták.

Az európai divattól a magyaros hajviselet is eltérő volt: a hosszú haj és a hosszú szakállhoz illő bajusz volt az elfogadott. 1489-ben Milánóban nagy feltűnést keltett Buzlai Mózes a magyar követ, aki haját hosszú, gyöngyökkel díszített fonatokban viselte. A szakállviselet népszerűsége akkor is megmaradt, amikor a reneszánsz a magyar udvarban is divatba hozta a borotválkozást, pedig maga Mátyás és őt követve több főúr is borotválkozás-párti volt. A magyar viselet jellegzetességeként számon tartott csizmás huszáröltözet török hatásra a XV. század végén jelent meg.

A legrészletesebb ruházati leírások a különböző ünnepségek, esküvők, békekötések, királytalálkozók alkalmával készültek. Mátyásról több alkalommal is feljegyezték, hogy nagy gondot fordított saját és kísérete öltözetére. A boroszlói követ szerint Fehérvárra háromezer lovag élén érkezett,gazdagon kivarrt zöld mente feszült rajta, gyöngyvarrás díszítette csizmáját, tolldíszes süvegét gyöngykoszorú ékesítette. Apródjai sárga, szürke, zöld és barna bársonyruhát viseltek. Cesare Valentini ferrarai követ csodálattal számolt be az iglaui királytalálkozóról (1486), a király és nagyszámú kísérete pompás, drága anyagokból varrt, gazdagon díszített ruházatáról, csodálatos ékszereiről, fegyvereiről. 

Követjelentések szerint, amikor a jövendőbelijét fogadta, gyöngyökkel kivarrott kurta mentéjében igyekezett minél jobb benyomást gyakorolni Beatrixra. A budai bevonuláson már piros ékköves dolmányt viselt és süvegét gyöngyökből kivarrott korona díszítette, míg az esküvői ebéden cobolybélésű sárga atlaszköpeny borította vállát. 

A parasztok ruházata általában szürke posztó-harisnyanadrágból, hosszú ingből és szürke posztó tunikából állt. A források kalapot (pileus) és egy pallium nevű hosszú felsőruhát is említenek. Nem volt számottevő különbség a tehetősebb paraszt, kisnemes és a polgár ruházata között. A gazdag parasztok a külföldi posztó mellett birka- és rókaprémet is felhasználtak öltözetükhöz. A legtöbb embernek két viselete volt: egy ünnepi és egy hétköznapi.

A férfiviselethez ugyanúgy hozzátartoztak az ékszerek, akárcsak a hölgyekéhez.

Berzeviczy Albert a Beatrix királyné című munkájában leírja, hogy Ujlaky Miklós, Bosznia királya az esküvőn „… hímzett s egész hosszában skófiummal és gyöngyökkel átszőtt dolmányban s ugyancsak aranyszövésű mentében, mely ötszáz gyémánttal s számos más drágakővel volt díszítve, nyaklánczát magát tizenhét márka arany súlyúnak, övét pedig hatvanezer arany értékűnek becsülték” – jelent meg.

A magyar urak öltözéke abban is eltért a kor nyugat-európai divatjától, hogy a férfiak hosszú ruhába öltöztek, nem szerették a rövidre szabottakat.

o0o

 

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében, a Mátyás király reneszánsz udvara című, a kor magyar építészetét és képzőművészetét bemutató, videóvetítéssel egybekötött előadását 2018. április 3-án, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja.

Arendezvény meghívott előadója: dr. Sarkadi Nagy Emese művészettörténész, az Egri Eszterházy Károly Egyetem Kulturális Örökség és Művelődéstörténet Tanszékének az adjunktusa, az Esztergomi Keresztény Múzeum kutatója.

Közreműködik: Rónai Zoltán, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója, felkészítő tanár: Nyári Melinda.

Házigazda: Murvai Miklós.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Hozzászólások