Dolgozgatnak, el is készül valamikor

Álldogálok az aradi 6 Vânători út végén, a Kürtös felé tartó út kereszteződésénél, előttem az egyik vasúti felüljáró. Hallottam, dolgoznak rajta, hát megnézem, igaz-e a hír.

Igaz, a mellékelt fotó a bizonyíték. Készíthettem volna egy másikat is, egy másik, ugyanilyen népes csoportról. Örvendezzünk hát, és reménykedjünk, hogy a felüljáró – egyelőre persze csak az egyik – mégiscsak elkészül valamikor.

Órámon elindítom a percszámlálót, hadd lám, egy hétköznap, déli egy óra körül tíz perc alatt hány autó halad a város mikelakai vége, a dévai út felé. Sem a sor elejét, sem végét nem látni – végtelennek tűnik. TIR-ek, személyautók, haszonjárművek lassan araszolnak előre, jobb esetben 20-30 kilométeres sebességgel, aztán egyszer csak megállnak: lezárják a vasúti sorompót. Ennek dacára tíz perc alatt hatvan-egynéhány járművet számolok össze.

A forgalom kényszerleállása a terelőúton arra jó, hogy az azt keresztező, Kürtös felé haladó kocsik átcsusszanhassanak – feltéve, ha egy hatalmas kocsi nem éppen a kereszteződésben áll le. Vagy (nyitott sorompónál) udvariasan, haladás közben nem engedi át az átmenni akarót. Valóságos csoda, szerintem, hogy ezen a helyen nincsenek napirenden a balesetek.

A Gáj városnegyeden átvezető terelőút, úgy, ahogy van, kész katasztrófa kezdettől fogva: csupán kétsávos, előzni számos szakaszán szinte lehetetlen, rendkívüli módon zavarja az út mentén lakókat, és iszonyatosan környezetszennyező. Hevenyészett kényszermegoldás. Igaz, annak idején, megépítésekor, nemigen tehettek mást: Nagylak határállomás felől jövet a város központi része (a Hegyalja térig, s onnan Mikelaka felé) már rég fuldoklott az iszonyatos forgalomtól, nagyon gyors és olcsó megoldás kellett.

Megszületett, a maga minden hátrányával.

Aztán végül (talán 2011-ben, ha jól emlékszem) az akkori Boc-kormány jóváhagyta két felüljáró megépítését a terelőutat átszelő vasútvonalak fölött, a forgalmat gyorsítandó. Nagy rössel megindult a munka, haladt is (2012 végére be kellett volna fejezni), amíg a következő, Ponta-kormány le nem állította a beruházást, miután a munkálatok már 65-80 százalékban elkészültek.

Ennél nagyobb baklövést ritkán látott Románia, amely pedig megért már jónéhányat. Mert ez esetben távolról sem csupán Aradról van szó (akármilyen is vezetőinek politikai színezete), hanem magáról az országról. Nagylaknál van Románia alighanem legjelentősebb nyugati be- és kilépő országúti határállomása (főleg az autósztráda-átkelő felavatását követően), nyugat felől tízezerszámra érkeznek az ország belsejébe tartó kamionok (nagyon sok külföldi), amelyek Arad külvárosában, a terelőúton rögtön roppant kellemetlen tapasztalatokat szereznek. Hogy mit mormolnak foguk között ezek láttán, jobb, ha nem tudjuk.

Annyit azonban pillanatnyilag tudunk, hogy ismét dolgozgatnak az egyik felüljárón. Ha átadják (valamikor csak-csak) nem oldódnak meg ugyan az eleve elhibázott terelőúttal kapcsolatos gondok, de valamelyest enyhülnek. S ha majd a másodikat is befejezik (ami egyelőre nagyon a levegőben lóg), még egy apró lépés lesz előre. A fiatalabbak még megérhetik az átadását...