Éber csőszök, kissé részrehajló bírák

Ha Fazekasvarsándon bármely magyar rendezvényen „összeütnek két fedőt”, a helyet valamelyest ismerőnek érdeklődnie se kell, mert tudja, hogy abban biztosan benne van Gyurkócza Tünde tanítónő (jelenleg óvónő), Manguci Erzsébet immár nyugdíjas óvónő, Szász Mihály vállalkozó, Török Sándor „üstmester” keze. Akikhez, szerencsére, mások is csatlakoznak, a fiatalok, például, a sajnálatosan egyre fogyó magyarságú helység ifjai, akik 2014 szeptemberének végén a szüreti bál megrendezésében fontos szerepet vállaltak, egyebek közt az Essig József egykori helyi lelkészről elnevezett kultúrotthonnak a szüreti bálra szőlőfürtökkel, borosüvegekkel való feldíszítésében, s az ezeket óvó csőszlányok, -fiúk kiállításában.

Aki idegen, látta, hogy szeptember 27-én, szombaton délután három társzekérrel a faluban, zenészbanda kíséretében hívogatni indulókat, majd később, a kellős központban, az evangélikus templom melletti útkereszteződésben a forgalmat is jó tíz percre kormegoszlás szerint három csoportba rendeződve táncoló 25, népviseletbe öltözött párt, felhívandó a figyelmet az esti mulatságra, azt gondolhatta: ahol ennyi a gyerek, a fiatal, ott magyar jövő is van. Bár úgy lenne.

A mérsékelt számbeli részvétellel zajló esti mulatság (amelyen, immár szép szokás szerint, két születésnapost is felköszöntöttek) sikeresnek mondható. Akik ott voltak, jó kedvvel táncoltak a Koktél zenekar változatos muzsikájára (román nép- és könnyűzenét is játszottak a jelenlévő, főleg fiatalokból álló román társaság tiszteletére), az éber csőszök könyörtelenül hurcolták a játék kedvéért olykor ellenkező szőlőtolvajokat a szigorú, bár kissé részrehajló (a gyerekekre kisebb büntetést kirovó) bírák elé, a közönség örült, vagy bosszankodott a tombolasorsoláson – szóval minden olyan volt, mint amilyennek lennie kellett.

Ha valaki megéhezett, kétfajta bográcsosban is válogathatott, sör, bor, üdítő, kávé volt elegendő, semmi sem zavarta a fazekasvarsándi szüreti bálon szórakozókat.