Édes ajándék mézesekből

Bara Júlia Máramarosszigeten született, középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, majd Budapesten gyógymasszőrnek tanult. Szatmáron masszőrként kezdett dolgozni, közben egyetemre járt, közigazgatás szakra. Egy váratlan esemény miatt át kellett vennie egy vállalkozást Temesváron és Aradon, amit több mint 10 évig vezetett férjével közösen, végül Aradon telepedtek le, ahol megszületett kislányuk, aki már itt kezdte az iskolát.

– Hogy került a mézes az életedbe?

– A lányom kicsi volt, és nagyon szerette a mézeskalácsot. Sajnos, én nem tudtam készíteni otthon, de az RMDSZ szervezte gyerekfoglalkozásokon gyakran volt mézeskalács-készítés, amit kifejezetten szerettünk. Zsuzsa néni (Szénási Zsuzsanna nagyzerindi mézeskalács-készítő – szerk. megj.) tartotta ezeket a foglalkozásokat, tőle kaptam meg a receptet is, amit ezúton is tiszta szívből köszönök. Így felbátorodva elkezdtem otthon is kipróbálni. Míg nem találkoztam Zsuzsa nénivel, addig nem hittem, hogy a mézeskészítést lehet ennyire szeretni. Csodaszép mézeskalácsokat láttam nála, csak bámultam és gyönyörködtem. Biztos voltam benne, hogy ezt csak szívvel-lélekkel lehet készíteni. Elképzelni sem tudom, hogyan lehet egy életet ennek szentelni, és ilyen türelemmel, odaadással készíteni ilyen sok éven keresztül. De azt, hogy egyszer majd én is ezzel foglalkozom, azt sosem hittem volna. Aztán valahogy úgy alakult, hogy most, pár év elteltével elmondhatom: a mézes hozzátartozik a mindennapjainkhoz – mondom ezt többes számban, mert néha a családi életünkben kompromisszumokkal jár ez a hobbim.

– Azt tudni kell a mézeseidről, hogy isteni az ízük és aromájuk, de ugyanakkor nagyon ízléses, precízen kidolgozott, csodaszép alkotásoknak is számítanak. Hol/kitől tanultad a díszítést, a dizájnolást?

– Csinálgattuk otthon a mézeseket, eleinte csak karácsonykor. De díszítetlenül nem fogytak. Így eleinte alapmázat készítettem, és azzal szórakoztunk a lányommal, hogy díszítgettük magunknak a mézeseket. Egyre jobban sikerültek, egyre jobban tetszett a lányomnak is. Majd elkezdtem böngészni az interneten új mázrecept után, csillogó mázt szerettem volna, és tökéletes vonalakat. Addig keresgéltem és próbálgattam, míg egyre jobbak lettek. Aztán egyszer csak túl sok „szabadidőm” lett a járvány, a karantén miatt. Ez idő alatt sokat fejlődtem, és sok új technikát kipróbáltam. Talán a sok pozitív megerősítés vitt előre, és az alkotó vágy. Ez nekem hobbi, mint másnak a festészet. Nagyon jó érzés újat és szépet alkotni, ami ráadásul még ehető és finom is. Azt viszont nem tudom mondani, hogy tökéletesek. Sok hiba van bennük, és rengeteg tanulnivalóm van még, bőven van még hova fejlődni. Bár időm nincs sok, de ahogy tehetem, szakítok a készítésükre. Már van egy saját fűszerkeverékem, azzal ízesítem a tésztát. Az alapanyagokra is nagy hangsúlyt fektetek, mindig ugyanazokat a jő minőségű hozzávalókat veszem.

– Én már többször végigkövettem a munkafolyamatot melletted... hát nem egyszerű. A tehetség, szépérzék mellett nagyon sok időt és energiát igényel. Felvázolnád a folyamatot, hogy nagyjából legyünk képben, igazából mennyi idő alatt készül el a végtermék?

– A kész termékig bizony eltelik pár nap. Először összegyúrom a tésztát, majd pihenni hagyom hűvös helyen pontosan két napig. Ekkor újra összegyúrom jó alaposan, és hűtőbe teszem 1–2 napig, egészen a sütésig. Nagyon fontos, hogy jó sokat kell gyúrni, amíg kijön belőle minden buborék. Ezután türelemmel kinyújtani és kiszaggatni. A tepsibe rakásnál is nagyon kell vigyázni, hogy ne mozduljanak el, vagy ne húzódjanak össze. Itt egy titkot is elárulok: nem szabad sokáig sütni, mert ha túlsütjük, akkor kemény lesz. A vékony mézesnek elég 5 perc sütés, ha vastagabb, akkor lehet picit több. Ha ki vannak sütve, elkezdem a terülő mázolást. Ezt hagyom száradni minimum egy éjszakát. Erre kerül a díszítés, ami lehet több rétegű is, ilyenkor a rétegek közt kell várni, míg az előző jól megszárad. Nem tudom megmondani, hogy egy mézes hány óra alatt készül el, mert egyszerre több darabbal dolgozom. De sokszor van, hogy a kisült mézes díszítése belekerül 1–2 napba, plusz egy nap, ha ezt össze is kell állítani, mint például a házikókat. Mivel ez nekem csak hobbi, nem sietek velük. Igyekszem úgy elkészíteni, hogy minél kevesebb hiba legyen bennük, és öröm legyen a készítés.

– Az ember azt gondolja, hogy ennek az édességnek csak télen, karácsony táján van szezonja. Milyen alkalmakra kérnek még, vagy készítesz magadtól mézest?

Melyik volt eddig a legnehezebb, a legbonyolultabb rendelésed, alkotásod?

– A mézeskalács bármikor tökéletes ajándék, bármilyen ünnep tökéletes kiegészítője. Legyen az karácsony, húsvét, születésnap, gyereknap, keresztelő, esküvő vagy éppen tanévzárás. Készítettem már házikón alvó Snoopyt, osztályfőnöknek virágkosarat a gyerekek neveivel, székely kaput, Elza-kastélyt a lányom tortájára, kosárkát piros tojásokkal, huszárt, pingvint, fenyőfákat, adventi naptárat, Harry Potter-rajongóknak a roxforti szimbólumokat stb. Igazából nem volt olyan kérés, ami túl bonyolultnak tűnt volna, ha az is, csak addig tűnik nehéznek, míg rá nem jövök a lépésekre. Miután összeraktam a fejemben az elkészítési sorrendet, onnantól kezdve már csak játék az egész. A legbonyolultabb munkámnak egy saját célkitűzést mondhatok: minden évben más és más adventi naptárat készítek mézeskalácsból. A legelső úgy készült, hogy faágakból készítettem egy fenyőfa-formát, erre kötöztem 24 darab kidíszített, megszámozott mézeskalács-figurát. Második évben már díszített fakeretre tettem a mézeseket, tavaly pedig könyv formában volt 24 darab kis doboz átlátszó tetővel, benne a díszített, számozott mézes.

– Ha össze kellene foglalnod: mit ad neked ez a munka?

– Ez egyszerű: az alkotás örömét.

*

Bara Júlia csodálatos és ehető „kézimunkáit” a Facebook-on Dar Dulce néven lehet megtalálni.