„Egy kincs van minden nemzetnek adva”

Rendkívül gazdag kulturális esttel ünnepelték az anyanyelv nemzetközi napját Vajdahunyadon. A kezdeményező és házigazda, a Petőfi Sándor Program keretében Vajdahunyadon tevékenykedő Zsidai Sára volt, aki ösztöndíjas társaival, Demcsik Norberttel és Jankovszky Rékával közösen szervezte meg a sokrétű rendezvényt. A Corvin Savaria Kulturális Központ néven működő vajdahunyadi Magyar Házban Ferenczi István helyi RMDSZ-elnök, városi tanácsos köszöntötte a népes közönséget, majd dr. Kőrösi Viktor Dávid, a kolozsvári magyar főkonzulátus vezető konzulja gratulált a rendezvényhez, és biztatta a vajdahunyadi magyarságot, hangsúlyozva, hogy nem az a fontos, hogy hány magyar él egy-egy kis településen vagy szórványban, hanem az, hogy mindannyian a 15 milliós nemzet szerves részét képezzük. 

Demcsik Norbert, jelenleg Marosvásárhelyen tevékenykedő Petőfi-ösztöndíjas bő évtizedes dublini tapasztalatából kiindulva vázolta fel  az anyanyelv és az identitásőrzés kapcsolatát, illetve ennek sajátos Kárpát-medencei vonatkozásait. Írországban ugyanis minden igyekezet ellenére az angol nyelv kiszorítja a gael nyelvként emlegetett írt. Így az írek identitása főleg a folklórban, hagyományokban, nevekben él tovább. Közép-kelet Európában viszont a nemzeti identitást nagymértékben az határozza meg, hogy milyen nyelvet beszélünk, mit tekintünk anyanyelvünknek. Demcsik Norbert a 20. századi emigráns irodalom nagyjait is példaként említette, akik bár külföldön éltek, ragaszkodtak ahhoz, hogy magyar nyelven alkossanak. És feljegyzéseikből, naplójegyzeteikből, interjúkban elhangzott vallomásaikból tudni, hogy naponta olvasták Arany Jánost, hogy rendszeresen táplálkozzanak gazdag anyanyelvükből. A reformkor nagyjai is említésre kerültek, már csak annak kapcsán is, hogy Demcsik Norbert felvidéki születésű, Komáromból jött, ahol kereken 200 esztendővel ezelőtt, 1825. február 18-án született Jókai Mór, akitől előadása vezérgondolatát is idézte: „Egy kincs van minden nemzetnek adva, Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv”. 

Demcsik Gábor egy Szőcs Gézával készült londoni interjú bejátszásával zárta előadását, átadva a teret Zsidai Sára ösztöndíjas társának, aki ezúttal vadgazdai tanulmányai és kutyatréner tapasztalatai nyomán mesélt arról, mi a kutyák anyanyelve, hogyan kommunikálnak négylábú kedvenceink. Az előadás főszereplője Csipke volt, Zsidai Sára bajor hegyi vérebe, egy rendkívül okos és barátságos vadászkutya, aki hősiesen tűrte, hogy gazdája rajta mintázza az ebek kommunikációs gyakorlatait. Persze nem jelentett ez különösebb gondot Csipkének, a pár másodperces bemutatók között szabadon barátkozott a közönség soraiból rámosolygó gyermekekkel. 

Az est harmadik előadása hasonlóan érdekfeszítőnek bizonyult. Jankovszky Réka, Fogarason tevékenykedő Petőfi-ösztöndíjas a föld számos népének anyanyelvéről beszélt, eredetükről, sajátos vonásaikról. 

És nem ártott végig éber figyelemmel kísérni az előadásokat, mert a végén az elhangzottakra épülő kívzjátékon vehettek részt a jelenlévők. Nagy volt az izgalom, a négy csapatba tömörült hallgatóság lelkesen találgatta a választ a főleg nyelvekhez kötődő ötletes kérdésekre, feladványokra. Akinek kedve volt, még makramézással is megtoldhatta az est élményeit. Jankovszky Réka, immár második alkalommal, nagy türelemmel kalauzolta a vajdahunyadi érdeklődőket a bogozás világába. 

A rendezvény jócskán estébe nyúlt, de tartalmas, töltekezős időnek bizonyult. A következő napokban, rövidebb formában Déván és Szászvároson is hasonló rendezvényre került sor a Petőfi-öszötndíjasok szervezésében.