Egykori és mai bálokról

„Ha nem lett volna 1989, ma aligha beszélhetnénk az egykori polgári lét egyik fontos megnyilvánulásáról”, mondta bevezetőként, Albert László AMISZ-elnök (az aradi ifjúsági szervezet társszervező volt)  megnyitó üdvözletét követően Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, aradi alpolgármester Puskel Péter helytörténész Jelen Házban szerda délután megtartott, Aradi bálok: hagyományok és szokásokcímű, mintegy félszáz főnyi hallgatóságot vonzó előadása előtt.

Adventben járunk, nem a báli szezonban – az majd vízkereszt, január 6. után kezdődik és tart a húsvét előtti böjt kezdetéig –, a bálokról szóló előadás tehát amolyan előzetes volt. A mai „bulizó” ifjúság (amely mérsékelt arányban képviseltette magát az előadáson) aligha tud(hat)ja, milyenek voltak, honnan, mikortól származnak a táncos mulatságok (a bál magyar szó az olasz balare – táncolni szóból származik), sok, feltételezhetően számára újdonságként ható ismerettel lehetett volna gazdagabb.

Az első bált – Puskel Péter előadása szerint 1395-ben Franciaországban

szervezték, eleinte a hölgyek azokon álarcot viseltek. A magyar arisztokrácia a XVIII. sz. végén kapta fel a szokást, amikor kastélyokban, kúriákban terjedt el a bálozás, később vált a magyaros palotás, csárdás bevezető tánccá, főleg a kiegyezés után.

A bál mindig fontos társasági eseménynek számított a felső, később a polgári és alsóbb körök, a falusiak számára, azt hosszas készülődés előzte meg, főleg hölgyek, és különösen az első bálozó lányok részéről. (Egy-egy bál meghatározónak is számíthatott az ismerkedés, az udvarló- és férjszerzés szempontjából.) 

Az előadó következetesen végigvitte a témát az aradi vonatkozásokon, az első, valószínűleg 1834-es báltól (Arad szabad királyi várossá nyilvánításának éve) a következő esztendőkben bekövetkezett összejövetelekig, amikor egyre gyakoribbá váltak az immáron nem csak arisztokraták, hanem polgárok szervezte táncos-szórakoztató mulatságok, a későbbi orvos-, újságíró-, iparos- stb. bálok, amelyek megrendezése igen bonyolult szervezési feladatok megoldását (meghívók megszövegezése, ültetési és táncrend meghatározása stb.) tételezte fel.

Az előadás határideje napjainkig kiterjedt, amikor Arad megyében rengeteg magyar táncos mulatság (megabál, Erzsébet-, Katalin-, András-, farsangi bál, szüreti bálok stb.) „üzemel”, persze távolról sem az egykori szigorú szabályok szerint.