Egymásba fogózva, lélekben megerősödve

Amint azt rövidhírben előre jeleztük, június 4-én, pénteken a nemzeti összetartozás napján az arad-belvárosi református templomban 16 órától ünnepi ökumenikus istentiszteletet tartottak.

A padokban egymástól tisztes távolságra elhelyezett, illetve a bejáratnál osztogatott, Templomi istentiszteletek alatt betartandó szabályok című szórólapon a vírusjárvány miatti kötelező óvintézkedésekre hívták fel a résztvevőknek a figyelmét.

A helybeli gyülekezet nevében nt. Baracsi Levente lelkipásztor a közös emlékezet jegyében üdvözölte az egybegyűlteket, akiket a magyarságunkért való közös imára kért fel. Miután közösen elénekelték a 407. zsoltár 5-7 verseit, a házigazda lelkipásztor szóra kérte ft. Sándor Tivadar arad-gáji, valamint szentpáli és sofronyai aranymisés plébánost, aki beszédét Reményik Sándornak az erdélyi magyarokhoz írt üzenete megszólaltatásával kezdte. A költeményhez hozzáfűzte: „Testvéreim, Reményik Sándornak az üzenete ma is aktuális, mert kivándorolni, elbujdosni nem szabad! Mi innen nem megyünk el, és ha van bennünk kellő kitartás egymás szívének a falán kopogtatni, akkor megmaradunk magyarnak. Mert lehet még zord idő, jöhetnek még nagyobb megpróbáltatások, kevesebben maradhatunk, de ha összetartunk, és nem azt nézzük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt, a nemzeti öntudat és anyanyelvünk, akkor mindent meg tudunk bocsátani egymásnak. Félre tudjuk tenni a sérelmeinket, mert egyetlen népnek a gyermekei vagyunk. Egy nyelvet beszélünk, értjük egymást, és ha megtanulunk egymástól bocsánatot kérni, akkor abban benne van minden. Mert mindenki tévedhet, és egyetlen magyart sem szabad kizárni a közösségünkből, mindannyian egy-egy értéket képviselünk a nemzetünk életében, amelynek szüksége van mindnyájunkra.”

Sallai Jakab kisszentmiklósi baptista lelkipásztor a közösségi felelősségérzet fontosságát ecsetelte, hiszen a 101 évvel ezelőtti esemény manapság is kihat az életünkre. A megmaradásunk azon múlik, hogyan tudjuk az utódainknak továbbadni, amit akkor ránk szabtak. Ha a gyermekeinket Istenbe vetett hitben magyarnak neveljük, akkor minden esélyünk megvan az itt- és megmaradásra.

Ezt követően nt. Baracsi Levente lelkipásztor dr. Tagányi Tibortól idézett az Így történt című, a trianoni döntésnek a hírül vétele alkalmával készült emlékiratából olvasott fel megrázó eseményeket.

Utána Kis Zsuzsa szavalta el Juhász Gyula Trianon című költeményét, közben kivetített képeken jelentek meg az elcsatolt fontosabb várak, városok és emlékművek.

Legyünk egymás támaszai!

A továbbiakban Faragó Péter RMDSZ Arad megyei elnök, parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez: „Tisztelt emlékezők, tisztelt aradi magyarok! Több mint 100 esztendeje annak, hogy az ezeréves keresztény magyar államot a győztesek szétdarabolták. Azóta minden évben tudomásul vettük, hogy akkor és ott nem győzhettünk, a történelmet a mi megkérdezésünk nélkül írták, a mi sorsunkról. A fejünk fölött mások döntöttek. Ezen a napon, június 4-én emlékezni, ha csupán egy pillanat erejéig is, minden magyar embernek kötelező. Én úgy gondolom, ma a legfontosabb feladatunk az előre nézés, az útkeresés itt, a szülőföldünkön. Szüleink, nagyszüleink is ezt tették, alkalmazkodva a mindenkori helyzethez, magyar iskolába járatták gyermekeiket, ápolták és tovább adták hagyományaikat, őrizték identitásukat. Itt, Aradon megszoktuk az elmúlt száz évben, hogy magyarnak lenni mindennapi kihívás. A mi feladatunk semmivel sem könnyebb, hisz a célunk az, hogy száz év múlva is maradjunk erős, magabiztos, sikeres magyar közösség. Ehhez mindenkire, minden magyar emberre szükség van. Ezért úgy érzem, az összetartozás az egyetlen járható út a közösségünk számára. Lehetnek vitáink, nem kell mindenben egyetértenünk, viszont soha nem lehetünk egymásnak ellenségei, hisz nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megengedhessük magunknak. Minden körülmények között támogatnunk, segítenünk kell egymást.

Kedves barátaim! Az aradi magyar ember nem akar kiváltságokat, különleges előnyöket. Tiszteletet és egyenlő állampolgári jogokat viszont joggal vár el, hiszen ebben a városban és megyében minden a mi munkánk eredménye is. Ezt a vidéket őseink szorgalmával mi építettük fel, és szeretnénk a jövőben is hozzájárulni szülőföldünk fejlődéséhez. Partnerek akarunk lenni, hiszen minden ideköt bennünket.

Hiszek magunkban, hiszek közösségünk erejében és kitartásában, ezért ma is arra kérem önöket: legyünk egymás támaszai!

Június 4-e emlékeztessen minden magyar embert, hogy felelősséggel tartozunk Istennek, hazánknak, nemzetünknek és szülőföldünknek egyaránt.”

*

A megemlékezés záró részében nt. Baracsiné Dávid Zsuzsanna lelkipásztor áldása hangzott el, majd közösen szólaltatták meg a Miatyánk imát, illetve nemzeti imádságunkat.

A koronavírus-járvány miatti óvintézkedések betartásával, mintegy félszáz résztvevővel megtartott megemlékezés a nemzeti összetartozásunk megerősödésének, az egymás iránti bizalom szükségességének a jegyében zárult.

Képaláírások

A koronavírus-járvány miatti óvintézkedések betartásával, mintegy félszázan vettek részt a nemzeti összetartozásunk napja programján

Ft. Sándor Tivadar aranymisés plébános szerint Reményik Sándornak az üzenete ma is aktuális, mert kivándorolni, elbujdosni nem szabad

Faragó Péter parlamenti képviselő:  június 4-e emlékeztessen minden magyart az Isten, hazánk, nemzetünk és szülőföldünk iránti felelősségvállalásra

Nt. Baracsiné Dávid Zsuzsanna lelkipásztor áldása a Nemzeti Összetartozásunk Napja programjának a résztvevőire