Életveszélyes foglalkozás

Miközben a Zsil völgye a szombati bányabaleset után halottait gyászolja, hétfőn a Hunyad megyei törvényszék ügyészei és a munkavédelmi felügyelőség szakértői elkezdték a 15 bányamentő kikérdezését. 

A szombati robbanásban 5 bányász vesztette életét az urikányi bányában.

  

A vizsgálat célja a gyilkos robbanás okainak minél pontosabb kiderítése. A holttestek felszínre hozatala után ugyanis egy második robbanás is volt, mely szerencsére nem követelt újabb emberi áldozatot. Viszont lényegesen megváltoztatta az aknában lévő körülményeket, ezért azok rekonstrukciója nagymértékben a bányamentők elmondásán alapul, derül ki a megyei törvényszék információiból. A vizsgálat alighanem időbe telik, az urikányi bánya le van zárva, még mindig életveszélyes.

A holttesteket vasárnap adták ki a családoknak a petrozsényi kórház halottasházából, temetésükre kedden kerül sor. Az egész Zsil völgye gyászolja őket. Nemcsak a bányavidék, hanem az egész megye, Dézsi Attila prefektus ugyanis február 8-át gyásznappá nyilvánította a megye egész területén.

Sajnos a szombati tragédia nem egyedülálló a bányavidéken – időnként visszatérő jelenség. Romániában ugyanis a legtöbb halálos munkabaleset a bányákban – elsősorban a Zsil-völgyiekben – történt. 2010 kivételével, amikor a Zsil-völgyi kőszénbányászat több mint 150 éves történetében egyetlen bányász sem vesztette életét a bányában, nem volt olyan év, hogy a bánya ne követelt volna áldozatot.

A rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt több mint 60 bányász vesztette életét. 2001–2002 különösen rossz időszak volt Vulkánban. Az ottani bányában kevesebb, mint egy év különbséggel két jelentős munkabaleset történt robbanás miatt. Előbbiben 14 személy, utóbbiban 10-en vesztették életüket. Néhány évvel később, 2008-ban Petrillán történt súlyos baleset, amelyben összesen 13 bányász vesztette életét. A többi baleset kisebb méretű volt, 10-nél kevesebb emberi áldozatot követelt. A legtöbb baleset robbanás miatt történt, a kőszénbányászat ugyanis roppant veszélyes, mivel az aknákban gyakori a metángáz felgyülemlése.

A bányabalesetek áldozatainak folyamatosan növekvő száma miatt a bányavidéken egyesek immár a bányászjárások átkáról beszélnek, mintha a balesetek és a bukaresti nagy bányászjárások között valamiféle kapcsolat lenne.

Jóllehet az igazán nagy bányatragédiák még a rendszerváltás előtt történtek. Urikányban például a legvéresebb baleset 1972-ben történt, amikor 46 bányász hunyt el. A hetvenes-nyolcvanas években a Zsil völgye többi bányájában is voltak olyan balesetek, melyek 30-nál több áldozatot szedtek. Igaz, akkoriban sokkal többen dolgoztak a föld alatt, 1990-ben, például, a bányákat üzemeltető Országos Kőszénbánya Vállalat (OKV), körülbelül 55 000 embert foglalkoztatott és 15 bánya üzemelt, a bányák bezárása és a velük járó személyzeti leépítések nyomán jelenleg viszont csak 8900 alkalmazottja maradt, s immár csak 7 bánya működik.

Sőt, a gazdasági minisztérium terve szerint további 3 bánya (Petrilla, Parosény és Urikány) bezárásra kerül 2014–2015-ig, s csupán Lónya, Livazény, Vulkán és Lupény maradna meg.

Jóllehet állandóan jelentős állami szubvencióban részesült – tavaly például 246 millió lejben (olyan 58 millió euró) – az OKV mégis Románia legnagyobb adósa. 20 év alatt több mint egymilliárd eurós tartozást halmozott fel az állammal szemben! S ilyenkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon nem lett volna jobb, ha a 20 év alatt a bányászat szubvenciójára fordított, több mint egymilliárd eurót inkább a Zsil-völgyi turizmus fejlesztésére és a munkaerő átképzésére fordították volna? Bőven elég lett volna több korszerű libegő, sífelvonó, sípálya, szálloda, étterem, vagy műút építésére, s a beruházás aligha eredményezett volna további egymilliárd eurós veszteséget. S minden bizonnyal kevesebb emberi áldozatot követelt volna!