Éljünk boldogan, de Istennel együtt

Ma, Mindenszentek ünnepén a viharos szél ellenére az aradi Felsőtemető virágdíszbe öltöztetett központi feszületénél 16 órától, elhunyt szeretteink emlékére hagyományosan megtartott gyászmisén ft. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános a szép számban megjelent híveknek elmondott szentbeszédében kitért arra a bensőséges együttlétre, amivel ilyenkor, a sírjuknál elbeszélgetünk szeretteinkkel. 

Most fesztelenül kiönthetjük nekik a szívünket a rohanó élet mindennapjaiban szerzett fáradtságunkról, a gondjainkról, örömeinkről, de az elvesztésük okozta múlhatatlan fájdalomról is. A temetőben lelki terheinktől megkönnyebbülhetünk és imádkozhatunk az elhunytakért, gondolhatunk azokra is, akikre talán senki nem gondol, akiknek a sírjait még ilyenkor sem keresik fel. A Mindenszentek-napi temetőlátogatást sokan hagyománynak tekintik, holott az nem hagyomány, hanem azt a valóságot tükrözi, ahogyan Krisztus legyőzte a halált. Éppen ezért, a feltámadásba vetett hittel imádkozunk elhunyt szeretteinkért, mert egykor mi is a feltámadás részesei akarunk lenni. Szent Pállal együtt valljuk: fussuk meg kitartóan az előttünk lévő pályát úgy, ahogy az elhunyt őseink, nagyszüleink, szüleink, barátaink és rokonaink megfutották, most viszont az örök álmukat alusszák. Ezekben a percekben fontos számunkra a hit, amelyik ide vezetett. A hit, amelyik holnap visszavezet bennünket a munkába, a családjaink körébe, akikkel ezekben a napokban gyakran elbeszélgetünk elhunyt szeretteinkről. Amint Kis Szent Teréz is vallotta: nem halunk meg, hanem átlépünk az igazi, az örök életbe. Amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk, saját magunkkal is szembesülnünk kell. A virágok, az égő gyertya az imádság és a szeretet szép szimbólumai, de a lelkünkben lévő reménnyel kell megfutnunk a földi élet pályáját, Krisztus megváltott gyermekeiként. Éppen ezért az Ő szeretetét kell sugároznunk. Éljük a földi életet boldogságban, de úgy, hogy Isten is részese legyen az életünknek. Ha az ő törvényei és parancsai határozzák meg az életünket, akkor nem éltünk, küzdöttünk, hittünk és szerettünk hiába.

A továbbiakban ft. Lunic Dániel káplán magyarul, németül és románul olvasott fel a Szentírásból, Deutsch Ibolya karnagy vezetésével a résztvevők alkalmi énekeket szólaltattak meg. A szentmise végén ft. Király Árpád megszentelte a feszületet, a hívek egy részével elvonult megszentelni a minorita testvérek, majd a papok, illetve az apácák nyugvóhelyeit. A továbbiakban, kérésre, bárkinek sírszentelési szertartást végeztek.