Augusztus 13-án, szombaton az Erdélyi Magyar Néppárt Arad megyei szervezete Bugacra, a 2016-os Nagy-Kurultájra szervezett kirándulást.
Amint azt már sokan tudják, ez az esemény a magyarság és egyben egész Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénye, amelyre kétévenként kerül sor Bugacon. Több mint száz, Kárpát-medencei magyar hagyományőrző és civilszervezet részvételével valósul meg. A rendezvény célja a magyarság egymással és a rokon őstörténetű keleti népekkel való összefogásának erősítése, a sztyeppei lovas nomád kultúra és a keleti eredet hagyományainak ápolása.
Arad megyéből ezúttal Nagyzerindről, Simonyifalváról, Ágyáról, Kisjenőről, Újszentannáról, Aradról és Pécskáról jöttek el velünk a hagyományaink és rokonaink iránt érdeklődő magyarok, fiatalok és idősebbek egyaránt.
Ismét elmondhatjuk, hogy aki eljött, az nem bánta meg, életre szóló élményekkel gazdagabban térhetett haza. A Bugac melletti pusztán rendezett találkozó számunkra eleve jól kezdődött: a kifejezetten kellemes időben, a rengeteg bejutni szándékozó magyarországi és külföldi érdeklődő között a bugaci szervezők felismerték a román rendszámot a buszunkon és, mint erdélyi magyarokat, megkülönböztetett figyelemmel és jóakarattal segítettek a helyszín közelébe jutni, és parkolni. Nélkülük ez legalább egyórányi időveszteség lett volna.
A helyszínen több tucat jurta és sátor állt, a környékükön több ezer ember sétált, ismerkedett, láthatóan jól érezte magát. Erről a szervezők is gondoskodtak, a háromnapos program reggeltől estig nyújtott látványos lovasbemutatókat, illetve népzenei- és néptáncbemutatókat, amelyeket a bennünket testvérnek tartó népek énekeseitől és táncosaitól láthattunk. Egyszerre volt érdekes és megható a tömegben felfedezni a festői népviseletben sétáló rokonainkat, hallgatni európai fülnek egzotikusan hangzó beszédüket. Kazah, üzbég, türkmén, dagesztáni, csuvas, burját, bolgár, tuva, baskír, tatár, mongol, török, karakalpak, balkár és kirgiz vendégek jöttek el Bugacra, hogy találkozzanak a messzi nyugatra szakadt rokonaikkal: velünk.
A rendezvény egyik legérdekesebb pontja „Attila sátra” volt: egy hatalmas, fekete, több mint 20 méter átmérőjű jurta, amelyben a hun korszak elevenedik meg, régészeti lelet rekonstrukciók, antropológiai arcrekonstrukciók és festmények segítségével. Aki volt olyan türelmes, és két órán át kitartóan végigállta a sátor előtt folyamatosan kígyózó sort, bejutva a sátorba rendkívül érdekes régészeti leleteket láthatott. Többek között kiállítottak olyan, Arad-Gájban és Gyulán talált hun koponyákat, amelyeket a maja kultúrához hasonlóan, mesterségesen torzítottak a hunok csúcsos formára.
Miután megnéztük a velünk rokontudatú népek látványos bevonulását, lovas harci- és íjászbemutatókat, egzotikus közép-ázsiai néptáncokat láttunk, és meghallgattuk sok, szép dalt és éneket. Mindenki vásárolhatott magának valami jellegzetes emléket az árusoktól: volt, aki csak néhány könyvet vett, de lehetett kürtöt, fokost, íjat és nyílvesszőket vagy szép prémes kucsmákat is vásárolni.
Mint mindig, most is eldöntöttük, mihamarabb újabb programot fogunk szervezni az érdeklődőknek.
Képek és szöveg:
Burián Sándor
Hozzászólások