Éltetni a fogalomnak számító Búzavirágot

A pécskai Búzavirág néptáncegyüttes fogalomnak számít Arad megyében. Volt olyan időszak, amikor csak ők képviselték magas szinten a magyar néptánckultúrát. 

A közelmúltban Pécskán megtartott, a Búzavirág Egyesület által XI. alkalommal szervezett néptáncfesztivál után beszélgettünk el az együttes vezetőivel, néhány táncosával.

Gyermekkortól megszerettetni a néptáncot

Bartók András, a 2000-ben alapított Búzavirág Egyesület elnöke az alapításkor nem volt a Búzavirág közelében, de gyermekkorában Kocsik Teréz vezette be a néptáncba az akkori Búzavirág utánpótlását képező iskolai csoport tagjaként, ahol Dancu Angéla jelenlegi alelnökkel együtt tanult, illetve táncolt. A Búzavirág néptánccsoport fenntartásának a hátterét felvállaló egyesület vezetőjeként elmondhatja, hogy a jelenlegi húsz tag kevésnek számít. Volt idő, amikor sokkal többen voltak, csakhogy különböző okok miatt elmentek. A heti próbákat a Búzavirág aprajának, a legkisebbeknek Engi Márta és Borsos Anette vezetik le, míg a nagyok próbáit a koreográfus, a Nagyváradról érkező Kádár Elemér vezeti. Amikor a koreográfus nem tud eljönni, a nagyok maguk próbálnak vagy ugyancsak Engi Márta és Borsos Anette segítenek be. Az együttes tagjai, noha 12 táncot ismernek, továbbiak betanulását is szükségesnek tartják, mivel a helybeli közönség évente többször is látja a Búzavirág táncait, a repertoárt folyamatosan újak betanulásával frissítik. Mint ahogy soha nem volt, manapság sem könnyű az anyagi hátteret biztosítani az együttes számára. Ezzel együtt vannak lányok, akiknek 4, de olyanok is, akiknek 5 rend ruhájuk van. A kiszállásokat gyakran saját gépjárművekkel bonyolítják le, máskor a polgármesteri hivatal támogatásával utaznak. Rendszeresen pályáznak, aminek a munkáját felosztják maguk között: a Communitas Alapítványhoz Dancu Angéla, az egyesület alelnöke, míg a megyei tanácshoz maga készíti el a pályázatokat. Ugyanakkor a helybeli polgármesteri hivatalban is elő szokták terjesztik az igényeiket, amelyek rendszeresen meghallgatásra találnak. Dicsekedni nem szeretnek, de jelenleg nem panaszkodhatnak a támogatásokat illetően. Úgy próbálják beosztani a rendelkezésükre álló erőforrásokat, hogy az általuk szervezett programokat színvonalasan, de a lehető legkisebb ráfordítással tudják kihozni. Legnagyobb gond az utánpótlással van. Talán a szülők hozzáállásán is múlik, mert ha komolyabban a lelkükre beszélnének a gyermekeiknek, azok talán a tánccal nem hagynának fel olyan könnyen, mint ahogyan teszik némelyek. Mert azért van kiscsoport, nagyobb csoport, illetve felnőtt Búzavirág, hogy már gyermekkortól meg lehessen szerettetni a néptáncot a fiatalsággal.

Telt nézőtér, erő a folytatáshoz

Dancu Angéla, az egyesület alelnöke valamikor 3-4 évet táncolt az együttesben, ahol gyermekként talán nem is érezte annyira a hagyományápolás kötelességét, mint később, felnőttként. Fiatal korban csak élvezik a társaságot, a ritmust, a zenét, de ahogy múlnak az évek, folyamatosan felértékelődik az emberben a munka, ami már nemcsak játék, hanem komoly feladat, amit tudatosan, szívvel-lélekkel végre kell hajtani. Az éppen lezárult, több mint 100 táncost felvonultatott fesztivál láttán megtelt a szíve gyönyörűséggel, ami gyógyír a szomorú tapasztalatokra. Mert gyakran keserű élményeket kelt bennük a látvány, hogy a színpadon többen vannak a táncosok, mint ahányan a nézők. A vezetőknek is rossz érzés, de a táncosoknak bizonyára még rosszabb munkájuk alábecsülésének e megnyilvánulása. Most, amikor a nézőtér is tele volt, magának rendkívüli örömöt okozott, de a fiatalok is nagyobb élvezettel ropták. Ez ad nekik erőt a folytatáshoz, amiről nem szabad lemondani, a kitartásnak mindannyiszor újra kell születnie. Mert mi történne azzal a bizonyos „égig érő fával”, ha az ágai nem nőnék ki újra? Itt is hasonlóan kell tenni.

Óvodáskortól fogja a kezüket

Engi Márta régi táncosnak számít, jelenleg az utánpótlással foglalkozik, de amikor a koreográfus, a nagyváradi Kádár Elemér nem tud eljönni, maga vezeti le a nagyok táncpróbáját is. A 12 régi táncot állandó jelleggel gyakorolják, életben tartják, de újakat is tanulnak. Márta örvend a megyében egymás után megjelenő néptánc együttesek fejlődésének. Nem zavarja a konkurencia, ami csak a minőség hasznára válhat, hiszen komoly kihívást jelent maguknak is. Pécskán régi hagyománya van az óvodáskorban elkezdett, iskoláskorban folytatott, majd felnőttkorban kiteljesedő néptánc-oktatásnak. A jelenlegi, 20 állandó tagot számláló nagy csapat minden tagja óvodásként kezdte a maga, illetve Süli Erzsébet irányításával.

Nem áldozat a hatórás próba

Mester Tamás 10 éve táncol a Búzavirágban, ahova II. osztályos korában került a keresztanyja jóvoltából. Általában szombatonként próbálnak, kétszer 3 órát. Örömmel megy, nem tekinti áldozatnak. A helybeli Gheorghe Lazăr Líceum XII. osztályos tanulójaként úgy érzi, hogy a kollégái, de a barátai is megbecsülik, amiért táncol.

Folytatni a családi hagyományt

Ifj. Bartók András közel 8 éve folytatja az édesapja által elkezdett családi hagyományt. Nem tekinti nehéznek, sőt legjobban szereti a legényest, de a pergősebb, rábaközi, kalotaszegi táncok is közel állnak a szívéhez. Amikor csak tehette, a nyáron mindig elment a falunapok fellépéseire, noha megesett, hogy vizsgaidőszak, vakáció vagy más elfoglaltságok miatt az együttest csak 2-3 pár képviselte. Diákként szabad idejében besegít a családi vállalkozásba, de szívesen táncol, amit addig szeretne folytatni, ameddig lehet. A Búzavirág tagjai jó csapatot alkotnak, de a szombati próbák után ritkán mennek el bulizni, ami talán azzal is magyarázható, hogy a hatórás próba elég sokat kivesz belőlük.

Kémikusként is táncolni

Sisa Richárd I. osztályos korában, Khell Levente és Jolán jóvoltából került kapcsolatba a néptánccal. Most 14 évesen az aradi Csiky Gergely Főgimnázium diákja, egyelőre tervezi az ottani néptánccsoportban való közreműködést. Mivel a vegytan a kedvenc tantárgyai közé tartozik, a kémikus pályán gondolkozik, de néptánctól sem szeretne elszakadni.

Ha lehet, hivatásos táncosként

Bartók Debora csak névrokon az Egyesület elnökével. Noha még csak X. osztályos, már tíz éve táncol. A szombatonkénti hatórás próbát élvezi, a fiúk táncát a legényesek miatt nehezebbnek tartja. Ennek ellenére tudatában van, hogy a nézőkre nagyobb hatással van a lányok színes öltözéke, a szépen perdülő szoknya. A lassút nem igazán, a forgós táncokat viszont imádja, de diszkózenére is szívesen táncol. Még akkor is, ha ez nehezen egyeztethető össze a néptánccal. Ha viszont választás elé kerül, a néptánc mellett dönt, hivatásos táncosként is szeretne dolgozni.

Oktató-táncosként éltetni a Búzavirágot

Borsos Anette kisebb-nagyobb megszakításokkal 13 éve táncol. Amióta tanulmányait befejezte, nem volt szükség megszakításra, jelenleg a 4-es  Számú Óvodában óvónőként dolgozik. Mivel az édesapja és az édesanyja is táncolt 25-30 évig, fontosnak tartja a hagyományőrzés folytonosságát. Reméli, hogy a Búzavirág még sokáig él, maga is minél tovább táncolhat benne.

Ha a nézők is igénylik…

Amint az elhangzottakból is egyértelműen kiderül, szervezők, oktatók és táncosok – kezdve az óvodásokkal, akik közül Kecskés Fábián, Ferencz László, Furik Roland, Janik Csepella Adina, Törő Bence, Szép Gábriel, Soare Delia, Oláh Erika, Juhász Szilvia, Sucigan Bianca, Molnár Alexandra, Szénási Jozefina (Nóci), Rácz Erik, Hajas Denisia és Ordódi Szabolcs, folytatva a kisiskolás csapattal (tagjai Timpu Anamaria, Timpu Daria, Krizsán Endre, Krizsán Nándor, Scherrer Viktória, Fábián Zsanette, Kecskés Tamás, Palotás Gitta, Simó Razvan, Szénási Nicolette, Magyar Andrea, Hegyes Ákos, Bella Viktória, Szép Sándor, Sisa Csenge, Magyar Valentin és Ludmaj Zsolt), befejezve a Gál Krisztina, Mester Tamás, Pap Enikő, Pap István, Mester Dávid, Dancu Zsolt, Bartók Debora, Borsos Anette, Bobei Mária, Bartók Enikő, Bartók András, Bella Pscherhoffer Réka, Sisa Renáta, Arros Katica, Lobotka Bettina, Mester Zsófia, Mester Bettina, Sztojka Mihály, Bobric Denisa és Rusánszki László alkotta nagycsapattal –, nem tekintik áldozatnak a rengeteg próbát, a fellépéseket. A vezetőik is szívvel-lélekkel folytatják az együttes fenntartásáért vívott küzdelmet, mert a telt nézőtér látványa, a tapssal nyugtázott siker mindenért kárpótolja őket. Mindnyájan folytatni szeretnék a pályázatírást, a kilincselést az anyagi háttér biztosításáért, de az oktatást, a táncot is, minél tovább éltetni a néphagyományt, a Búzavirágot. E nemes gondolatoknak, áldozatos felvállalásoknak azonban csak akkor van értelmük, hatékonyságuk, ha az átlagpolgárokban, a nézőkben is visszhangra találnak. Ha a jelenlétükkel, a tapsukkal, esetleg az anyagi támogatásukkal hozzájárulnak nemzeti kultúránk fontos értékeinek, köztük a néptáncnak a megtartásához, az éltetéséhez.