Éltetni a gyökereket, az eltéphetetlen szálakat

Szombaton ünnepi istentisztelettel indult Fazekasvarsándon a település megalakulásának 220. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat. 

Az istentiszteleten a gyülekezetből elszármazott lelkészek szolgáltak, közülük nt. Zelenák József püspökhelyettes hirdetett igét, amelyben Krisztus életünkben való jelenvalóságát hangsúlyoztai, e köré kell mindennek épülnie. A liturgiában és úrvacsoraosztásban nt. Kunos Lajos, nt. Daragus Endre, nt. Gyurkócza Aranka, nt. Simon Réka és nt. Horváth Csaba fazekasvarsándi, illetve innen elszármazott lelkészek működtek közre. Az orosházi testvérgyülekezetből nt. Ördögh Endre lelkész a jelenlegi és volt gyülekezeti felügyelő társaságában érkezett. Az Incze Ágnes kántor által felkészített gyermekek énekes műsora tette ünnepélyesebbé az istentiszteletet. Bodonyi Erzsébet geológus-mérnök, a falu szülötte ismertette a település történetét, ami az 1792-ben, Orosháza és Nákófalva érintésével 70, később további 50 családnak az Ófazekasvarsánd, románok által lakott falu mellé, gr. Galántai Fekete János jóvoltából történt betelepedésével indult, létrehozva előbb Újfazekasvarsándot, aminek a neve később alakult át a mai formára. A történelmi visszatekintő ismertette a betelepülés legfontosabb mozzanatait, napjainkig. Az istentisztelet után a gyülekezet kivonult a temetőbe, ahol nt. Erdélyi Zoltán, a falut több mint húsz évig szolgáló volt lelkész emlékezett meg azokról a közéleti személyiségekről, akik a település fejlődését gazdasági és szellemi előrehaladását munkálták. A gyülekezet főhajtással és egy-egy koszorúval emlékezett meg Cselédes Magdáról, Kalmár Józsefről, Tudor Istvánról, Kalmár Lajosról, Essig Józsefről, Terek Lászlóról, Németh Gizelláról, Arató Sándorról, Sajtos Ferencről és Obetko Mihályról. Utóbbinak a sírkövére helyezték azoknak a koszorúit is, akik nem nyugszanak a helybeli temetőben. Nt. Erdélyi Zoltán lelkész emlékező igemagyarázatában a „közkatonák”, vagyis azon egyszerű emberek fontosságáról beszélt, akik nevei nem maradtak meg a köztudatban, ám szeretteik számára felejthetetlenek voltak és maradnak. Az ő emlékükre is egy mécsest gyújtottak. Az ünnepség közös ebéddel folytatódott, ahol az előzőleg az istentiszteleten is részt vett Bognár Levente RMDSZ megyei elnök köszöntötte az egybegyűlteket. Értékelte a varsándiak és az elszármazottak együttlétét, amelyik gyakorlat nemcsak a település, hanem a megye magyarságának a megmaradásában is igen fontos tényező. Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök egykori varsándi tanárként úgy érezte, az egyetemi tanulmányait 3 évvel meghosszabbította a településen eltöltött szolgálata, amelyikben közelebbről megismerkedett a falusi oktatás, az élet, valamint a falusi ember mentalitásával. E tapasztalatok végigkísérték a pályáján. Az ebéden az ízletes becsinált leves és töltött káposzta után a számos édesség mellett feltálalták a varsándi különlegességet, a kulcsos kalácsot is. Ezt követően gyermekprogram következett, ahol Vincze László játékos mesemondással szórakoztatta a gyerekeket és felnőtteket, de kézműves foglalkozás, Bold Barbara révén arcfestés, gazdafórum, illetve tanár–véndiák találkozó is színesebbé tette a délutáni programot. Leglátványosabb azonban a 4 feldíszített társzekéren ülő, népviseltbe öltözött fiatalok zenekísérettel tett felvonulása, szüreti bálra történt hívogatása bizonyult. Este, a központban eljárt körtánc után a népviseletben bevonuló 12 pár a szokásos csárdással, polkával és keringővel megnyitotta a hagyományos szüreti bált, amelyiken a talpalávalót a Koktél zenekar biztosította hajnalig. Az egyik szünetben került átadásra egy-egy emléklap a falu legfiatalabb és legidősebb polgárának.

A falu megalapításának 220. évfordulója alakalmából szervezett rendezvényen az említettek mellett részt vett Matekovits Mária megyei EMKE-elnök, Kocsik József AMMGE-elnök, Ştefan Muscă polgármester, Mód László alpolgármester, valamint az iskola román tanárai is.

Hogy mit jelent a szülőföld az elszármazottaknak, három résztvevőtől próbáltuk megtudni. Arató Árpád és felesége, Ibolya 14 éve élnek Budapesten, de ahányszor csak tehetik, hazajönnek lélekben feltöltődni. Varga Sándor, Budapesten élő mérnök-tanár számára Fazekasvarsánd a mindent jelenti, ahol olyan  nevelést, erkölcsi tartást kapott, ami segített helyt állni mindenütt a világon. Rákóczi Lajos tanár, nemzetközi hírű fogathajtó bíró és lószakértő véleménye szerint amit az élettől kapott, a legendásan szorgalmas, vendégszerető és állhatatos fazekasvarsándiaktól kapta. Nemcsak maga, hanem minden elszármazott a szülőfalujukba hazajönnek feltöltődni, lélekben megerősödni.

A rendezvény sikere nagyban köszönhető a varsándi lakosok összefogásának, az adományainak. A Szabadság-szobor Egyesület, de Matekovits Mihály és az Amerikában élő Lázár Csaba is támogatta Manguci Erzsébet, Gyurkócza Tünde és Török Sándor szervezőmunkáját, akik ezúton is köszönetet mondanak mindnyájuknak, de a munkájukkal segítőknek is. Azoknak az asszonyoknak, akik a finom főztjükkel, ízletes süteményeikkel öregbítették a fazekasvarsándi vendéglátás hírnevét. Az idei sikeren felbuzdulva jövőre is falutalálkozó megszervezését tervezik, ahova helybeli és elszármazott fazekasvarsániak azért gyűlnek egybe, hogy a régi szép emlékeket felelevenítve, egymást és a közösséget erősítve tovább éltessék a közös gyökereket, a falu vonzerejének eltéphetetlen szálait.