Energetikai konszern: gazdaság és politikai élősködés

Több mint tízszeres túljelentkezés nyomán választották ki azt a 65 személyt, akit egyszerű bányászként alkalmaznak a livazényi bányában. A Hunyad megyei energetikai komplexum (CEH) álláshirdetésére ugyanis 751-en jelentkeztek.

Fölöttébb kérdéses azonban, hogy meddig tart a 65 új bányász szerencséje. A nemzetközi valutaalap (IMF) ugyanis az erősen veszteséges bányák bezárását javasolja, hogy ezáltal megmenthessék a malomkőtől megszabaduló hőerőműveket, a kormány azonban nem fogadta el a javaslatot. Rögtön a választási kampány után a korábban fűt-fát ígérő kormány a CEH vezetőségének dobta a részletes megmentési terv kidolgozásának forró gesztenyéjét. Az egyre mélyülő válság nyomán a PSD által kinevezett Aurel Niculescu lemondott a CEH vezérigazgatói tisztségéből, kevesebb, mint egy évvel tavaly árpilisi kinevezése után. Az óriásvállalat megmentése túl nehéz feladatnak bizonyult Niculescu számára, aki legfeljebb a CEH helyzetéről szóló, pártszékházban tartott sajtóértekezleteivel tűnt ki. A Muntele szakszervezet többször követelte tavaly az inkompetens Niculescu lemondását, sőt, decemberben még bányásztüntetést is szervezett követelései nyomatékosítására.

A hűséges pártkatona Niculescu helyére a Ponta-kormány Constantin Jujant nevezte ki a CEH vezérigazgatói tisztségébe. Olyannyira súlyos az energetikai konszern helyzete, hogy a józan gazdasági megfontolások felülkerekednek a politikai érdekeken? Constantin Jujan ugyanis PDL-tagként vezette 2010–2012 között az Országos Kőszénbánya Vállalatot, mielőtt összevonták volna a bányákat a két hőerőművel az energetikai konszernbe. Nos, Jujan meglehetősen jó munkát végzett, 2011-ben ugyanis állami szubvenció nélkül képes volt életbe tartani a szintén súlyos helyzetben lévő bányavállalatot, a kormány azon teljesítmény nyomán reméli, hogy a CEH-el is hasonlóra képes lesz.

Petre Nica, a Muntele szakszervezet vezetője szerint az elhibázott energiapolitika, valamint a konszern pártpolitikai vezetése sodorták a csőd szélére a CEH-t. Nevezetesen az a politika, amely zöld kötvények (certificate verzi) révén az újrahasznosítható, olcsó és környezetkímélő energiaforrásokat támogatja. Ezekkel a kőszénalapú energia egyszerűen képtelen versenyezni.

Másrészt a politikai alapú parazitizmus tovább fokozza a nehézipari óriás amúgy is súlyos gondjait. A CEH-t nem az egyszerű munkások, bányászok sodorták a csőd szélére, hanem a vezetőség „szakértelme” és gazdasági „teljesítménye”. A havi 6000 lejt is meghaladó nagy béreket szintén a vezetők kapják, és sokan vannak ilyen helyzetben, miközben a közvetlenül termelő, háromszor kisebb bérezésű részlegeknél személyzeti deficittel küzdenek, jegyezte meg Nica.

Dorin Gligor, a Hunyad Megyei Tanács alelnöke (ideiglenes vezetője) szerint 2012-ben, a hatalom átvételénél az USL például csupán a CEH kötelékébe tartozó marosnémeti hőerőműnél 70 zsírosan megfizetett papírtologató állást létesítettek kizárólag a pártpolitikai klientúra számára. Ehhez képest a szakszervezet által régóta szorgalmazott, s csak hosszas tárgyalások után nagy nehezen engedélyezett 65 szakképzetlen bányász-állás valósággal eltörpül.