„Ez egy európai kitekintésű és európai színvonalú színházi fesztivál”

Upor László dramaturg, műfordító, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára 2010 óta a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó visszatérő vendége. Saját bevallása szerint úgy „egymásba szerettek a fesztivállal”, hogy 2011 óta már az összes szakmai beszélgetést, közönségtalálkozót ő vezeti a TESZT-en. Upor László a május végén befejeződött X. TESZT újdonságairól nyilatkozott a Nyugati Jelennek.

– Az idei TESZT egyik újdonsága volt az egy néző – egy előadó jellegű produkciók jelenléte. Ez nem mindig jelentette azt, hogy csak egy néző van, de az esetek többségében egy előadó és egy résztvevő, illetve két esetben néhány résztvevő volt benne. Ilyen előadás van szerte a világon, de a TESZT-en még nem fordultak ilyenek elő.

A másik jellemzője a TESZT-nek, ami egyáltalán nem ritkaság, hogy a fesztiválnak van egy központi témája, de most legalább két ilyet lehet megnevezni. Az egyik az emlékek, emlékezés, az emlékek feldolgozása, a másik pedig az a politikai légkör, amely bennünket körülvesz: a globális környezetszennyezés, a menekültkérdés, a hatalom és a művészek kapcsolata. Ez a hármas társadalmi-politikai témakör nagyon erőteljesen jelen volt az előadások nagy részében.

– A X. TESZT-en Európa 16 országából láthattunk előadásokat. A jelenlegi formájában Ön szerint ez a színházi találkozó része lehet az Európa Kulturális Fővárosa 2021 programkínálatának?

– Szerencsére elég sok idő van még az Európa Kulturális Fővárosa programig, de úgy vélem, hogy ez már régóta egy európai színvonalú és európai kitekintésű fesztivál. Az igaz, hogy idén látványosan több olyan előadás jött el, ami a szűken vett eurorégión kívülről való, de a kör közepe mégis csak ez a bánáti régió. Az egyre nagyobb körök vagy a spirál, amit meg lehet rajzolni, ha a művészeket és a társulatokat kipontozzuk, az egyre nagyobb, de a fókusz még mindig itt van és ez így rendjén is van.

– A TESZT-en évről évre egyre több kísérleti produkciót láthatunk. Színházi szakemberként Ön hogy látja: meddig lehet színházi előadásnak nevezni egy produkciót?

– Ezen sokan vitatkoznak, régóta. Egyesek szerint ki lehet tágítani a műfajok határát, majdnem a végtelenségig, de lehet a műfajok korábbi meghatározásához szigorúan ragaszkodni. Szerintem ezzel a kérdéssel alig van értelme foglalkozni. Az a produkció, amiben részt veszünk, ha azt egy előadó mutatja meg nekünk, egy előadó irányítja a mi kétszemélyes kis együttlétünket vagy sok előadó sok nézőnek játszik, az élmény minősége és intenzitása a lényeg. Hogy ezt milyen címkével lehet ellátni, milyen kategóriába sorolni, az számomra másodlagos. Az egész művészettörténet azt mutatja, hogy a művészek bizonyos dolgokat létrehoztak és azokat utólag a kritikusok, elméletírók kategóriákba zárták. A színház fogalma is egy utólagos kategória, amit egyszer nagyon régen kitaláltak egy műfajra, ami akkor azoknak a kritériumoknak megfelelt. A színház, mint az összes többi művészet, fejlődött és a régi megnevezések nem mindig alkalmazhatók.

– A fesztivál előadásain nagyon sok színházi ember, színész, kritikus vesz részt. A közönséghez vagy inkább csak a szakmához szól a TESZT?

– Szakmabeli vagyok, de abszolút közönségnek tekintem magam. Szerintem nincsen színház közönség nélkül és nagyon rossz az a nézőtér, ahol úgymond csak szakmabeliek vannak. Ez a veszély nem fenyeget. Biztosan érezhetően egyre nagyobb és visszatérő rajongótábora van ennek a temesvári fesztiválnak, de ez a TESZT-nek a rangját és minőségét mutatja. Nagyon sokan vannak, akik az egész fesztiválra ide jönnek, szakmabeliek és talán nem szakmabeliek, és nagyon sok előadást néznek meg. Aki bemegy a nézőtérre, sokszor felismeri az arcokat, de nem gondolom, hogy az úgynevezett szakmabeli közönség kiszorítaná a hétköznapi nézőket. A hétköznapi temesvári néző – ilyen fénykép még nem jelent meg az újságokban – valószínűleg máshogy válogat ebből a 28 előadásból és nyilván nem nézi végig valamennyit, de azt képzelem, hogy ebben a válogatásban a hagyományosabb színház iránt érdeklődőnek is van mit néznie, és aki arra kíváncsi, hogy mi történik a világban, amiről errefelé eddig nem  kapott hírt, az is megtalálja a számára érdekes előadást.

– Hogyan alakult, hogyan fejlődött a TESZT ez alatt a 10 év alatt?

– Nem hiszem, hogy ez a fesztivál egy irányba fejlődik, szerintem kacskaringós az útja. A TESZT olyan értelemben nem tipikus nagy európai fesztivál, hogy nem a többi fesztiválok szokványos programja szerint alakul. Egyértelműen Gálovits Zoltán művészeti vezetőnek az ízlését, érdeklődését, tájékozottságát tükrözi ez a válogatás. Az egyik évben ilyen, a másikban olyan típusú előadások gyűlnek össze, amelyekben érdekes módon mindig lehet valami közöset, vezérfonalat találni, de nem lehet azt mondani, hogy valahonnan valahová fejlődik a TESZT, ha csak azt nem mondjuk, hogy az mindenképpen fejlődés, hogy egyre nagyobb és tágabb kitekintésű a fesztivál!