Ezt a földet választottam...

Ahogy Szilágyi Ildikó igazgatónő köszöntőjében találóan megjegyezte: a március 15-i megemlékezések alkalmával igyekszünk ugyanazt a történelmi, nemzeti eseményt évről évre különböző nézőpontból látni, láttatni. Idén a vezérfonal a hazaszeretet, a hazához való ragaszkodás gondolata volt.

A prózába öntött érzések, a versek képei és az énekek hangulata önvizsgálatra ösztönzött: kinek-kinek személy szerint mit jelent a hazaszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás? Egyénenként és közösségként hogyan élünk, mit teszünk, hogy méltók legyünk azokhoz, akik a legtöbbet adták ragaszkodásuk, hűségük bizonyítékaként a sorsdöntő pillanatokban?!

Idén döntően kortárs művekből állt össze az előadás, amelyben, úgy érzem, ki-ki megtalálta a hozzá illő feladatot: szóló énekben, szimbolikus tánclépésekben, kórusban vagy éppen egy szép versben/ pózában tolmácsolhatta a ragaszkodás, a hazaszeretet sokrétűségének érzését.

Jó érzéssel tölt el, hogy részese lehetek ezeknek az alkalmaknak! Természetesen, az előadás gördülékenysége, a közönség lelkének megérintése a végső cél… Mégis, nekem legalább ilyen fontosak azok az érzések és tapasztalatok, amikkel a felkészülés során szembesülök. Köszönöm a kollégáimnak és ifj. Pap Sándor zenei kísérőnknek az elmúlt két hétben tapasztalt összhangot, az előrevivő ötleteket! A diákjainknak a kérdéseket, a fegyelmet és a jó hangulatot! Ebben a két hétben úgy éreztem: a közös munkában valóban az összetartozás és a szülőföldhöz való ragaszkodás alapérzése adott erőt és lendületet nekünk!

Ozsvár Erzsébet

magyar nyelv- és irodalomtanár