FARAGÓ PÉTER parlamenti képviselő, az Arad Megyei RMDSZ elnöke

Tisztelt emlékezők!

Emlékezni és főt hajtani gyűltünk ma össze a Szabadság-szobrunknál nemzetünk hősei előtt. A szabadságot annyira vágyó hősök előtt, akiknek forradalma sajnos megbukott, és a szabadság helyett halál jutott osztályrészül. Bátorságuk, áldozatkészségük azonban példakép minden magyar számára, éljen bárhol is ezen Földön.

A történelem során számtalan csapás, megaláztatás érte nemzetünket, de büszkék lehetünk rá, hogy minden alkalommal volt erőnk, bátorságunk talpra állni, újjáépíteni a történelmi romokat. Minden újjáépítés pontosan ezekben a keserű esztendőkben gyökerezik és lerakja az alapjait a jövőnknek.

Az aradi vértanúktól megtanultuk, hogy a szabadságért, a megálmodott jövőért kötelességünk bátran, határozottan fellépni mindazok ellen, akik nemzetünk megbuktatását tűzték ki célul.

„A balsors csapásai magunkba szállást, önismeretet, erőkifejtést hoznak, ellenben minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg” – írta Kölcsey.

Tisztelt emlékezők,

a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája gyűjtött bennünket össze ma is itt a szobornál. De nem csak azért vagyunk itt most, hogy emlékezzünk hőseinkről, hanem azért is, hogy erőt merítsünk a holnaphoz és a holnaputánhoz, hogy munkával, összefogással, kitartó magyar céltudatossággal megalapozzuk gyermekeink jövőjét.

Az aradi 13 vértanú emlékének ápolása, az általuk képviselt eszme beültetése a következő nemzedékekbe része kell legyen aradi magyar identitásunknak.

Október 6-ra szerte a Kárpát-medencében és szerte a világban megemlékeznek. De bárhol is hajtsanak főt, legyen az egyik vértanú szobra, vagy csupán egy templom, amelyben két magyar imádkozik ezen a napon, számukra október 6. másképp dobbant szívet, mint itt, Aradon.

Nekünk, aradiaknak a 13 vértanú tragikus élete kisiskolás korunk óta lelki és érzelmi világunk fontos eleme. Gyakran úgy érzem, valamiféle megfoghatatlan összefogásra kényszerít bennünket.

A jelen helyzetben egy olyan összefogásra, tisztelt hölgyeim és uraim, amelyre most legalább akkora szükségünk van, mint annak idején, amikor az eltipró hatalom tiltotta a megemlékezést a Vesztőhelyen, amikor sokan – és erre az idősebbek pontosan emlékeznek – zsebükbe rejtett virágszállal közelítették meg az obeliszket.

A világjárvány közel két esztendeje pusztít. Évszázadok óta rendre a politikai hatalmak igyekeztek megkurtítani a szabadságunkat, s amikor már úgy éreztük, hogy kivívott szabadságunk őrzése, bővítése kizárólag rajtunk múlik, a jogtipró hatalmak helyét egy vírus vette át.

Hogy legközelebb mikor fogunk korlátozások nélkül újra együtt emlékezni itt és a Vesztőhelyen a hőseinkre, nem tudom. Bízom benne, hogy már jövőre visszanyerjük szabad mozgásterünket.

Addig is azonban az összefogás, a sorsközösség felelőssége legyen ott hétköznapjainkban. Egy vírus nem veheti el jogunkat attól, hogy szabad akaratunkból fejet hajtsunk az aradi 13 vértanú előtt, hogy ápoljuk emléküket.

Isten minket úgy segéljen!

Fotó: Vajdovics Attila