Felelősséggel végezni a munkát

– Úgy tartják, egy fecske nem csinál tavaszt. Ön egyedüli RMDSZ-esként van jelen a 33 tagú megyei tanácsi testületben. Eredményesnek érzi a munkáját?

– Magánemberként és tisztségviselőként is megtapasztaltam, hogy nagyon fontos jelen lenni a közigazgatási intézményekben. 1989 utáni demokráciánk temérdek törvényt hozott és ahhoz, hogy élni tudjunk a jogainkkal, a kínálkozó lehetőségekkel, fontos hogy legyen valaki, aki figyel ezekre, és idejében jelzi az érintetteknek, hogy mikor mit tehetnek. Így van ez a 350/2005 törvénnyel is, amely lehetőséget nyújt az egyházaknak és a civil szervezeteknek vissza nem térítendő finanszírozást nyerni különböző projektekhez. De ha nem értesülnek róla idejében, ha nem kapnak megfelelő tanácsot, segítséget a pályázatírásban, nem sok esély van a támogatás elnyerésére. És ha sikerült is egészen jó pályázatot leadni, akkor sem garantált a jó eredmény, hiszen, mindig vannak pályázatok, amelyek kiszorulnak a finanszírozásból. Ahhoz, hogy a magyar pályázatok a nyertesek sorába kerülhessenek, kell a lobbi, kell a tárgyalás. Szólni kell, hogy azért mi is itt vagyunk. Tizenhat évig nem volt jelen az RMDSZ a megyei tanácsban. Különböző tisztségviselőink munkájának köszönhetően akkor is sikerült egy-két kis összegű támogatást elnyerni. Én 2021-ben kerültem a testületbe. Akkor valahogy úgy alakították ki a 350-es törvény alapján benyújtandó pályázatokat elbíráló bizottságot, hogy abban csak a többségi párt képviseltette magát. Megvétóztam ezt a döntést. Persze eredménytelenül. De észrevették, hogy én is ott vagyok. És ha nem is kerültem be a bizottságba, azért figyeltek arra, hogy a magyar közösségnek is minden évben jusson ebből az alapból. 2021-ben a lozsádi református és a lupényi katolikus egyházközségek kaptak 10-10 ezer lejt. 2022-ben összesen 120 ezer lejt sikerült a magyar egyházközségeknek juttatni. 15 ezer lejt kapott a lozsádi és a dévai református egyházközség, a vulkáni, aninószai, petrillai római katolikus egyházközség, 20 ezret a lupényi római katolikus plébánia, és 25 ezret a hátszegi református egyházközség. 2023-ban a nagyági római katolikus egyházközség kapott 30 ezer lejt és a bácsi református egyházközség 15 ezer lejt. Idén 95 ezer lejt kaptak a magyar egyházak: a bácsi református egyházközség 40 ezer lejt, a dévai unitárius parókia 30 ezer lejt, a vulkáni római katolikus 25 ezer lejt. Ezekből az összegekből mégiscsak haladni tudtak a közösségek a fejlesztési munkákkal, ami végső soron sokat számít a megmaradásunk szempontjából.   

– Számít az, hogy van a megyében egy RMDSZ-es EP-képviselő, egy alpolgármester? A lobbi alkalmával érződik a csapat ereje? 

– A politikában akkor számítasz, ha fontos szerepet töltesz be. Ahhoz, hogy egy 33 tagú testületben, ahol 18-an egy párthoz tartoznak, egyenrangú partnerként kezeljenek, kell a háttér. Ha nem lenne EP-képviselőnk, alpolgármesterünk, nem tudnánk labdába rúgni. 

– Nyílván egyedül nem volt lehetősége különösebb fejlesztési terveket kezdeményezni. De hogyan látja, milyen irányba kellene fejlődjön Hunyad megye? Mire kellene koncentrálni?

– Hunyad megye több szempontból is sajátos helyzetben van. A nehézipar leépülése hosszú és nehéz folyamat volt. A sokat hangoztatott nyitás érdekében talán a közlekedési infrastruktúra terén történt látványosabb előrelépés. Az úthálózat fejlesztése továbbra is prioritás marad. A lakosság foglalkoztatása érdekében viszont fejleszteni kellene a mezőgazdaságot, és a turizmust. Ez az a két terület, amihez megvannak a természeti adottságok. A hagyományos állattenyésztés, gazdálkodás nem vonzó a fiatalok számára. A turizmusban pedig nagyon alacsonyak a bérek. Ezért olyan projektekben kell gondolkodni, amelyek látványos fejlődést hoznak az agroturizmus terén. Óriási jelentőségű a történelmi hagyatékunk is. Ezt is szervezettebben kellene kihasználni, kulturútvonalakat kialakítani, vonzó kulturális programokkal tölteni meg a szépen felújított műemléképületeket. Akár Déva vagy Vajdahunyad várát, de a pompásan felújított szacsali Nopcsa-kastélyt is vagy akár az UNESCO-örökség részét képező dák várakat. A szolgáltatások palettájának bővítésében látnám a fejlődési lehetőséget.

– A megyei tanácsban milyen szakbizottságban tevékenykedik?

– Az oktatásért, tudományos tevékenységért, kultúráért, egyházakért, sportért, ifjúságért, egészségügyért és szociális kérdésekért felelős szakbizottság tagja vagyok. Kiemelkedő megvalósításnak tartom a megyei kórház korszerűsítését, a modern sürgősségi ellátó osztály megépítését, az új gyermekkórházi részleget, a modern kórházi eszközök beszerzését, különösképpen a kardiológiai osztályon. Kultúra, műemlékvédelem terén kiemelkedő eredmény a szacsali Nopcsa-kastély felújítása. És egyéb területen is igyekeztem előmozdítani mindazon fejlesztési terveket, amelyek a lakosság életszínvonalának jobbítását szolgálták. Legyen az útjavítás, vagy bármilyen infrastrukturális fejlesztés. Többek között a Déva és Vajdahunyad közötti megyei út javítását, kiszélesítését is támogattam, hiszen nagyon sokan napi szinten ingáznak ezen az úton, itt közlekedik a Téglás Gábor Elméleti Líceum iskolabusza is, és fontos, hogy minél biztonságosabbak legyenek az útviszonyok. 

– 18 évig kisebbségi tanfelügyelőként, majd főtanfelügyelő-helyettesként tevékenykedett. Egy ideje visszatért az iskolába, földrajzot oktat. Hogyan látja a tanügy helyzetét?

– Közel 30 éve van lehetőségünk megismerni más oktatási rendszereket az Erasmus programok révén. Volt szerencsém ilyen tapasztalathoz, és megértettem, hogy számos jó gyakorlat alkalmazásához, alapjaiban kellene átszervezni az oktatási rendszert Romániában. Például Finnországban a középiskolákat a megyei tanács finanszírozza és a vezetőtanács megyei tanácsosokból áll, akik általában nem pedagógusok. Az igazgató rendszeresen bemutatja az iskola szükségleteit és a tanácsosok a diákok eredményei függvényében fogadják el a költségvetést. Így az igazgatónak is érdeke az, hogy számba vegyen minden tényezőt, amely az iskolai sikerhez vezet minden diákot. Mi még messze állunk ettől a céltól, de mind pedagógusként, mind szülőként szeretnénk, ha a fiataljaink felelősségteljesebbek lennének. A kérdés az, hogy mi mennyire vagyunk felelősek a nevelésükért és oktatásukért? Ezzel a helyzettel szembesülök én is nap mind nap, de elsajátítottam sok olyan jó példát, amit egyénileg is alkalmazok a pedagógus munkámban, úgyhogy egyre több sikerélményem van, és sokkal hasznosabbnak érzem magam.

– Személyes döntés nyomán mondott le a tanfelügyelőségi tisztségről, egyfajta háttérbevonulásként. Most mégis vállalja a megyei tanácselnöki tisztségre való jelöltséget. Miért?

– Hosszú távon kimerítő munka volt. Lopakodva sikerült szabadságra menni, mert a nyári időszakot is betáblázta a vizsgakalendárium. Nagy felelősséggel végeztem feladatomat, gyakran nemcsak azt, ami az én hatáskörömben volt. A kiégés küszöbén voltam, ezért már nagyon kellett a változás. Szerencsémre az iskolámban meghitt, családias hangulat van és nagyon szeretek tanítani. A jelenlegi mandátumban nagy előny volt számomra a tanfelügyelőségen szerzett tapasztalat. Már csak az, hogy bejártam a megye minden közigazgatási egységét, segített behatárolni földrajzilag bármilyen határozat színhelyét. Minden felügyelet alkalmával találkoztam a tanári karral, szülőkkel és polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, tanácsosokkal, akiktől megismerhettem azokat a problémákat, amelyekkel a közösség szembesült. Sok esetben találtam megoldást is, illetve a megyei tanácsban tudatosan szavaztam azokat a tervezeteket, amelyek a javukra szolgáltak. Elvállaltam a jelölést, mert továbbra is szükség van a magyar képviseletre a Hunyad megyei tanácsban, és nekem is szükségem van arra, hogy hasznos legyek a közösségemnek. Bízok a szakmai tudásomban, a diplomácia-érzékemben és az engem ismerő szavazók bölcs döntésében. 

– Lát esélyt bejutni a megyei tanácsba? Mennyi szavazat kellene?

–  Optimista vagyok, nagyon bízok abban, hogy újra bejutok. Most külön megyei tanácsosi listát állított az RMDSZ. Négy évvel ezelőtt három párt állított egy közös listát. Most sokkal nagyobb a kihívás, több tényező befolyásolja az esélyt. A jelenlét százalékának függvényében változik a szükséges szavazatok száma. 2020-ban 8254 volt a bejutási küszöb. Idén, ha nagyobb lesz a részvétel, 10000 szavazat kell. Ezért bízunk a magyar szavazatokban, és szükséges, hogy a többséget is megszólítsuk.

– Ilyenkor plakátok készülnek, szórólapok. Mindenki keresi a legjobban hangzó jelszót. Nyílván nem egyéni döntés, hogy mi kerül a plakátra, hiszen olyan jelszót kell választani, ami a dél-erdélyi szórványban magyarul és románul is üzenetet hordoz. De minden bizonnyal van egy saját mottója is, ami a mindennapjait vezérli. Mi az?

– Mindig is úgy éreztem, hogy Victor Hugo szavai vezérelnek: „Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.” Június 9-én Hunyad megyében minden magyar szavazó öt szavazólapot kap, amiből négyen megtalálja a tulipánt és mind a négyen az én nevemet is. Tehát még itt vagyok, a közösségünkért.

Comandat de UDMR, realizat de Occident Media SRL. cod AEP: 23240001