Felkészülni a sorsfordító év kihívásaira

Március 20-án a Pécskai 2-es Számú Általános Iskola dísztermében megtartott RMDSZ-közgyűlésen Kocsik Imre elnök köszöntötte a nagy számú résztvevőt, kiemelten Horváth Annát, az RMDSZ önkormányzatokért felelős országos alelnökét, Faragó Péter parlamenti képviselőt, Arad megyei RMDSZ-elnököt és Péró Tamás ügyvezető elnököt, majd szólásra kérte az országos alelnököt.

Horváth Anna előrebocsátotta, hogy életében először jár Pécskán. Székelyföldi születésű lévén huszonvalahány éves korában hallott először Pécskáról. Méghozzá attól a Tokay Györgytől, akit mentorának tekint, és akivel 1996-ban, amikor Tokay a Kisebbségi Főosztály minisztere volt, közvetlen munkatársként dolgoztak együtt.

Az idei évet rendkívüli, sorsfordító évnek tekinti – négy választással soha nem kellett megbirkóznia az erdélyi, a partiumi magyarságnak. Idén nemcsak az dől el, hogy hány megyei tanácsosa, illetve magyar parlamenti képviselője lesz a megyének, arról is szól, hogy az Európai Parlamentbe be tudunk-e közösen juttatni két képviselőt. Az említettek mellett a jövőnk, a fiataljainknak a jövője, az elmúlt éveknek a munkája most dől el. Az, hogy milyen sors vár ránk. „Talán az elmondottak kissé drámainak tűnnek, de közel állnak a valósághoz, mert nem nehéz érzékelni, hogy a környezetünk, a világ átalakult. Átalakul az országunk, de Európa is, amelyikre sokszor bosszúsak vagyunk, noha a gazdálkodóknak, a fiatal vállalkozóknak sokat számít az onnan érkező támogatás, de az Európai Unióból rengeteg butaság is származik. Éppen ezért, talán magunkon is hagyjuk eluralkodni a bosszúságot Brüsszel vagy Bukarest iránt.” Ezért talán úgy is dönthetünk: el se megyünk a választásokra, hogy ne szembesüljünk a kellemetlenségekkel. „Ez azonban téves gondolkodás, mert ha nem megyünk el, mások döntenek az életünkről, a jövőnkről. Arról helyesen, lelkiismeretesen csakis a mi, magyar jelöltjeink fognak gondoskodni. Az ország, illetve Arad megye is közigazgatási átalakulás előtt áll, amiről a decemberi választások után kívánnak dönteni. Azoknak a módjáról Bukarestben fognak dönteni, és ha mi az önkormányzatoktól a megyék vezetőségén át egészen a parlamentig vagy a kormányon keresztül Brüsszelig nem vagyunk ott, nem tudjuk hallatni a hangunkat, nem tudunk ezekbe a döntésekbe beleszólni, akkor eleve vesztésre vagyunk ítélve. A kisebbségi magyarok választási veszteségeit tapasztalhattuk a szlovákiai legutóbbi parlamenti választásokon, ahol a magyarok felületes mozgósítása, részvétele miatt nem érték el a bejutási küszöböt. Hetek alatt átrajzolták az ország térképét, mert a hatalom olyan közigazgatási egységeket alakított ki, hogy a magyar közösség sehol nem tudott sem önkormányzati, sem parlamenti képviselőket a megyei vagy az országos fórumokba bejuttatni. E csatákat el lehet veszíteni egyszer, visszaszerezni azonban már sokkal nehezebb, ha egyáltalán lehetséges. Hasonlót tapasztalhattunk Brassó megyében is, ahol a parlamenti képviselet mellett elveszítették a megyeközpont tanácsában is a képviseletet. De hasonlók történtek Máramaros és Beszterce-Naszód megyében is, ahol újra meg kell a magyaroknak küzdeniük az elveszített képviseletek visszaszerzéséért. „Ez csakis akkor járhat sikerrel, ha egy-egy közösségben mozgósítjuk egymást, a testvért, a rokont, a barátot és az ismerőst egyaránt, mert a közösség csakis együttműködve tud eredményt felmutatni. Magam azt gondolom, hogy Pécska város és Arad megye magyar közösségeiben sokkal több potenciál van, mint amit a legutóbbi választásokon felmutattak.”

Tegyük a magunk ügyévé a választást!

„Ha a június 9-i, majd a decemberi választást minden magyar egy kicsit a maga ügyének érzi, sokkal jobb eredményeket tudunk elkérni. Sajnos, az is érzékelhető: ha egy közösség nyugalomban, békességben, viszonylagos jólétben él, sokkal hajlamosabb ellazulni, kevésbé tudja felmutatni az erejét. Mindenki azt gondolja: van nekem elég gondom-bajom, nélkülem is meglesz a siker. Ennek bizonyítására a kolozsvári magyarok esetét tudom felhozni: ameddig a hírhedt Gheorghe Funar volt a polgármester, addig a magyarok példás összefogással, önszerveződéssel és mozgósítással vettek részt a választásokon. Most viszont, amikor a polgármester román ugyan, de nem magyarellenes, jóindulatú, de bármennyire is jó a polgármester, a magyar iskolák, óvodák és bölcsődék sorsával, a magyar emberek általános gondjaival nem tud úgy foglalkozni, mint azok az emberek, akiket mi küldünk a helyhatósági intézményekbe.

Azt az üzenetet szeretném önök felé küldeni, hogy fiatalok, középkorúak és idősebbek érezzük az összetartozásunkat, mutassuk meg összefogásunknak az erejét, és ne csak Pécskán, hanem Arad megye minden településén a mi, magyar jelöltjeinknek adjuk bizalmat! Ami az európai parlamenti választást illeti, ott is 5 százalékos küszöb van, ezért ha országos szinten nem érjük el a jelzett küszöböt, elveszthetjük az EP-képviseletet, amit a magunkénak tudhatunk mióta az ország tagja az Európai Uniónak. Ha most a közösségünk meggyengül, az negatívan fog kihatni a következő választásokra is. Egy olyan vereség-érzetet kelthet bennünk, hogy nem leszünk képesek a következő választásokon sem bejuttatni a jelöltjeinket. Nincs kisváros, nagyközség és Székelyföld, hanem mindenkire szükség van Pécskától, Csíkszeredáig, Szatmárnémetitől, Brassóig minden magyar közösségnek az összefogására. Mivel országos szinten közel vagyunk az 5%-hoz, ha nem mozgósítjuk önmagunkat, a családtagjainkat, az ismerőseinket, akkor meglehet, nem fogjuk elérni a jelzett bejutási küszöböt. Tehát vegyük számba mindazokat, akiket a környezetünkben mozgósítani tudunk a választásokon való részvételre. Köszönöm, hogy meghallgattak, sok sikert kívánok a pécskai, illetve az Arad megyei magyarságnak” – zárta irányadó beszédét Horváth Anna, az RMDSZ országos szervezetének önkormányzatokért felelős alelnöke. 

(Folytatjuk)