„Fő célom az, hogy bejussak a legjobbak közé”

A Nyugati Jelen egykori munkatársának, Lészay Bélának az unokájával, Lészay Csabával beszélgettem. A Csiky Gergely Főgimnázium IX. A osztályos tanulója a tipikus tinédzser: gitározik és szereti a zenét, táncol, aktív életmódot űz és sportol – ezekről váltottunk néhány szót, a hangsúlyt a sportra fektetve. Csabáról tudni kell, hogy az Aradi Városi Sportklub sportlövész szakosztályának tagja és többszörös bajnok, napjai pedig egyáltalán nem telnek unalmasan: van bennük dinamika, de jut idő a nyugodtságra és a csendre is.

– Mik a hobbijaid, mivel foglalkozol a szabadidődben?

– Sok mindent csinálok, sajnos nem jut időm mindenre, amit szeretnék, de többek között gitárórákra járok, néptáncoktatásra, céllövészetre és kick-box edzésekre.

– Mióta jársz sportlövészetre? Mi vonzott téged ebben a sportban?

– Megközelítőleg kettő és fél éve járok céllövészeti edzésre. Igazából én mindig is szerettem a lőfegyvereket, főként a pisztolyokat. Maga a lövészet és a pisztoly fogalma régóta vonzott, edzésekre pedig édesanyám javaslatára mentem el.

– Pár hete országos bajnokságot nyertetek. Mesélj egy kicsit erről, kérlek.

– Bukarestben voltunk versenyezni, az országos bajnokság döntőjén. Itt a junior csapattal aranyérmet szereztünk.

– Milyen egy sportlövő éve? Sok versenyen vettél részt?

– Rengeteg versenyen vettem részt eddig, a bajnokságok pedig az év különböző időszakaiban vannak elosztva: évente 10-15 versenyt szerveznek országszerte.

– Miért pont a céllövészetet választottad?

– A folytonos koncentrálás és az odafigyelés miatt elsősorban, nem igényel különösen nagy erőfeszítést ez a sport, de mégis alaposnak kell lennie az embernek és oda kell tennie magát. Ha csak egy pillanatig nem figyelsz, egy rossz lövéssel vagy egy mellélövéssel el is bukhatod a versenyt.

– Mondhatni, hogy ezt a sportot a szellemi erőfeszítés miatt kedvelted meg?

– Igen, ez egy nyugodt sport. Szeretem csinálni.

– Hogyan készülsz fel egy versenyre, hány edzésed van egy héten?

– Nekem heti három, másfél órás edzésem van, persze iskola után. Azonban van olyan is néha-néha, hogy egy verseny előtt két órát is tart egy gyakorlás. Egy évben több helyszínen szerveznek versenyeket, többségüket Bukarestben, Nagyváradon és Aradon – ezek a fő helyszínek. Évente több országos etapon és néhány emlékversenyen is részt veszek. A legtöbbnél van egy úgynevezett finálé is, azaz pontosabban a selejtezőkön részt vett legjobb tíz jut be oda, itt kemény harcok folynak a fődíjért.

– Emlékszel még az első versenyedre?

– Igen. Aradon voltam egy emlékversenyen, ahol elsőre majdnem meglőttem a 300-at a maximális 400 pontból, megközelítőleg 5-6 hónap edzés után. Ekkor szereztem meg életem első díját, a dobogó harmadik fokára állhattam fel.

– Szeretnéd többre vinni ebben a sportban?

– Igen, szeretem ezt a sportot, egyre jobb szeretnék lenni és jobban teljesíteni – ezért is hajtok, mert minden edzésnél próbálok jobb lenni és valami pluszt belevinni. Fő célom az, hogy bejussak a legjobbak közé.

– Egy kérdés: miért nem a focit választottad?

– A fociban sosem voltam olyan nagyon jó, és ezért nem is tetszik annyira ez a sport. Mindig csak kapus voltam, de abban sem voltam túl jó. Úgy döntöttem, hogy az nem az én sportom.

–  Az iskolai szakirányodból kiindulva, gondolom, szereted az informatikát, nem?

– Persze, szeretem az informatikát és a programozást is. Itthon is csináltam már egy-két alapvető programot. Többször elgondolkoztam azon, hogy a továbbiakban is szívesen tanulnám ezt a két tantárgyat a főiskolán. Emellett még felmerült bennem az a gondolat is, hogy felnőttként, ha nem az informatika terén tanulnék tovább, akkor az építészetet választanám.

– Jut-e mindenre időd, összefér-e a sok minden egy napban?

– Szinte minden nap reggel nyolc órától délután háromig iskolában vagyok, ezután pedig edzésekre vagy oktatásokra is mennem kell, ezek között meg szeretek a számítógépen is játszani. A tanulást nem hanyagolom, rendesen fel tudok készülni az órákra és az összes házi feladatomat is meg tudom csinálni.

– Említetted, hogy a szellemi része vonz a céllövészetben, de emellett kick-box edzésekre is jársz. Az egyik mentális, a másik fizikai sport.

– Úgy érzem, hogy a fizikai sport is fontos, amit én szeretek az pedig kiegészíti a sportlövészetet: jobb fizikai kondícióval jobban fel lehet készülni a versenyekre. Mindkét sportnál fejben ott kell lennie az embernek.

– Hétvégén lazítasz egy kicsit, vagy olyankor is aktív vagy?

– Többnyire itthon töltöm a szombatot meg a vasárnapot, de sokszor van úgy, hogy kimegyünk egyet a barátaimmal biciklizni, néha több óráig is. Kirándulni is szeretek, a szüleimmel és a húgommal gyakran megyünk barangolni egyet valamerre.

– Milyen zenét hallgatsz szívesen?

– Főként a rockot és metált, de a dubstep is elmegy – nem a kedvenc műfajom, de azt is eltűröm. Ha például klasszikus zenét hallgatok, akkor ideges leszek tőle, a metál pedig az ellentétét hozza ki belőlem, megnyugtat. (Nevetve mesél erről.) Tanulás közben is sokszor a háttérben megy a metál zene.

– Van-e olyan sport, amit ki szeretnél próbálni, de nincs rá időd?

– Igen, a kajakozás. Voltam egyszer egy kajak-kenu táborban és nagyon megtetszett ez a sport.

– Zárásként: hogyan látod magad a közeljövőben?

– Mindenképp szeretnék továbbtanulni, egyelőre még nem döntöttem el pontosan, de valószínűleg a programozás vagy az architektúra felé veszem az irányt. Abban azonban biztos vagyok, hogy az anyanyelvemen fogom elvégezni a főiskolát, hogy itthon vagy külföldön esetleg, ezt még nem tudnám megmondani.