Ft. Sándor Tivadar plébános féltve őrzött ereklyéi

Ft. Sándor Tivadar arad-gáji, szentpáli és sofronyai római katolikus plébános a parókia irodájában, illetve a falain több híres, köztük nem egy mártír papnak, szerzetesnek az ereklyéjét őrzi. Egyik ilyen Karácsonyi Istvánnak az orgonaversenyen nyert serlege, amit Karácsonyi István családjától kapott ajándékba, a család egyik tagjának az eltemetéséért, hálából. A serleget ereklyeként őrzi, de számos fényképet is kapott a Duna-deltában, kényszermunka közben elhunyt plébánosról. Róla, a vele együtt raboskodott és szenvedett p. Ferencz Ervin, ugyancsak meghurcolt ferences-szerzetestől tudja, hogy kényszermunka, árok-ásás közben hunyt el, és a helyszínen egy bokornak a tövébe temették el. Nyughelyét megjelölték, ezért a rendszerváltás után megpróbálták azt megtalálni, de a nyughelyre utaló semmilyen nyomot nem találtak. A keresés tényét azonban valakik a Temesvári Római Katolikus Püspökségen is azonnal jelentették, ami azt bizonyítja: a rendszerváltás előtt meghurcoltak figyelése a diktatúra bukása után sem szűnt meg.

Ugyancsak az iroda falán őrzi Márton Áron legendás püspöknek a Lukátsovics Magda megfestette portréját. A falon függő feszület mellett található p. Godó Mihály szerzetesnek a portréja, alatta Ferencz Ervin atya arcképe, aki 2017. november 6-án hunyt el, majd 9-én temették el Szárhegyen. Őt halálra ítélték, majd az ítéletet börtönbüntetésre változtatták. 1964-ben kiszabadult, 1978-ban újra bezárták, 1980-ban szabadult Godó Mihállyal együtt. Ugyancsak ereklyeként őrzi a szüleinek a fényképét. Ők 1927-ben, Mácsán kötöttek házasságot, majd 11 gyermeket vállaltak. Mellettük található dr. Boros Béla érsek atyának a portréja, aki 13 évi börtönbüntetést szenvedett el, püspökként soha nem működhetett. Maga 1971-ben mellette szolgált Temesvár-Józsefvárosban káplánként, ezért a litániákon mindig mellészegődött, nagyon sok érdekes elbeszélést hallott tőle a börtönről. Köztük azt is, hogyan kell értékelni a kis dolgokat: a börtönben például varrtak maguknak egy törülközőből papucsot, hogy fel ne fázzanak. A törülközőt kettévágták, majd a szalmazsákból húztak ki a cérnának való vékony fonalat. A varráshoz nélkülözhetetlen tűt úgy gyártották, hogy egy drótnak a végét két kaviccsal szétlapították, majd a lapos tűfejbe üvegszilánk forgatásával fúrtak lyukat. Ott tanulták meg, milyen óriási értéket képezhet két kavics és egy darab drót. Illetve egy haszontalannak hitt üvegszilánk. Amikor panaszkodott neki, hogy a szentpáliak templomba menés helyett az utcai padon ülnek, azt mondta: fiam, nehogy azt hidd, hogy te egy papi élet alatt megváltoztatod a világot. Te csak arra törekedj, hogy azt egy kicsit jobbá tegyed. Ha sikerül, meglátod, boldog leszel, ellenkező estben soha. Valóban, ahányszor visszaemlékezett a címzetes érsek tanítására, mindig boldog volt, ha egy kicsit jobbá sikerült tennie a környező világot. Mert tudta: a világot csak az Úristen válthatja meg, de ha maga egy picit jobbá teszi, akkor is boldog lehet. A harmadik példaképe Bíró Antal atya volt, aki életének az utolsó évtizedében minden kedden este nála vacsorázott. Miután elköltözött Aradról, együtt nyaraltak a Libán-tetőn, ahol nagyon élvezte az erdőnek az illatát, a hegyeket és a szabadságot. Összehívták a gyergyói papságot, akikkel a hegyen együtt vacsoráztak pisztrángot. Amikor odamegy, az emléke rendszeresen elevenen él benne. Egyik fotón éppen a síremléke látható, amelyre a vasmiséjének a mottóját vésték: „Viharverte évszázadban 70 esztendeig a legnagyobb Úrnak szolgáltam, ezért mondok köszönetet roskadásig leborulva, a mindenható Istennek. Lelkemet a teremtő Istennek ajánlom, testemet pedig a fajtámra hagyom”! – olvasható Antal atya síremlékén, aminek a fényképét az említett ereklyékkel együtt, boldog büszkeséggel őrzi ft. Sándor Tivadar arad-gáji, szentpáli és sofronyai plébános.