A világosi fegyverletételt követően Görgei Artúr neve sok tízezrek száján szitokszóként hangzott, az árulás szinonimájává vált és maradt sokáig még halála után is. Az igen magas életkort megért hadvezér megítélésében bizony csak az 1930-as években, a történészek feltáró és meggyőző munkája nyomán állott be átütő változás – változás, amely a politikai támogatottság hiányában azonban még nem hatott a széles közvéleményre: még egy szerény emléktábla sem emlékeztetett rá. Első mellszobrát 1934-ben Miskolcon avatták fel.
Aztán 1934 áprilisában Gömbös Gyula miniszterelnök is engedélyért folyamodott Horthy Miklós kormányzóhoz egy Görgei Artúr-lovas szobor felállításáért. Tudni való, hogy Gömbös ifjúkori ideálja a tábornok volt, többször is úgy nyilatkozott, hogy a katonai zseni egyénisége egész életpályáját meghatározta. A kormányzó már május elsején megadta az engedélyt.
A megbízatást ifj. Vastagh György szobrászművész kapta, s a szobor helyét az Esztergomi rondellától a Bécsi kapuig terjedő ágyúteraszon jelölték ki, azon a szakaszon, ahol Budavár visszafoglalásakor 1686-ban véres öldöklés folyt.
A szobor Görgeit honvéd tábornoki egyenruhában, lován ülve örökítette meg. A lovas a Svábhegyen található Óra-villára tekintett, ugyanis tábornoki karával 1849-ben Görgei onnan irányította Budavár ostromát. A gránittalapzaton álló bronzszobor homlokzati lapján a „Görgey Arthur 1818–1916” felirat, a talapzat hátoldalán pedig „Az 1948/49-i szabadságharc legnagyobb hadvezérének kegyelete jeléül a m. kir. Honvédség és a m. kir. Csendőrség” szöveg volt olvasható. A talapzat másik két oldalára pedig Görgei győztes csatáinak helyszíneit vésték fel.
A szobor 62 000 pengőt kitevő költségét, amely akkoriban egy egész vagyonnak számított, Gömbös Gyula miniszterelnök, a katonaság és a csendőrség tiszti, altiszti karának lelkes felajánlásából fedezték, a térrendezést és az alapozást a székesfőváros vállalta magára. A költségekhez magánemberek is hozzájárultak.
A leleplezési ünnepséget 1935. május 21-én rendezték, azon az évfordulón, amikor Görgei győzedelmes csapatai élén 1849-ben bevonult a visszafoglalt Várba. Sokan már kora reggel elkezdtek szállingózni, hogy minél jobb helyet foglaljanak el. Az átadásra pedig már végeláthatatlan sorokban gyülekezett a tömeg. Cserkészek és ludovikás hallgatók sorfala adta a díszőrséget, majd felvonult a katonai díszszázad is. A szobrot egy hatalmas nemzeti színű lepel borította. Az avatóünnepségen megjelent Horthy Miklós kormányzó, Gömbös Gyula miniszterelnök vezetésével az egész kormány, az alsó- és a felsőház elnökei, alelnökei, a főváros főpolgármestere, valamint nagyszámú katonai és polgári méltóság.
Az utolsó koszorú elhelyezésekor felhangzott a Himnusz, a katonai zászlókat meghajtották, a Kis-Svábhegyről pedig díszágyúlövések dördültek el. Az ünnepséget számos énekkar együttes előadásában a Szózat zárta.
A korabeli sajtó kiemelte, hogy a nemzet a szoborállítással felettébb ünnepélyes külsőségek között rehabilitálta a sokáig árulással vádolt Görgei tábornokot.
A monumentális emlékművet a II. világháború alatt találat érte és ledőlt a talpazatról. Széles körben elterjedt azonban az a minden alapot nélkülöző mendemonda, mely szerint a sértetlen szobrot 1945-ben döntötték volna le.
Vignali Gusmano ércöntő mester megállapította, hogy a lezuhant 19 darabra szakadt szobortest nem állítható helyre. Az új politikai korszak pedig az Andrássy-szoborral, a Tisza-szoborral és a Haditengerész emlékkel egyetemben ezt is beolvasztotta a Sztálin-szoborba, amelyet aztán az ’56-os népharag ledöntött.
A rendszerváltást követően felvetődött a Görgei-szobor visszaállításának igénye. A tábornok leszármazottja, Görgey Tibor a szobor rehabilitációjáért alapítványt hívott életre. Az ügyet felkarolta Katona Tamás történész is, aki történetesen ekkor a Várnegyed polgármestere volt. Szerencsére fennmaradt egy ifj. Vastagh készítette előtanulmány és egy kisplasztika, amelyek alapján és a korabeli fényképek, híradófelvételek segítségével Marton László szobrásznak sikerült újjáteremtenie a szobrot. Az öntéshez a ledöntött Sztálin szobor anyagát használták fel.
Az újraöntött alkotást új helyen, a Fehérvári rondellán – ott, ahol 1849-ben először törtek be a Várba a vitéz honvédek – 1998. május 21-én katonai tiszteletadás keretében Katona Tamás és az újraalkotó művész leplezték le.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a Görgei-év alkalmával 2018. szeptember 25-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében Görgei Artúr, az élő vértanú címmel videóvetítéssel egybekötött ismerterjesztő előadást tart a kétszáz éve, született Görgei (Görgey) Artúr honvéd tábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es szabadságharc fővezére, a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja életéről.
Meghívott előadó Olasz Angéla Kölcsey-díjas történelemtanár, közreműködnek: Rónai Zoltán és Tóthpál Eszter, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulói.
A társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Murvai Miklós házigazda sok szeretettel vár minden kedves érdeklődőt!
Hozzászólások