Hálaadó és megemlékező istentiszteletet tartottak a belvárosi református templomban

Hálaadó istentiszteletet és orgonaszentelést tartottak október 23-án, vasárnap az arad-belvárosi református templomban. Az istentisztelet során megemlékeztek a templom alapkőletételének 175. évfordulójáról és az 1956-os forradalomról is.

Az ünnepi és egyben megemlékező alkalom során Csűry István püspök igehirdetését hallgatták a szép számban egybegyűltek. A püspök az emberek félelmeiről és az Istenbe vetett hit fontosságáról beszélt, ami minden körülmények között átsegíti az embert a nehéz helyzeteken, betegségen, vagy háborún, s a hálaadás fontosságáról, legyen az akár a legcsekélyebb, legalapvetőbb dolog vagy Krisztus áldozata. A püspök hálát adott az orgona felújításának befejezéséért és a megemlékező alkalomért.

Az igehirdetést követően Naschauer Karina Adorjáni Nagy Aranka versét szavalta el, majd Megyesi Éva aradi orgonaművész videóüzenete és előadása hangzott el online, mivel az aradi templomban éveken keresztül szolgáló orgonaművész jelenleg Norvégiában él. Az előadás levetítését követően Baracsi Levente lelkipásztor végigkalauzolta az egybegyűlteket a belvárosi templom építésének történetén, melyet illusztratív képek kíséretében mutatott be.

„175 évvel ezelőtt, 1847. március 9-én kötötte meg a gyülekezet presbitériuma a szerződést Hoffer József építésszel, aki egy szép ízlésű és díszletes templom építésére kötelezte el magát. Gyorsan pörögtek az események, mert április 19-én sor került az alapkő letételre, s az alapkőben elhelyezett emlékiratot az akkori főgondnok, Fábián Gábor író, költő a Magyar Tudományos Akadémia tagja fogalmazta meg. Ez történt áprilisban, s a mai építkezési viszonyok között szinte hihetetlennek tűnik, hogy év végére állt a templom, már készen volt. Jegyzőkönyvek szerint 24 000 forintba került, azt nagyon nehezen tudjuk átszámítani mai árfolyamba, de a magyar pénzindex szerint ez nagyjából 120 millió forintot jelen, vagyis nagyjából 300 000 eurót. Ez a mai viszonyok között lehetetlen volna, de ez egy óriási áldozat volt akkor is, hogy az akkori gyülekezet ezt az összeget össze tudta gyűjteni. Nem tudom, hogy mi ma ezt meg tudnánk-e tenni mindenféle külső segítség nélkül. A történethez hozzátartozik, hogy nagyon sokan önkéntes munkát vállaltak a gyülekezet tagjai közül, például az ajtók-ablakok teljesen önkéntes adományokból, munkából készültek el. Volt egy tehetősebb egyháztag, aki 5000 téglát adományozott az építkezéshez, de gondolhatunk Sárosi Gyulára, az akkor egyik országosan ismert költőre, aki egy országos felolvasó körútja alkalmával 1913 forintot gyűjtött a templomépítésre. Sőt a nagy zeneszerző, Liszt Ferenc itt, Aradon a Fehérkereszt Szállóban tartott koncertje jövedelméből 500 forintot ajánlott fel a templom építésére. Érdekesség az is, hogy nemcsak reformátusok adakoztak a templom építéséhez, hanem 120 más vallású adakozó is szerepelt a listán, miközben egy 1829-es összeírás szerint Aradon akkor 127 református család élt, ez összese 332 református lelket jelentett. A város fejlődésével és növekedésével az aradi reformátusok lélekszáma is növekedett, egy 1910-es népszámlálás szerint ennek a gyülekezetnek akkor 7661 tagja volt, ma Arad megyében a 20 gyülekezetünkben nincs ekkora lélekszám. Akkor tehát 7661 tagja volt ennek a gyülekezetnek, és talán így érthető az, hogy a gyülekezet lassan kinőtte azt a templomot, amely 1847-ben épült, abban a formájában, és 1925-ben Arad neves műépítészének, Szántay Lajosnak a tervei alapján került sor a templom kibővítésére az imatermi résszel, és akkor készült el az orgona karzata is, és kerül fel a karzatra ez az orgona is, amely már a gyülekezet harmadik orgonája volt. A gyülekezet első orgonája 1860-ban épült, ez egy kisebb orgona lehetett, aztán később, 1892-ben egy újabb orgonára cserélte a régit a gyülekezet. Ezt a második orgonát egy országosan ismert aradi orgonaépítő készítette, de ez sem volt hosszú életű, mert a nagy lélekszámra való tekintettel a gyülekezet megengedhette magának, hogy a temesvári Wegenstein Lipót és Fiai orgonaépítő cégtől egy új orgonát rendeljen, s ez az az orgona, amely azóta is, 1927-óta működik, és szolgál a templomunkban. Tehát az orgona is nemsokára 100 éves lesz” – mondta a belvárosi gyülekezet lelkipásztora, majd átadta a szót az orgonafelújítást végző újtusnádi, Hargita megyei csapat vezetőjének, Bors László orgonaépítőnek, aki az orgonaépítő gyárról és a templom orgonáján végzett javításokról beszélt.

„Wegenstein Lipót 1893-ban alapította Temesváron az orgonaépítő cégét, majd 1926-ban három fiát társtulajdonosként vette maga mellé. A gyár működése során kb. 400 orgonát épített, 1944 után már nem építettek orgonát, 48-ban államosították. A templomban szolgáló orgona 1925 és ’27 között épült. Az orgona teljes felújításon esett át (pedálok, szelepek stb.), sajnos a beázások miatt évekig ázott, mivel be volt építve a boltív alá, így az orgonát előrébb hoztuk két méterrel, ezzel jobb lett a hangzás és jobban is látszik, és reméljük, több beázás nem történik. Az orgona kapott egy új levegő fújót, a régi már nagyon zajos volt. Újra lett hangolva, és reméljük, még sokáig fog szolgálni” – mondta az orgonajavító mester. Az orgona különböző forrásokból, gyűjtésekből és támogatásokból lett felújítva. Az elvégzett munkálatok felsorolása után az Aradi Kamaraszínház színész-rendezője, Tapasztó Ernő Grósz László erre az alkalomra írt versét szavalta el, majd hosszú idő után újra tiszta hangján szólhatott az orgona, amelyen dr. Dávid István orgonaművész két ismert zeneszerző, Liszt Ferenc és Johann Sebastian Bach zeneműveit adta elő. Dr. Dávid István az orgona felújítása során vállalta az orgona munkálatainak felügyeletét és műszaki ellenőrzését.

A templomépítés 175. évfordulója és az orgona felújítása alkalmából a gyülekezet emlékérmet bocsátott ki, amely a szegedi éremverdében készült. Az emlékéremmel Csűry István püspök urat, az egyházi eseményen részt vevő nt. Tóbiás Tibor György püspök urat, az orgona felújításban résztvevőket, Bors Lászlót és munkatársait, dr. Dávid István orgonaművészt tüntették ki, megköszönve szolgálatukat és munkájukat. Szintén emlékérmet kapott Molnár Adél, aki nyugalmazott orgonatanárként is évek óta kántorként szolgál vasárnaponként a templomban. Jóca János mérnöknek szintén emlékéremmel köszönték meg az orgonajavításra benyújtott pályázatok folyamatos ellenőrzését, valamint a jelen lévő érdekképviseleti tagoknak: Faragó Péter parlamenti képviselőnek, Tóth Csaba prefektusnak és Horváth Júlia városi tanácsosnak is átnyújtottak egy-egy emlékérmet. A város kulturális értékeinek ápolásáért az Aradi Szabadság-szobor Egyesület képviselőjének, Király Andrásnak és a Kölcsey Egyesület képviselőinek Fekete Károly alelnöknek és Berecz Gábor ügyvivő elnöknek, valamint a gyülekezet holland testvérgyülekezete számára is átnyújtottak egy-egy érmét köszönetként a húsz éve tartó együttműködésért.

Az istentisztelet végéhez közeledve Tóbiás Tibor György esperes beszélt arról, hogy a minket érő csapások miatt nem elkeseredni kell, hanem megújult erővel újból neki kell fogni, és tenni kell.

„A reformáció idején voltak olyan reformátoraink, akik a templomokból nemcsak a szobrokat, nemcsak a képeket, de az orgonákat is kivágták. Aztán rájöttek, hogy az Urat dicsérni bizony hangszerrel is kell, és a református éneklés, mivel az egész gyülekezet énekel, orgona nélkül nem megy. Szórvány egyházmegye vagyunk 20 gyülekezettel és 25 templommal. Sok templomunkban nem szól már orgona, nem szól harmónium, még az elektronikus szintetizátor sem, mert vagy nincs, aki megszólaltassa, s ez a legelterjedtebb, vagy pedig nem egy eleme el van romolva, és nem működik. Óriási dolog, hogy 2022-ben, amikor tudták, hogy nem egy virágzó anyagi helyzet felé halad a világ, azt mondták, hogy nekifogunk. Mert dicsérni az Urat mindig és minden körülmények között kell” – mondta az esperes.

A hálaadó istentisztelet utolsó részeként a gyülekezetben megemlékeztek az 1956-os forradalomról. Tapasztó Ernő elszavalta Márai Sándor egyik legismertebb versét, a Mennyből az angyalt, majd orgonaszó kíséretében a magyar himnusz zárta az istentiszteletet.