Hogyan robbant fel Déva vára?

Ismét érdekes téma került terítékre a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör legutóbbi találkozója alkalmával. Barra Árpád nyugalmazott tanár sokrétű érveléssel kérdőjelezte meg a dévai vár 1849-ben történt robbanásának közszájon forgó körülményeit.

A vár 1849. augusztus 13-án történt pusztulásáról valamennyi írott forrásban két feltételezés szerepel. Az egyik a lőszerraktár gondatlanságból történő felrobbanására utal, a másik feltételezés pedig szerelmi történethez, bosszúhoz társul – eszerint egy osztrák sánckáplár robbantotta fel az erődítményt. 

A dévai vár szerkezetének, illetve a magyar történelmi tényeknek figyelembevételével azonban egyik feltételezés sem igazán helytálló – véli Barra Árpád. Érvelése mindenekelőtt a vár szerkezetével függ össze. Déva várának korabeli vázlatai ugyanis egyértelműen utalnak arra, hogy a lőszerraktár a Keleti bástyában volt, néhány méter mélységben, sziklába vájva. Ha tehát ez robbant volna fel, akkor elsősorban a vár keleti részének kellett volna elpusztulnia. A robbanás nyomán azonban szinte azonos mértékben dőlt össze az erődítmény valamennyi épülete, védőfala. Továbbá az is egyértelmű, hogy a lőszerraktár volt a leggondosabban őrzött várrész, tehát nem valószínű, hogy csak úgy gondatlanságból felrobbant volna. Ilyen esetre egyetlen példa sincs a sok évszázados történelmünkben – fogalmazott az előadó.

A másik feltételezés, miszerint az osztrák sánckáplár gyújtotta volna fel a lőszerraktárt, bosszúból vagy szerelmi bánatból, úgyszintén nem állja a helyét. Elsősorban azért, mert ha ezt tette volna, okvetlenül elpusztult volna ő maga is. Márpedig egyrészt abban az időben nem voltak divatban az öngyilkos merényletek, másrészt a káplárt több szemtanú is látta a robbanást követő napokban. Tehát nem valószínű, hogy a vár ilyen módon pusztult el – magyarázta Barra Árpád.

Véleménye szerint a dévai vár pusztulásának legvalószínűbb oka az osztrák hadsereg által elkövetett tervszerű robbantás volt. – Feltételezhető, hogy az osztrákok, mielőtt feladták a várat, rendszerezetten aláaknázták azt, előkészítve a pár nap múlva történt robbanást. Az osztrák hadgyakorlatban ugyanis bevett szokás volt, hogy az általuk egyszer birtokba vett várat vagy annyira megerősítették katonailag, hogy biztonságos támaszpontjuk legyen, vagy egyszerűen lerombolták, hogy ne kerülhessen újra ellenséges kézre. Nem kizárt tehát az effajta haditechnika alkalmazása Déva esetében sem. Továbbá az osztrákoknak tudomásuk lehetett az orosz seregek közeledtéről. Ezért fokozottan figyelniük kellett arra, hogy a honvédeknek ne legyen lehetőségük feltartóztatni az orosz sereget. A sánckáplárnak valóban lehetett némi szerepe a robbantásban. Előfordulhat, hogy őt bízták meg az előre kiépített aknarendszer felgyújtásával. Ezt távolabbról is megtehette, tehát magyarázatot kap életben maradása is – vélekedett az előadó.

Továbbá kitért a robbanás nyomainak régészeti leleteire is. – Az elmúlt években alapos ásatást végeztek a dévai várban, tíz méter mélységben, egészen a szikláig ásva ki a romokat. Az általánosan elfogadott robbanáselmélet szerint ezúttal több tíz, akár száz honvéd csontjai, fegyverzete, egyenruhájának fém díszítője kellett volna hogy előkerüljön. A dévai múzeulogusok szerint azonban alig egy-két csatot, kézifegyvert találtak a várban, ami arra utal, hogy a robbanás pillanatában a honvédek nem tartózkodtak a vár területén – mondta az előadó.

A továbbiakban számos érdekes adattal szolgált Déva várának a robbanást követő időszakáról, több mint másfél század történéseiről, melyek úgyszintén meghatározták a vár mai arculatát. Ebben kiemelkedő szerep jutott a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulatnak, amely a századfordulón 15 kilométernyi sétányt alakított ki a várhegyen, és 160 ezer facsemetével ültette be azt. A későbbi korok hatalmasságai aztán a maguk elképzelései szerint alakították a várhegyet, de annak múlt század eleji arculata mai napig megmaradt.

A helytörténeti kör alkalmával levetítésre került a világhálón fellelhető animációs film is, mely Déva várának 1849-es robbanása előtti alakját mutatja be. A témához fűződő kötetlen beszélgetés során bemutatásra került a Hunyadvármegye helytörténeti kiadvány néhány száma, illetve a kör tagjai egyeztették az idei találkozók programját. Ennek értelmében a következő találkozóra 2015. február 26-án, csütörtök délután 5 órától kerül sor a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében. Ezúttal Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor tart előadást Kidit falu történetéről.