„Ilyen ünnepség rég nem volt Szapáryfalván!”

Nagy nap volt 2016. július 10-e a szapáryfalvi református gyülekezet, a helyi magyar közösség életében: a falu telepítésének 135. és  a templom felszentelésének 107. évfordulóján szép számban összegyűltek a helyben élő és az innen elszármazott, bel- és külföldön élő szapáryfalvi magyarok. A találkozó résztvevői a templom udvarán mívesen kifaragott kopjafát avattak, a szapáryfalvi magyar közösség élni akarásának, megmaradásának jelképét.

A szapáryfalvi református templomban Csizmadia Ferenc lelkipásztor köszöntötte az ünnepi rendezvény vendégeit: ft. Csűry István királyhágómelléki református püspököt, Petre Carebiát és Márton Benjámint, Nagykastély község polgármesterét és alpolgármesterét, Beder Imre kézdivásárhelyi és Bódis Ferenc végvári lelkipásztorokat, akik Szapáryfalván kezdték lelkészi pályafutásukat, Kovácsné Papp Ibolya vöröscsárdai és Czapp István igazfalvi lelkipásztorokat, Dinnyés József és Rósz György magyarországi előadóművészeket, temesvári és lugosi vendégművészeket, szapáryfalviakat és innen elszármazottakat, akik jelenlétükkel megtisztelték az ünnepet.

A Szapáryfalvi Gyülekezeti Nap alkalmából ft. Csűry István püspök hirdetetett igét, aki az első keresztény gyülekezet példájával szemléltette, hogy egy hitben és szeretetben élő közösség csodákra képes. „A szentlélekkel minden lehetséges – hangsúlyozta a püspök –, minden kérdésünk feleletet nyer, megvannak a megoldások, amelyekre szükségünk van. Isten segít talpra állni, megindulni építeni és holnapot remélni.” A szapáryfalvi templom jó úton haladó felújításáért, a magyar élet megmozdulásáért Csizmadia Ferenc lelkipásztor mondott köszönetet a gyülekezetnek és a községi előljáróknak, a szapáryfalvi a fiataloknak, akik mellé álltak és segítettek a templomudvart kitakarítani, előkészíteni a terepet a kopjafa állításhoz. „Hiszem, hogy a szapáryfalvi magyar közösség élni akar és azt is tudom, hogy a közösségi élet középpontjában ez a templom áll – mondta Csizmadia Ferenc lelkipásztor – a megújuló templomunknak fontos szerepe van a közösség megújulásában.” A szapáryfalviak önfeláldozásának és a nagykastélyi önkormányzat támogatásának köszönhetően sikerült a templomtetőt kijavítani, az imatermet, a parókiát felújítani és közösségi összefogással, bel- és külföldi támogatások megpályázásával sikerülhet a következő években a templom felújítását befejezni. Az ünnepi istentisztelet során a vendég lelkipásztorok tolmácsolták gyülekezeteik jókívánságait, ajándékokat nyújtottak át és támogatásukról biztosították a kicsiny, de lelkes szapáryfalvi gyülekezetet.

Az ünnepséget Dinnyés József és Rósz György előadóművészek tartásos, imádságos versekből összeállított zenés műsora, a Szabó Ferenc vezette citerazenekar fellépése, Vass Imola fuvolajátéka, a temesvári Új Ezredév kórus és lugosi fiatalok szolgálata gazdagította.

Az ünnepség a templomudvaron folytatódott, ahol ft. Csűry István református püspök és Csizmadia Ferenc lelkipásztor leleplezték a szapáryfalvi gyülekezet élni akarását, egy új kezdetet jelképező kopjafát, majd Fazakas Bence, a temesvári Bartók Béla Líceum diákja előadta Wass Albert Előhang (Virágtemetés) című művét.

„Ilyen ünnepség rég nem volt Szapáryfalván – mondta köszöntője során Fazakas Csaba temesvári esperes –, régen nem gyűltek össze ilyen szép számban szapáryfalviak, környékbeliek, elszármazottak. Ez a kopjafa Szapáryfalva első köztéri emlékműve, amely ősi magyar szimbólumokkal üzen ennek a közösségnek az újjászületéséről. Wass Albert Előhang című műve egy emberről szól, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő istenének. Mi is tudtuk, hogy itt egy oszlopnak kell majd állnia, és az isteni vezetésnek az eredménye, hogy a vargyasi József Gellért fafaragó mester műve ma itt áll.”

Halász Ferenc Temes Megyei RMDSZ-elnök köszöntőjében rendkívüli eseménynek nevezte a kopjafaavatást, hiszen nemzeti szimbólumunk, a református templom udvarán egy másik nemzeti szimbólum, a kopjafa felavatására került sor.  „Történik mindez 135 évvel azután, hogy 1881-ben a Torontál megyei albertfalviakat a pusztító árvízek miatt ide telepítették Szapáryfalvára – mondta Halász Ferenc. – 1883-ban Rácz Károly személyében ide kerül az első lelkipásztor, aki felvállalja azt feladatot, hogy az újonnan teremtett közösségnek templomot épít. Ez a munkálat 1909 július 10-ig tartott akkor szentelték fel ezt a templomot, amelyet a megfogyatkozott szapáryfalvi közösség ma már vendégekkel együtt nehezen tud megtölteni. 1910-ben Szapáryfalván még 1441 református élt, tehát szükség volt ekkora templomra. Sajnos mára a közösség megfogyatkozott, 375 magyar él Szapáryfalván, de bír annyi lelkesedéssel, mint amennyivel annak idején az 1441 magyar, és bízom benne, hogy az elkezdett templomfelújítási munkát lesz ereje befejezni.” Az RMDSZ-elnök támogatásáról biztosította Csizmadia Ferenc lelkipászort a templomfelújítási munkálatok folytatásához. A kopjafaavatást a makói dr. Mihálka György Városi Vegyeskar  és az Új Ezredév kórus szolgálata, Dinnyés József „daltulajdonos” és Baranyai Nándor éneke, Fazakas Bence és Sterhán Angéla szavalatai színesítették.

A Szapáryfalvi Gyülekezeti Nap a helyi Kultúrotthonban elköltött ünnepi ebéddel, baráti beszélgetésekkel, a közösséget összekovácsoló kellemes együttléttel zárult.