Isten szeret minket, azért tett próbára

Imádkozzunk nemzetünkért!, címmel az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének a kezdeményezésére, a magyar történelmi egyházak és a civilszervezetek támogatásával tegnap 17 órától közös imára gyűltek az egyházi elöljárók és a hívek. Az arad-belvárosi római katolikus parókia udvarán egymástól biztonságos távolságra elhelyezett székeken helyet foglaló szép számú résztvevő és a felekezetek lelkészei együtt elénekelték a Boldogasszony Anyánk kezdetű, egykori nemzeti himnuszt. P. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök a minorita testvérek nevében üdvözölte az egybegyűlteket, a paptestvéreket, valamint minden aradi keresztényt, aki az Összetartozás ünnepén bekapcsolódik a közös imába. Amint kifejtette, az elmúlt több mint 1000 évben nemzetünk számos tragédiát, nehézséget élt meg, de az összefogás és Istenbe vetett hite mindig kisegítette a bajból. A római katolikus paptestvérek nevében ft. és ns. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános, a református egyház nevében ft. Módi József esperes, ágyai lelkipásztor, az evangélikus-lutheránus egyház részéről nt. Jakab István lelkipásztor, a baptista felekezet nevében Simon András, a belvárosi gyülekezet lelkipásztora mondott igei köszöntőt. Beszédeikben mindannyian annak a meggyőződésüknek adtak hangot: Isten szeret minket, azért tett kemény próbára, ahogyan tette azt Szentfiával is. Ahogy Jézus, úgy nemzetünk is megdicsőülhet, sorsa jóra fordulhat, ha őszintén hiszünk Istenben. A továbbiakban Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke, parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet. 17.30 órakor megkondultak a templom harangjai, bekapcsolódva a Kárpát-medence összes magyar felekezete harangjának a világméretű koncertjébe. Mindannyian Isten szeretetét, népünk boldogulási vágyát hirdették.

A lelkészek igei köszöntőire visszatérünk.

*

Szülőföldünkön megmaradni, magyarnak? Ez itt a kérdés, amire nem könnyű válaszolni. Mert a mi elődeinket, az erdélyi, partiumi bánsági magyaroknak az elődeit a nagy egyesülés után kiutasították, meghurcolták, ha nem óhajtottak felesküdni az új hatalomra. A (később) szovjetunióbeli kényszermunkára, majd Ceauşescu nemzeti építőtelepeire vagy a Duna-csatorna sziszifuszi munkálataihoz hurcoltaknak, elfelejtetteknek, szándékosan eltitkoltaknak az utódai vagyunk. Velünk megtehették, hogy nem szolgáltatták vissza az egyházi és közösségi vagyonunknak a jó részét, miközben az államegyháznak ezerszámra épültek új templomok. Ha a megpróbáltatásokba nem roppantunk bele, alaposan megedződtünk. Olyannyira, hogy túléltük a 2004. decemberi 5-i anyaországi NEM-et is. Abban reménykedünk: Isten kegyelméből el tudjuk viselni, túléljük az itthon állampolitikává gerjesztett magyargyűlöletet, a ránk zúduló uszítást, a velünk kapcsolatos szándékos félretájékoztatást. E kihívásokkal megterhelve, a józanész győzelmében bizakodva, vállaljuk az itthon maradást. Isten minket úgy segéljen, a szülőföldünkön, a következő évszázadban is!