Igazi forradalmi hangulat fogadta március 15-én az emlékezni, ünnepelni érkezőket a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban. Csatlós Zsófia, Lengyel Izabella tanítónők, valamint Oprisa Melinda tanárnő és pedagógustársaik kezdeményezésére, a tanintézmény folyosóin az 1848-as forradalmi pillanatok fő színhelyei elevenedtek meg. Már a kapuban Kossuth-dalokat zengő huszárok fogadták a megemlékezésre érkezőket, majd népi viseletbe öltözött diákok vezették végig az érdeklődőket a történelmi kalandtúrán. Az első állomás természetesen a Pilvax kávéház volt, majd következett a Nemzeti Múzeum, a Landerer&Heckenast nyomda, illetve a Kossuth sarok. A kalandtúrát elsőként az elemista kisdiákok járták végig lelkesen kapcsolódva be a Nemzeti dal szavalásába, a Kossuth-nótákba. Őket követték a rendezvény felnőtt meghívottai, szülők, nagyszülők, politikusok, mindannyian beleélve magukat a hajdani március 15-ének a hangulatába. – A történelmi kalandtúrát elsősorban a kisdiákok számára terveztük. Mert úgy éreztük, hogy egy 8–10 éves gyermek a legfennköltebb irodalmi ünnepségen sem tudja úgy átérezni azoknak a napoknak az izgalmát, a Nemzeti dal, a 12 pont üzenetét, mintha maga is résztvevője lenne a történéseknek. Így azonban szemmel láthatóan fellelkesedtek, érezték azt, hogy valami rendkívüli esemény részesei lehettek – fogalmazott Lengyel Izabella tanítónő.
Még folyt a kalandtúra, mikor az iskola aulájában történelmi vetélkedőt hirdetett az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, Pogocsán Ferdinánd. A téma természetesen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, illetve ennek Hunyad megyei eseménysora volt. A vetélkedőre benevező öt csapat között nem csak diákok, de a Szivárvány nyugdíjasklub tagjai is jelen voltak, s alapos tudásukkal el is nyerték az első díjat. Mivel azonban ezúttal pénzjutalom járt a tudásért, a nyugdíjasklub csapata nagylelkűen felajánlotta nyereményét a második helyezést elérő nyolcadikosoknak. A harmadik helyezést a kilencedik osztály két diákjából verbuválódott csapat nyerte el.
A mozgalmas események nyomán déli 12 órakor mintegy parancsszóra csendesült el az iskola, s az alaklomhoz illően díszített aulában ismert betyár-ballada csendült föl. Majd ismét felidézésre kerültek, immár irodalmi szövegek tolmácsolásával a 165 évvel ezelőtti események. Az időközben megérkező szarvasi testvériskola küldöttsége Juhász Gyula-verssel ajándékozta meg a népes közönséget. A felemelő ünnepség különösen megható pillanata volt, amikor a Himnuszt, majd a Szózatot éneklő diákság mögé felsorakozott a nagymamákból, nagypapákból álló Szivárvány nyugdíjasklub énekkara, és egymást biztatva harsogták, hogy itt élned, halnod kell!
Az ünnepségen részt vevő Winkler Gyula EP-képviselő, a Szózat örökérvényű üzenetéhez kapcsolva felszólalását úgy fogalmazott: épített, kulturális örökségünket csak a szülőföldön maradva őrizhetjük meg, adhatjuk tovább. És ebben jelentős szerep hárul a nagyszülőkre, szülőkre, pedagógusokra, politikusokra és a jövőt jelentő diákságra is: „A márciusi célkitűzések teljes mértékben ma sem váltak valóra. Minden március 15-e újabb és újabb üzenetet hordoz számunkra. Én most a ránk, dévai, vajdahunyadi, dél-erdélyi magyarokra háruló felelősséget emelem ki, örökségünk őrei kell hogy legyünk, arról a szellemi és épített örökségről beszélek, amelyet megvédeni, szeretni, becsülni és a következő generációnak átadni kell. Ezt máshonnan nem lehet elvégezni, csak akkor lehetünk nemzeti örökségünk őrei, ha itt a szórványban, Dél-Erdélyben a szülőföldön való gyarapodás parancsolatának eleget teszünk” – fogalmazott a képviselő.
A dévai református temetőben állított emlékoszlop megkoszorúzása alkalmával pedig Winkler Gyula a szolidaritásra alapuló szabadságról beszélt. A rendezvénysor e mozzanatán Petru Mărginean dévai polgármester és Sorin Vasilescu prefektus, illetve a megyei tanácselnök képviselője is részt vett. Mindannyian a békés együttélés fontosságát hangsúlyozták, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a magyar szabadság hősei emlékére állított obeliszknél.
Hozzászólások