Jogos követelés vagy szakszervezeti izomfitogtatás?

Utcára vonulnak a Zsil-völgyi bányászok a veszélyességi pótlék megemelése miatt, mint 2012-ben, vagy inkább tárgyalásos úton keresnek megoldást? A vélemény erősen megosztott a bányászok és a szakszervezeti vezetők között egyaránt.

A bányászok a veszélyességi pótlék megemelését követelik a jelenlegi havi 700 lejről 850-re. Vagyis az országos minimálbér szintjére. Két évvel ezelőtt hasonló követelések miatt 5 napra általános sztrájkba léptek, kivonultak az utcára, elzárták az Erdélyt Olténiával összekötő Zsil-szorost, sőt, gyalog Bukarestbe szándékoztak indulni, csakhogy a csendőrök megállították őket. Akkor a veszélyességi pótlék 600-ról 700 lejre való emelését követelték, mivel január elsejétől az országos minimálbér 850 lejre emelkedett, a bányászok a veszélyességi pótlék további 150 lejjel való megemelését követelik.

Harcias szemlélet, vagy mégsem?

Amint arról a Nyugati Jelen is beszámolt, Petru Nica, a Muntele szakszervezet elnöke közvélemény-kutatást végzett a múlt héten a 3700 tag körében. Közülük kevesebb, mint fele, vagyis 1700-an támogatják az utcai tiltakozást, a többiek viszont a bányákat üzemeltető Hunyad megyei energetikai komplexum és a szakszervezet közötti tárgyalások mellett foglaltak állást, s csak ha azok nem vezetnek eredményre, vonulnának utcára. A Muntele szakszervezet elvileg a 4 versenyképesnek tekintett bánya (Lónya, Livazény, Vulkán és Lupény) alkalmazottai többségét képviseli. Egyre kevesebb sikerrel, hiszen egyre több tagszakszervezet nyíltan szembeszáll Nicaval. A livazényi bányában a helyi szakszervezeti vezetők szembeszálltak főnökükkel, és nem rendezték meg a közvélemény-kutatást!

A többi szakszervezet vezetője azonban nem osztja Nica harciasságát. Domokos László, az urikányi, petrillai és parosényi bányászokat tömörítő Huila szakszervezet elnöke a tárgyalásos megoldás híve. A Hunyad megyei energetikai komplexum vezetősége hajlandóságot mutatott a tárgyalásokra, az óriásvállalat költségvetési tervében a bányászok veszélyességi pótlékának megemelése is szerepel, ezért nem látják értelmét az utcai megmozdulásnak, nyilatkozta Domokos a Nyugati Jelennek. Sőt, azt is említette, hogy a Muntele szakszervezetből kiábrándult 630 bányász a Huilahoz szándékszik visszatérni.

Maga a 150 lejes különbség sem olyan egyértelmű. A veszélyességi pótlékot nem is annyira jogszabály, mintsem a szokásjog szerint kapcsolták az országos minimálbérhez. 1990-ben a Petre Román-kormány ilyen tartalmú rendeletet adott ki, de az soha sem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, soha sem emelkedett tehát törvényerőre. A két évvel ezelőtti nagy megmozdulás nyomán bevették ugyan a kollektív munkaszerződésbe a veszélyességi pótlék megemelését, mértékét azonban nem szögezték le, az a vállalatvezetőség és a szakszervezet közötti alku tárgya, szemléltette a helyzetet Domokos László.

A szebb napokat is látott egykori mindenható szakszervezet, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligája (LSMVJ) sem olyan hajthatatlan. Nem is nagyon fitogtathatja izmait, hiszen az utóbbi években tagjai tömegesen átpártoltak a Muntele és a Huila szakszervezetekhez, a ligában alig maradt néhány kisebb szakszervezet. Lakatos Zoltán, az LSMVJ elnöke szerint a tervezett tiltakozás a bányászok tudatos félrevezetése, illetve Nica izomfitogtatása. Kétségtelenül, a bányászok megérdemlik a veszélyességi pótlék megemelését, az utcai tiltakozás pedig a szakszervezeti mozgalom egyik jogos eszköze, alkalmazását azonban a realitásokhoz és nem a vezetők személyes ambícióihoz kell igazítani, véli Lakatos. A pótlékot legális körülmények között kellene kialkudni, nem erődemonstrációval. Különben az eredmény nem sokat ér.

Többet ésszel, mint erővel

2012-ben például a bányászok elérték céljukat, de mivel a bányákat akkor működtető Országos Kőszénbánya Vállalatnak (OKV) saját forrásaiból nem volt miből fedezni a különbséget, állami szubvenciót kapott, s abból folyósította. Csakhogy az államnak tilos szubvenciót nyújtani kereskedelmi vállaltnak, az EU-s előírások szigorúan tiltják, éppen emiatt tavaly februárban, egy évvel a megmozdulás után a gyulafehérvári ítélőtábla végérvényes döntése illegálisnak minősítette a megemelt pótlékot, és annak visszafizetését rendelte el. A bányászoknak csak azért nem kellett zsebükből visszafizetniük a pénzt, mert időközben az OKV megszűnt.

Csakhogy a Hunyad megyei energetikai konszern anyagi helyzete sem jobb, a Zsil-völgyi bányák, valamint a marosnémeti és parosényi hőerőművek egyesítéséből tavaly létrehozott óriás is a csőd szélén áll, sokak szerint holtan született. Kérdéses tehát, hogy önerőből képes-e biztosítani a 150 lejes különbséget. Ha pedig a bányászok utcai nyomására állami átcsoportosításból folyósítja, azt később úgy is vissza kell majd fizetni.