Jubilálók

Május–június az öregdiák-találkozóknak az időszaka. Az érettségi találkozók forgatókönyve változatlan évtizedek óta, istentisztelet a templomban, itt búcsúznak el a végleg eltávozott tanároktól, osztálytársaktól. Majd következik az osztályfőnöki óra, ilyenkor mindenki „kisdiák” módjára beszámol az utolsó találkozó óta eltelt időszak fontosabb szakmai, családi történéseiről. Jól van ez így, tanár, diák visszarepül a múltba, s mindenki ifjúnak érzi magát, ezen rövid idő alatt nem léteznek mindennapi gondok.

Nagyon sok osztályt érettségiztettem 44 éves pedagógiai pályafutásom alatt, de számomra legemlékezetesebbek az első végzőseim, a hajdani Pécskai 2. Számú Líceum 1969-ben érettségizett diákjai, akiknek idén májusban volt az ötvenéves találkozójuk.

Mikor őket tanítottam, én is fiatal voltam, tettre kész az oktatásban, nevelésben. De természetesen nem ment minden úgy, ahogyan én elképzeltem! Az egyik fizikaóráról lógó orral jöttem ki, az iskola akkori igazgatója, a magyar nyelvű oktatás elkötelezettje, Moldován János megkérdezte: „Pistám, mi bánt?”Elmondtam a gondomat, átfogta a vállam és azt mondta: „Ne akarjál fizikusokat kinevelni, a te dolgod leérettségizetni őket, majd mindenki megtalálja a saját életútját”. Igaza volt, Isten éltesse sokáig János barátomat, a magyar nyelvű oktatás jeles képviselőjét.

Mikor meghívtak, azt gondoltam, az osztályfőnöki órán elüldögélek majd békésen az utolsó padban. De a sors közbeszólt, a volt osztályfőnök, Tóth József (aki a pécskai oktatás másik fényes csillaga volt) egészségi állapota miatt nem lehetett jelen, ezért engem kértek fel az osztályfőnöki óra levezetésére. Nem volt könnyű helyettesíteni a szeretett osztályfőnököt. Hallgattam az életutak alakulását, s elgondoltam, akár mindegyiket meg lehetne írni családregényként.

Egy jól sikerült találkozó hátterében nagyon komoly szervezési munka áll, idegfeszítő. Én szeretnék személyesen köszönetet mondani Gaál Marikának, aki ebbe a munkába szívét, lelkét beletette, s remélem, 5 esztendő múlva újra találkozhatunk.

Ugyancsak május végén ünnepeltek az aradi hajdani 3. Számú Líceum (a Csiky egykori elődje) 1967-ben végzett E. és F. osztályainak a növendékei (osztályfőnök Kis Margit, illetve Vadász Ernő). Ők úgy döntöttek, hogy ebben az esztendőben közösen ünneplik meg a születésnapjukat, hiszen mindannyian 70 évesek lettek. A nevezetes születésnapi osztálybuli igen jól sikerült, zeneszó mellett délután kettőtől este 9-ig mulattak. Isten éltesse őket még sokáig! Példájuk követendő más osztályok számára is.

Íme a résztvevők (a lányok diákkori nevükön):

Alsó sor: Vozár Gizella, Komáromi Erzsébet, Béres Éva, Moț Emilia, Kömüves Erzsébet, Dauerbaher Marika, Ördög Etelka, Szalay Ilona, Körösladányi Francsiszka, Biró János, Bokor Olga.

Második sor: Máté Mária, Scheer Zsuzsanna, Gulyás Ferenc (mellette fehér ingben Solc Ilona férje, Balla János), Lénárt Ibolya, Soós Jutka, Szanda László, Dobi Laci, Batki Julianna, Juhász Tibor, Chambré Mária, Barják Etelka, Demeter Jolán, Kotrong Mária, Kohut László, Leszni Erika és Solc Ilona.

Piroska István ny. tanár