„csak a Méhes álljon ragyogón, kitárva
új határok felett minden égi tájra.”
(Mécs László)
Negyedszázados fennállás után már lehet ünnepelni is, emlékezni szükséges.
Ma 25 éve – 1991. április 19-én – felvétetett egy jegyzőkönyv „az Arad megyei iskolaszék alapszabály-tervezetet megbeszélő, alapító gyűlésén.” Iskolaszék helyett alapítvány lett: ALMA MATER ALAPÍTVÁNY ARAD.
Hosszú évtizedek után ez volt Aradon az első magyar vonatkozású alapítvány, amelynek bírósági bejegyzése június 6-án már meg is történt. Az aradi kezdeményezéshez társult az Alma Mater e.V. Köln (1991. július), majd az Aradi Alma Mater – Budapest megalakulása (1996), amelyet 1999. január 5-én közhasznú fokozatú alapítványként jegyeztek be a magyar fővárosban.
Néhány alkalmi kiadvány megjelentetése után, 1997 decemberében, karácsonyra elindult az alapítvány időszakos – kéthavonként megjelenő – folyóirata, a SZÖVÉTNEK, amely később aradi kulturális szemleként definiálta magát. A jövő évben 20 éves lesz.
Mint egyike az alapítvány első három „rakoncátlankodó” elnökének, gondolok vissza a 25 év eseményeire. Hősök nélküli romantikus kalandnak értékelve az alapítvány első 12 évét, egy könyvben megírtam annak a történetét. Hogyan? Ahogyan én láttam.
Van a könyvben egy cím „hát ez mind megtörtént, és mi sosem vettük észre” (T. Wilder); szerepel benne a következő négy mondat is: „Minden vitatható. Tévedhettem az események időpontját, a személyeket, a nagyságrendeket illetően. Lehetett volna jobb címeket találni. De hazug mondat nincs a könyvben.”
Azt is kihangsúlyoztam, hogy „Szelet vetni, vihart aratni nincs szándékom.”
De közben már kitört a vihar; kereszt-, talán még pergőtűzről is beszéltünk, elhangzott a „gittegylet” elnevezés is.
Ma már mindennek nincs jelentősége.
Egy fontos: a fennmaradás.
A múlt emlék, a jelen valóság, ígéret a jövő.
Különben is, a csend, a megnyugvás idejét éljük.
A negyedszázad arra is biztat, „íródjon” meg a hiányzó 13 év (2003–2016) története is, úgy, ahogyan az igazság és a jelen érdeklődése elvárja azt.
Vagyunk néhányan, akiket egyaránt kötnek szép és keserű emlékek is a negyedszázaddal ezelőtt indult romantikus kalandhoz. Várjuk a folytatását.
Hozzászólások