Kedvező természeti adottságok, gyenge emberi infrastruktúra

Mennyire érintette a gazdasági recesszió a Hunyad megyei turizmust, érdeklődtünk a 2009-ben alakult megyei turisztikai hivatalnál? 

Hiszen a tengerpartot kivéve, Hunyad megye jóformán mindennel rendelkezik: vannak középkori várak, kastélyok, templomok, vannak termálfürdők és magas hegyek.

Gazdag kínálat, kevés információ

A gazdag kínálat ellenére a válság mégis érzékenyen érintette tavalyi a turizmust. Hogy mennyire, azt a megyei turisztikai hivatalnál nem tudják, a 2010-es statisztika még nem készült el. Hát 2009-ben? Arra sincsenek számszerű adatok. Miért is lennének a megyei tanács kötelékébe tartozó, közpénzből finanszírozott intézménynél?

Ha már pontos adatokkal nem, legalább az érdeklődési sorrenddel tisztában vannak. A legkeresettebb célpont a hegyi turizmus, télen a síelési lehetőségek, nyáron pedig a túrák részére. A kulturális turizmus iránt is jelentős az érdeklődés, de hát azok, akik a vajdahunyadi kastélyt, vagy magas Déva várát keresik fel, ritkán töltenek több napot ugyanazon a helyszínen, többnyire átutazókról van szó, akik néhány órára megállnak és meglátogatják a megye két jelentős történelmi műemlékét, ismertette a helyzetet Raluca Motântău, a megyei turisztikai hivatal munkatársa.

Az utóbbi időben növekedett az érdeklődés a vad tájakért, egyre többen szeretnének az emberi lét által érintetlen vidékeket bejárni. Mindezek inkább a nyári időszakra jellemzők, télen egyértelműen a hegyeké a főszerep.

Infrastruktúra-problémák

Hunyad megye legjelentősebb téli turisztikai célpontja a Lupény melletti Sztrázsa. Sokkal inkább, mint a Petrozsényhoz tartozó Páreng. Mindenekelőtt azért, mert az infrastruktúra lényegesen jobb.

A Sztrázsán például 4 sípályán működik világítás, mely révén jóval besötétedés után is lehet síelni, míg a Párengen csupán egyen. Ráadásul néhány évvel ezelőtt elkészült a Lupény és Sztrázsa közötti műút, melyen gépkocsival is fel lehet jutni a téli üdülőhöz, nemcsak a sötétedés előtt, délután 4 órakor bezáró libegővel. A Párengre viszont csak a libegővel lehet feljutni, s a Petrozsény és a libegő indulóállomása közötti néhány kilométeres út csapnivalóan rossz. Továbbá a Sztrázsán több a hóágyú, melyekkel pótolják a természetes hó hiányát kedvezőtlenebb időben, míg a Párengen a síelés nagyobb mértékben függ a természet szeszélyétől.

Mindezek ellenére a Sztrázsa sem áll túl fényesen szórakozási lehetőségek terén. A 210 hegyi menedékház és panzió közül körülbelül 10-ben működik szauna vagy fitneszközpont – ismertette a helyzetet Dorin Chiriţă, a Prostraja egyesület képviselője. Az üdülőközpontban van ugyan egy diszkó, viszont nincs egyéb sportolási (tenisz, pingpong, foci) vagy szórakozási (biliárd, teke, koncert stb.) lehetőség. Gyerekek számára nincs semmilyen külön ajánlat, amivel a síelés utáni időt is kellemessé lehetne tenni.

Éppen emiatt a Sztrázsa inkább hétvégi üdülőközpontnak számít, ahova többnyire Hunyad megyéből, illetve a környező erdélyi (Arad, Temes, kisebb mértékben Fehér és Kolozs), illetve olténiai (főleg Gorj és Dolj) megyékből jönnek turisták. Akik vagy még aznap este hazatérnek, vagy 1, maximum 2 éjszakát töltenek ott. Mert a síelés után nemigen van mivel tölteni az időt, a kocsmázáson kívül. Utóbbi természetesen népszerű a fiatalok körében, akik lemossák a síelés fáradalmait néhány pohárral, a családosok körében viszont kevésbé. A Párengen hasonló a helyzet, noha a kínálat még a Sztrázsáénál is gyengébb. Lent a völgyben a bányavárosok sem kimondottan azok a turista-csalogató helyek, amelyek különbnél különb szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket kínálnának.

Visszaeső érdeklődés

Mindezek alapján ritka az a turista, aki több napra, egy hétre a Sztrázsára menne, netán egész téli vakációját ott töltené. Hétközben legfeljebb az iskolák szerveznek sítáborokat a gyerekeknek. A síelésen kívüli lehetőségek azonban túlságosan korlátoltak.

Sőt, a recesszió miatt a turisták száma is csökkent az utóbbi időkben. Egy jó hétvégén olyan 2000-2500 ember megy fel a hegyre síelni, s szilveszterkor még többen vannak. Ami az egész 3 hónapos téli szezonra olyan 50-60 000 turistát jelent. Jó 20-25%-kal kevesebb, mint a 2008/2009-es csúcsszezonban, ismertette a helyzetet Dorin Chiriţă. Jóllehet a panziótulajdonosok és a sífelvonók levitték az árakat. A válság erre kényszeríttette őket. A kettő összevetéséből az idegenforgalomból származó bevételek jó 30%-al csökkentek.

Holott a beruházások nem maradtak el. Az utóbbi két évben 3 síiskola létesült gyerekeknek, ami nagy előny a szülők számára, hiszen ezáltal ők is nyugodtan síelhetnek, nem kell állandóan kicsinyeiket istápolni. A felvonórendszer is korszerűsödött. A válság viszont jelentősen keresztbe tett, a síelés ugyanis drága sport, mondhatni a legdrágább: a síléc és síbakancs napi bérlése olyan 30-50 lejbe kerül, további 30-50 rámegy a felvonójegyekre, az étkezésre, üdítőre, forralt borra még ugyanennyi, összegezve személyenként napi 100-150 lej simán elmegy, s még nem számítottuk be a benzinköltségeket, vagy a szállást. Ez ugyan még mindig jóval olcsóbb, mint például a Brassó-körüli és a Prahova-völgyi téli üdülőknél, viszont így is erősen megviselheti egy család költségvetését.

Fejlesztési tervek

A Prostraja egyesületbe gyűlt panziótulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi kínálat nem elég a turisták vonzására, válságos időkben különösen nem. A természeti adottságok egymagukban már nem elegendők, megfelelő emberi infrastruktúra is szükséges. Arról nem is beszélve, hogy a természeti adottságokat sem aknázzák ki igazából. A Sztrázsán a leghosszabb sípálya olyan 1,5 km, a Párengen úgyszintén, ami csupán a kezdő síelőket elégíti ki. A haladók (a profikról nem is beszélve) számára az 5-6 kilométeres pályák az igaziak, az osztrák vagy svájci Alpokban még a 15 kilométeres sem ritkaság. A hegyoldalon viszont lenne hely további pályákra, illetve a meglévők hosszabbítására, viszont ehhez komoly fejlesztés és beruházás lenne szükséges. A sífelvonók építése viszont pénzbe kerül. A Prostraja egyesület nagy reményeket fűz a síelési programhoz, amelyet a vidékfejlesztési és turisztikai minisztérium indított be, s amelyeknek keretében múlt pénteken avatták fel a vulkáni libegőt. A program ugyanis az egész Zsil völgyére vonatkozik, ennek keretében a Sztrázsán új sípályák létesülnek, a jelenlegi 7 közül néhányat meghosszabbítanak, s egy másik libegő is épül, mely összekötné a Sztrázsát a Vulkáni hágóval. Talán sípálya is épül eme libegő mentén, ez akár 7-8 kilométeres is lehetne, igazi csemege a síelők számára. A Párengen is épül egy új, korszerű libegő, s ott is tervezik a sípályák bővítését, akárcsak a pénteken felavatott libegő révén újonnan létesült Vulkáni Hágói üdülőközpontban, ahol a jelenlegi egy mellé további 4 sípályát terveznek. Mindezekre biztosított a minisztériumi finanszírozás, összesen több millió euróról van szó. A Vulkáni Hágónál ráadásul az egész üdülőközpontot (panziókat, menedékházakat, éttermeket stb.) fel kell építeni a jelenleg még teljesen érintetlen természetben.

A Sztrázsán azonban nemcsak a sí-infrastruktúra fejlesztésére kerül sor, hanem az egyéb szórakozási lehetőségekre is. Például sportterem építése szerepel az elképzelések között, olyan, ahol tenisz és kisméretű focipálya is lesz. A tulajdonosok pedig panzióik bővítését és korszerűbb felszerelését tervezik. Már amennyiben a lupényi önkormányzatnak sikerül megoldani a csatornázás problémáját. A legtöbb panzióban ugyanis nincs ilyesmi, mivel többnyire kaotikus módon, átfogó fejlesztési elképzelés nélkül épültek.

Hát a nyári kínálat? „Ez a leggyengébb pontunk, itt még nagyon sokat kell dolgoznunk” – mondja Dorin Chiriţă. Nyáron ugyanis 70%-kal kevesebb turista keresi fel Sztrázsát, mint a téli síszezonban. Nyáron az alternatív szórakozási lehetőségek hiánya ugyanis még érzékenyebb: lehet túrázni a környező hegyekben, csodálatosan szép vidéken barangolni, estére viszont leginkább a pohár marad időtöltésnek, esetleg tábortűz mellett.

Nyaranta a sportolók edzőtáborozásra keresik fel a Zsil-völgyi üdülőket, a levegő tisztasága és ózon-koncentrációja miatt, illetve iskolai táborokat szerveznek. Tavaly nyáron már próbálkoztak többnapos Hunyad megyei turisztikai körút szervezésével, mely során a vendégek a Sztrázsán vagy a Párengen szállnak meg, s a hegyi túrák mellett különböző napokon elviszik őket a vajdahunyadi kastélyhoz, Déva várához, Algyógyra fürödni, vagy a Hátszeg vidéki nemesi kúriákhoz. Csakhogy meglehetősen nagy a konkurencia, a megye más vidékéről a panziósok már régebb szerveznek hasonló túrákat, csak éppen Déva, vagy Csernakeresztúr, vagy Hátszeg kiinduló (és visszatérő) szállásponttal. E téren a Zsil-völgyiek nemigen vehetik fel a versenyt. Télen viszont egyértelműen előnyben vannak, a válság okozta jelentős visszaesés ellenére. S korszerűbb infrastruktúra esetén alighanem tovább fejlődhetnének.