A reneszánszról az emberek többségének az élvezetek hajhászása jut eszébe, azonban a mesebeli Mátyásról az igazságos és egyszerű király, aki garabonciásként kenyérhéjon és híg lőrén tengeti életét. De bizony ez nem így volt, mert a 15 évesen uralomra került Mátyás megtestesítette a görög embereszményt, melyben a szellem előkelősége határtalan életörömmel párosul: a király és környezete a legmívesebb edényekből és evőeszközökkel habzsolta a finomabbnál, finomabb ételeket.
A XV. században még nem alakult ki a ma ismert előétel- főétel- desszert felosztás, általában kétszer étkeztek naponta – késő délelőtt és délután – és ezeken nem számított ritkaságnak a 6-8 fogásból álló menüsor sem. Mátyás és Beatrix esküvőjén például, a fehérvári lakomán 24, a budain 12 fogást szolgáltak fel.
Mátyás király szerette a látványos vendégfogadásokat. Az ő korából származik az alábbi étel-köszöntő is:
Jó uram kóstold meg szárnyasnak-vadnak levét,
marhának sertésnek legjobbik részét,
s ha nem volt jó étked s italod,
szakácsom fejét porba hullatom,
jer hát, s ha okoztunk neked egy csodás estét,
ennek hírét hintsd a világba szét!
Mátyás konyhájának változatossága mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen. Galeotto Marzio leírása szerint a konyha egyik legkedveltebb ínyenc falatnak számító csemegéje a hízott páva húsa volt. A húsételek a ma megszokottnál erősebben fűszerezett mártásokban kerültek az asztalra. Ízesítésre előszeretettel használtak a zöldfűszerek mellett sáfrányt, nagy népszerűségnek örvendett a szerecsendió, a bors és a gyömbér. A konyhában fűszernek számított a bor, a sör, az ízesített ecetek és a tejföl is. „A fiatal liba, kacsa, a kappan, fácán, fogoly, seregély,…aztán a borjú-, bárány-, gödölye-, disznó- és vaddisznóhús meg mindenféle hal: csuka, menyhal, angolna, pisztráng a maga külön mártásában úszik és fűszereződik.” Leggyakrabban a következő fogások kerültek a királyi asztalra: bárány- és marhahús, őz- és nyúlpecsenye, a király nagyon kedvelte a kacsát, fürjet és seregélyt is. Gyakran szolgáltak fel kappant és fácánt.
A király hitvesének köszönhetően terjedt el a hagyma használata, ettől kezdve válik a hagyma a legfontosabb magyar zöldségfélévé.
A levesek és mártások sűrítésére kenyérbelet használtak, mivel akkoriban a rántást még nem ismerték. A zöldségfélék változatos felhasználása mellett nagy gondot fordítottak a kovászos kenyér elkészítésére. Az idénynek megfelelő alapanyagokból készítették az ételeket, de aszalt és füstölt élelmiszereket is használtak. Olajjal és vajjal főztek, a sertészsír csak később vált népszerűvé. A húsokat nyárson vagy roston sütötték, a pároláshoz, főzéshez bográcsot, üstöket és lábasfazekat használtak.
A méz, a mazsola, a füge, az alma és a körte is közkedvelt volt, végül pedig fánk, palacsinta, rétes, különböző felfújtak, torta és borhab tette fel a koronát a bőséges lakomákra. Az ízesítés mellett kifejezett hangsúlyt fordítottak a tálalásra, hogy az ételek minél ínycsiklandóbbak és gusztusosabbak legyenek.
Beatrix királyné kíséretében jó néhány olasz szakács és cukrász is érkezett Magyarországra, általuk a magyar konyha az olasz szakácsművészet kifinomult módszereivel gazdagodott. A királynénak egyébként nagy érdemei voltak a nyugati étkezési protokoll bevezetésében, elsősorban az olasz ízléshez igazodó új étkezési és borfogyasztási szokások kialakításában, a nagyevés és a nagyivás felszámolásában.
Beatrix, az udvari mellett saját konyhát is tartott, ahol nápolyi receptek szerint készültek az ételek és a cukrászsütemények; még fagylalt is szerepelt a királyi étlapon, amely Pesten majd csak 300 évvel később, az 1760-as években volt kapható a kereskedelemben.
Az a Mátyás király, aki a nép ajkán él, gyakran bekukkantott a konyhába, eltréfálkozott a szakácsokkal, sőt néha még segített is nekik valamilyen különleges étel elkészítésében – bár lehet, hogy ez is csak legenda.
Országlása a magyar történelem és a magyar gasztronómia aranykora volt. Ebben az időben alakultak ki a magyar konyhaművészet alapszabályai és ugyancsak ekkor finomult az étkezés bizonyos alkalmakkor valóságos szertartássá. Művészek és mesteremberek készítették a szemet gyönyörködtető, mestermívű étkészleteket és evőeszközöket.
Mindezek a tényezők hozzájárultak, hogy a „pentaton” ízek – édes, savanyú, sós, keserű és erős – harmóniáján alapuló ősmagyar konyhát ötvözve az olasszal, de megtartva az ősi áldozati ételek nyomvonalát – keng (pörkölt) és a ta-keng (gulyás) – és a húsoknak főzéssel való elkészítésének technikáját, kialakulhasson az általánosan kedvelt, sajátos nemzeti karakterrel rendelkező, világhírű magyar konyhaművészet.
Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében, a Mátyás király reneszánsz udvara című, a kor magyar építészetét és képzőművészetét bemutató, videóvetítéssel egybekötött előadását 2018. április 3-án, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja.
A rendezvény meghívott előadója: dr. Sarkadi Nagy Emese művészettörténész, az Egri Eszterházy Károly Egyetem Kulturális Örökség és Művelődéstörténet Tanszékének az adjunktusa, az Esztergomi Keresztény Múzeum kutatója.
Közreműködik: Rónai Zoltán, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója, felkészítő tanár: Nyári Melinda.
Házigazda: Murvai Miklós.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Hozzászólások