Képességeink határtalanok, akaraterőnk végtelen (I. rész)

Két évvel ezelőtt jött létre az aradi EGYMÁSÉRT! nevet viselő nyitott közösség. Tagjai hetente összeülnek, beszélgetnek. Emellett kirándulnak, buliznak – családostól, gyermekestől. Ezenkívül adománygyűjtési akciókat kezdeményeznek a rászorulóknak, árváknak, és mindezek mellett igyekeznek Aradra hozni olyan ismert, vagy kevésbé ismert személyeket, akik érdekes előadásokat tartanak különböző szakterületekről.

Egyik ilyen soron következő rendezvényük a január 28-i spirituális központú előadás Sri Chinmoy bengáliai születésű spirituális tanító tanítványától, Gunagrihától.

A gyergyóditrói származású Gunagriha, polgári nevén dr. Fülöp Sándor, 1979-től él Ausztriában, foglalkozása: fogorvos. Páciensein akart segíteni hipnotizálással, hogy ne rettegjenek a fogorvosi beavatkozástól, amikor megtalálta a meditációhoz, a belső világhoz vezető utat. Ez 1987-ben történt, és Gunagriha azóta többnyire teltházas előadásokon adja tovább mestere tanításait, amelyek a YouTube-on visszanézhetők.

Január 28-án Aradon is találkozhatunk Gunagrihával, aki nagy szeretettel válaszolt kérdéseinkre, hogy a Nyugati Jelen olvasói még az előadás előtt egy kis ízelítőt kapjanak.

– Hogyan lett fogorvosból spirituális tanító?

– Spirituális tanító nem vagyok, az nagyon el van túlozva. Én azt teszem, hogy a Mesterem Sri Chinmoy tanítását tovább adom lehetőleg egy olyan szinten, amely az embereknek nagyon könnyen elérhető, megérthető. Tehát mondhatnám azt, hogy egy lépcső vagyok a Mesterem szintjéhez. Amit én spirituális tanító fogalma alatt értek, azt én nem birtoklom. A Mesterem egy könyvén keresztül talált meg, és aztán egy hatalmas spirituális élményt adott nekem, ami 180 fokban megváltoztatta az életemet. Azzal az élménnyel jöttem rá, hogy a világ velem valami mást hitetett el kilétemről, mint aki valójában vagyok. Ezért elkezdtem a belső világomra is figyelni, és azt élni. Csak a belső erőt szerettem volna, hogy többet és jobban dolgozzak, és hipnotizáljak. Akkoriban azzal is foglalkoztam. Tehát az én pontos meghatározásom Gunagriha – Sri Chinmoy tanítványa.

– Mikor és hogyan került kapcsolatba Sri Chinmoy-jal?

– Megvásároltam a Meditáció című könyvét, amely engem elvarázsolt, és a szó szoros értelmében magával ragadott a Túlvilág végtelenségébe. Ezért kezdtem meditálni és őt Mesteremnek tartani. Így kezdtem el a Sri Chinmoy filozófiája szerint élni. A Harmadik Kívánság című könyvemben mindezeket részletesen leírtam. Az az életemről szól, hogy hogyan kerültem Romániából Ausztriába, és hogyan lettem tanítvány – nem unalmas történet.

– Mit tanít a spirituális tanító?

– Csak egy tantárgyat tanít: az életet. A spiritualitás az a „tudomány”, amelynek témája az emberek problémája és a problémák megoldása. Ezért merem állítani, hogy nincs olyan ember, akire ne találna rá a spirituális keret, illetve, hogy az ő lénye ne találna bele a spirituálisba. A spiritualitás nem kutatásokon alapuló valódi tudomány, hanem egy belső tudáson – nevezheted intuíciónak is – alapszik. Természetesen ennek az alapja a hit, de mégsem szükséges, hogy elhidd a gyakorlati spiritualitást, csak ki kell próbálnod, mert akkor önmagad lehetsz a bizonyíték. Ennek a belső tudásnak a forrása az ember belső vezetője, nevezhetjük őt léleknek is. Így a spiritualitás célja a lélek feltárása, megvalósítása, kinyilatkoztatása. A spiritualitás mélységében az ember tökéletességében hisz, mert az ember az örök életű léleknek a ruhája, és a lélek egy tökéletes, mindenható isteni szikra. A spirituális tanító ennél fogva azt tanítja, hogy képességeink határtalanok, hogy akaraterőnk végtelen, hogy az élet akadályai azok leküzdéséért adottak, hogy a boldogságod nem másokon múlik, hiszen azt magadban hordozod, hogy te az öröklött sorsodat el kell fogadd, de képes vagy átalakítani, és hogy az emberi élet célja a tartós, feltétel nélküli, megtörhetetlen boldogság.

– Ön mit tanult mesterétől?

– Megtanultam tőle meditálni, megtanultam csendben lenni, megtanultam elfogadni a világot olyannak amilyen, megtanultam saját világomat megváltoztatni, megtanultam, hogy testem és lelkem teljesen egyformám fontos, megtanultam, hogy a belső erő és a külső erő kéz a kézben kell járjanak, és mindkettőt edzenem kell, megtanultam hangulatomat önmagam meghatározni, megtanultam a világot szeretni az által, hogy önmagamat szeretni tudom, megtanultam megbocsátani önmagamnak, megtanultam a múlt keserű tapasztalatait lezárni, a jövőtől való félelmeket ködbe veszni, vagyis megtanultam a jelenben élni, megtanultam szeretni a rosszat, mert az az érem másik oldala. Ha a jót akarom, el kell fogadnom az egész érmét. Megtanultam nem kritizálni a világot, és nem leértékelni önmagamat, megtanultam, hogy a siker és a kudarc csupán tapasztalatok, és a kudarc a siker fundamentuma, megtanultam elégedett lenni, mert arra vágyok, amire szükségem van, megtanultam, hogy a panaszkodás a problémáimat elmélyíti és megnyújtja, megtanultam, hogy a hála az egész lényem tűzoltója és gyógyírja, megtanultam elfogadni és nem félni a halált, és még sorolhatnám mi mindent tanultam Mesteremtől. Összefoglalva: megtanultam, hogy az életben csak egy dolgot kell tanulnom, hogyan legyek mindennap őszintén boldog.