A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület évente november második felében szokta megszervezni a Klebelsberg-napot, ami tavaly elmaradt. Az oka felől, illetve az idei tervekről kérdezem Nagy István elnököt.
– Tavaly miért nem szervezték meg a Klebelsberg-napot?
– A megszervezéséhez minden elő volt készítve, csakhogy eltörtem a kezemet, ezért a tavalyi, Nagy Oszkárnak szánt rendezvény elmaradt. Azt 2016 márciusában kívánjuk megtartani. Az eseményre emléktábla készült, amit már fel is rögzítettünk a katolikus templom falára. A programban tudományos ülésszak szerepel, amit Nagy Oszkárnak, a Magyarpécskán született festőművésznek kívánunk szentelni. Ebből a célból kapcsolatba léptem egyik tanítványával, Ütő Ágostonnal, aki 85 éves, ezért nem ígérte biztosra, de megpróbál a rendezvényre eljönni.
– Idén talán nem szerveznek Klebelsberg-napot?
– Dehogy nem, azt is megszervezzük a szokásos időben, november második felében, amikor a programot éppen Kálmány Lajosnak szenteljük abból az alkalomból, hogy elkészülte után 101 évvel a budapesti Balassi Kiadó megjelentette Kálmány Lajos Alföldi gyűjtés című kötetét. Az 1914-ben nyomdakész volt, csak közbejött a háború, ezért nem jelenhetett meg. Most azonban két szerkesztő kézbe vette a megjelentetését, egy magas tudományos színvonalú, tetszetős kötet született a gyűjtésből. Tehát az új kötetet fogja bemutatni novemberben a két szerkesztő.
– Tudtommal az Egyesület könyvkiadással is foglalkozik…
– Annyiban foglalkozunk, amilyen mértékben magam felvállalom bizonyos kiadványoknak az istápolását. Tavaly a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület neve alatt jelent meg Ficzay Dénes Kis irodalomtörténet című kötete, amit egykori osztályfőnökömnek, a magyar középiskola közismert néhai magyartanárának szántam. Ebben a könyvben jelent meg az a cikksorozata, amit a Brassói Lapok közölt 1969–70-ben. Azt mi, tizedikes diákokként, a tankönyv segédanyagaként hasznosítottuk, de további írásokat, Ficzay Dénessel készült beszélgetéseket is tartalmaz a kötet, ami a halálának a 30. évfordulójára jelent meg.
– Azt is hallottam, hogy bizonyos kiadványoknak a betördelését önkéntes alapon végzi…
– Valóban, az Aradi Kölcsey Egyesületnek az utóbbi két évben megjelent kiadványait én tördeltem, de a Szabadság-szobor Egyesület egyik kiadványának az újratördelésére is engem kértek meg, mert az első kiadvány nem olyanra sikerült, mint ahogy azt a szerző szerette volna. Az Egyesület vezetősége úgy döntött, hogy készítenek egy utánnyomást, más kivitelben. Ilyen munkákban szívesen segítek azoknak, akik erre megkérnek. Jelenleg a Kölcsey Egyesület Csanádi Jánosnak szentelt kötete van munkában, de idén valószínűleg más kiadványuk is készül.
– A kultúráért kifejtett önkéntes munka mindenképp dicséretes. Miért vállalja?
– Ha valamiben segíteni tudok, miért ne tenném meg? Az anyanyelvű kultúránk bármilyen formájának a támogatását természetesnek tekintem.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, további sok sikert és kitartást kívánok a kultúratámogató munkájához!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Hozzászólások