Kitartás nemzeti értékeink mellett

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is fejet hajtott az Erdély különböző vidékeiről oda került magyarság az 1848–49-es szabadságharc, nemzeti hősei előtt. Mint minden évben, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ, a civil szervezetek, a magyarországi vendégek és az egyszerű magyarok. 

Petrozsényban az ünnepség a református templomkertben lévő kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd az ünneplő közösség a szemben lévő unitárius templomba vonult, ahol a házigazda, László Bernadett unitárius lelkész asszony köszöntője után Ciprian Șcheianu római katolikus plébános méltatta az 1848-as márciusi ifjakat. Békésnek indult forradalmuk, a tavaszi megújulás jelképe, a hosszú elnyomás után elhozták a szabadságot, úgy, ahogy a tavasz a természet újjáéledését hozza el. Március 15. azonban ennél több, olyan történelmi láncszem, amely összeköti a magyar történelem előző évszázadait az utána következő fejleményekkel, és szerves egységbe kovácsolja. Az akkor keletkezett kokárda a nemzedékről nemzedékre átöröklődő kitartás és a magyar szabadságszeretet jelképe. Minden egyes nemzedék meg kell hogy küzdjön a szabadságért, egyéni erőfeszítés és felelősség nélkül nincs sem szabadság, sem jólét. Az ökumenikus ünnepségen a házigazda és az ünnepi beszédet tartó plébános mellett Márton Árpád helyi református, illetve Farkas Vilmos petrillai református lelkipásztor és Bajkó Norbert petrillai plébános is részt vett, illetve koszurúkat helyeztek el a székely kopjafánál.

Kutasi Csaba helyi RMDSZ-elnök az 1848-as márciusi ifjak erős közösségi szellemiségét méltatta, akik aktívan cselekedtek a közös célokért – nemzet és szabadság – nagy áldozatott vállalva ezért. Áldozatuk példaértékű, azzal kivívták tiszteletüket az utódok és a világ előtt egyaránt. A harcot elvesztették ugyan, mégis győztek – a magyarság akkor érett nemzetté, a magyar szabadság akkor kezdődött, s azóta is táplálékot ad újabb és újabb nemzedékeknek. 

A piros-fehér-zöld kokárdával megjelenő Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester a magyarság kiemelkedő hozzájárulását méltatta, a Zsil völgye egyszerűen elképzelhetetlen lenne nélküle. Arra bíztatta a magyarokat, hogy a számbeli fogyatkozás ellenére se adják fel a jövőépítést a bányavidéken, a magyarság fontossága felülírja a számokat. 

Katona Csaba, a magyarországi testvérváros, Várpalota alpolgármestere az 1848–49-es eseményeket ecsetelte, amelyben a magyarság korszakosat alkotott, de hibákat is elkövetett. Nem vette eléggé figyelembe a nemzetiségek érdekeit, holott a szabadság nem lehet szilárd, ha más nemzetek kárára válik. 

Kacsó-Doboly Izabella, a Hunyad megyei ifjúsági igazgatóság vezetője a karácsonyhoz hasonlította március 15-ét ünnepi felszólalásában. Karácsony előtt az ember tudatosan felkészül, várja az ünnepet, ajándékokat vásárol, finomságokat készít, hogy örömet szerezzen szeretteinek. Március 15-re kokárdakészítéssel készültek, ami olyan nagyszerű hangulatot eredményezett, mint a karácsonyi előkészületek: a kokárda örömet hoz a magyar szívnek, és kitartásra készteti az előtte álló kihívásokra. Mert kihívások bizony most is vannak: idén több rendbeli választás lesz, a nemzeti harcot szavazópecséttel vívjuk meg, ezért minden magyar számít, a Zsil-völgyi végvárakon ugyanúgy, mint a székelyföldi tömbvidéken.

Az ünnepség a helyi Eminescu iskola magyar tagozata diákjainak verses előadása után a nemzeti ima eléneklésével ért véget.

Lupényban a református templom volt az ünnepség fő helyszíne. Ary László református lelkipásztor Ravasz László püspök száz évvel ezelőtti erős prédikációjából ihletődve méltatta az 1848–49-es magyar szabadságharc hőseit, hangsúlyozván, hogy hit és erkölcs nélkül nem lehet igazság, igazság nélkül pedig nem lehet szabadság: számos történelmi példa bizonyítja, hogy a nagyszerűnek tűnő gondolatok iszonyatos elnyomást és vérfürdőt eredményeztek.

László Bernadett unitárius és Alexandru Ruști római katolikus plébános, illetve Kacsó-Doboly Izabella köszöntői után Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök szólt az egybegyűlt lupényi és vulkáni magyarokhoz. Vajon Árpád nagyfejedelem gondolta volna-e, hogy 1100 évvel a honfoglalás után is élni fog a magyar nemzet a Kárpát-medencében? Abban, hogy megmaradt, a következő évszázadok nagy történelmi hőseinek nagy szerepe volt. A márciusi ifjak éppen ilyen hősök voltak, akik szabadságszeretetükkel és összefogásukkal példát és erőt adtak a következő nemzedékeknek. Értékeinkért, családunkért, magyarságunkért most is meg kell küzdeni, a jövőépítés most is kemény munkával jár, tolmácsolta Antal Amália a márciusi ifjak maiakra vonatkozó üzenetét.

A hagyományokhoz illően a megemlékezés a lupényi magyarság kincses-ládájának és nagykönyvének átadásával ért véget, melyet a katolikusok adták át a reformátusoknak. Ezután az egybegyűltek a közelben lévő katolikus templom kertjébe vonult, ahol az RMDSZ és az egyházak képviselői megkoszorúzták a székely kopjafát. A nemzeti és a székely himnusz eléneklése után szeretetvendégséggel végződött az ünnepség.