Könyvbemutató olasz dalokkal

Kedden késő délután a Jelen Házban igen szép számú közönség előtt került sor az Irodalmi Jelen Könyvek egyik legújabb kötetének bemutatására. A szerző, Sz. Benedek István Németországban élő egykori aradi diák ugyan most nem tudott jelen lenni (előző könyvének bemutatóján láthattuk a Csiky dísztermében), „szellemét” azonban Réhon József tanár úr maradéktalanul megidézte.

***

Az est háziasszonya, Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője örömét fejezte ki, hogy sok fiatal arcot is lát a nézők soraiban (ami, sajnos, nem igazán jellemző egy nem kimondottan fiataloknak szánt aradi kulturális rendezvényen – szerk. megj.), majd a jelenlévők figyelmébe ajánlott az Irodalmi Jelen könyvek kiadásában megjelent néhány legutóbbi alkotást: Regéczy Szabina Perle A tegnap költészetéből c. versfordításait, Hevesi József még bemutatásra váró Tegnapi üzenet c. publicisztika kötetét, az Irodalmi Jelen folyóirat Budapesten élő munkatársa, Laik Eszter Hogyan lettem Esterházy című tárcakötetét. Ebből, ízelítőként egy rövidebb novellát (Trafik) is felolvasott, majd megemlítve, hogy rövidesen az aradi Juhász Béla Legyőztük a rákot c. kötete is napvilágot lát, abból is felolvasott két rövid részletet.

Réhon József Sz. Benedek István Leonardo-madárc. kötetét ismertette. De mielőtt rátért volna, felmutatott néhány Sz. Benedek István-könyvet. „Világunk anyaga a kompozit” – ez még kémia, ti. a szerző vegyészmérnök. „Aztán nyugdíjas korában utazni kezdett, és az Eltévedt istenek Laosz és Kambodzsa útjain, meg  a Szellemek oltalmában Burmában Orwellelc. kötetekkel jelentkezett, és egy németül írt krimivel – ezt már Ken Tibes néven írja, a címe magyarul azt jelenti: A kísértet Stradivárin játszik.Azzal a szándékkal írta ezt meg, hogy a német olvasók körébe becsempéssze a magyar irodalomnak és művészetnek néhány érdekes és értékes alkotását.” Ezt a másik könyvet – mutatta fel a Nem a ruha eszi az embert címűt – ismerik, sikerkönyv volt, és most itt van a legújabb, a Leonardo-madár. „Nem szólok azokról a tudományos könyvekről, a kémia tárgyú dolgozatokról, amelyek nagy részét angolul írta és amelyek számunkra, jelenlévők számára is nehezek, talán kevésbé érdekesek – annál érdekesebbek ezek a könyvek, különösen az újabb, a Leonardo-madár, műfaját tekintve az első és egyelőre egyedi városunkban, hacsak valamikor régen hasonló meg nem jelent, amiről nem tudok.”

Sz. Benedek István és Ken Tibes tehát egy és ugyanazon személy. Ken Tibes néven írta azokat a műveit, amelyek németül jelentek meg vagy, amelyeket németre fordítottak, ezt a könyvét, a Leonardo-madarat is így jegyzi a szerző. A Ken Tibes anagramma, a Benedek Istvánban lévő betűkből áll össze. „Az Sz nem tudom pontosan, mit jelent, ámbár ő azt mondta nekem, hogy a felesége szatmári (és bizonyos dolgok mögött kell keresni a nőt). A Ken Tibes név angol hangzást sejtet, viszont viselője Németországban él, és magyar – azért nem Tájbsz-nak, hanem Tibes-nek fogom olvasni.”

Réhon József egy adott pillanatban azt mondta: nincs meggyőződve arról, hogy a Leonardo-madár nincs jelen ebben a teremben, amivel nyilván fokozta a közönség érdeklődését. „Lehet, hogy valamelyik szék alatt búvik meg, vagy valakinek a táskájában, esetleg a zsebében lapul.” Mi lehetne az? – kérdezgették maguktól a jelenlévők, s a könyv méltatója jó ideig nem sietett a segítségükre, sőt, a szerzőt idézve, Arany János-balladáról beszélt, egy kissé megváltoztatott idézetről, a veszélyt hozó madárról („Hess madár”), hogy aztán az olasz rinascitára, Mikszáthra és Babitsra térjen át – nem hagyva ki Adriano Celentanót és Adamót, az egykor neves énekeseket sem.

Nem világos? Világos, hogy nem. De hát a krimi az krimi, és rossz, ha mindjárt az elején tudja az olvasó, ki a gyilkos… Ráadásul mindennek, ami Ken Tibes, alias Sz. Benedek István regényében történik, megvan a valóságalapja, erre rakódik rá a szerző fantáziája és szüli a könyvben szereplő rengeteg kérdőjelet. A szerző előre megírta: ha krimit ír, azt úgy próbálja megszerkeszteni, hogy egységes legyen, telve rébuszokkal, titokzatos elemekkel, szárnyak suhogjanak, és a főhős élete minden pillanatában borotvaélen táncoljon...

Ken Tibes ilyen könyvet írt, s történetében az olasz megújhodás nagy alakjai, mindenekelőtt Leonardo da Vinci – a zseniális képzőművész, mérnök – vele masíroznak. Találmányainak egyike a repülőgép, amely da Vinci hagyatékában széttárt szárnyú denevérként szerepel. Repülhetett-e? A könyv szereplői titokzatos legendákat mesélnek, végeredményben a könyv egy Hitchcock-féle rendezőre „vágyik” – mondta Réhon József.

Az ismertető során végül némi fény derült a könyv cselekményére is; ismertetésétől eltekintünk, nehogy lelőjük a poént.

A sikeres est folytatásaként az aradi filharmónia tagjai, Miscovici Tibor (hegedű) és Cosmin Puican (villanyorgona) népszerű klasszikus olasz dalokat adtak elő, majd a résztvevők egy pohár bor mellett beszélgettek el.