Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad városi szervezete és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a Tiszteld múltadat s a jelent vele kösd a jövőhöz közösségépítő programja keretében 2016. március 13-án, vasárnap 18 órakor a Jelen Ház nagytermében „Kossuth Lajos azt üzente…” címmel ünnepi, videovetítéssel egybekötött megemlékezést tart a nemzeti létünket meghatározó márciusi forradalom és szabadságharc egyik kulcsfontosságú eseményéről, a szabadságharc dicsőséges honvédserege felállításáról és toborzásáról, aradi vonatkozásairól.
Meghívott előadó: Babucs Zoltán hadtörténész a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa. Házigazda: Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad Megyei Szervezetének elnöke.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Murvai Miklós
o0o
A polgári Miatyánk
Amikor Petőfi, 11-én, a március 19. József napi vásáron rendezendő „forradalmi lakomára” készülve megfogalmazta a Nemzeti dalt, ügyelt minden szóra, rímre, ritmusra. „Olyan dalt írok, hogy meg fog tőle mozdulni az egész ország, még ezek a komisz pesti németek is!” - jelentette ki társainak. A vers kezdősorát azonban másnap az egyik barátja, Szikra Ferenc javaslatára átírta, ugyanis a költő eredetileg „Rajta magyar!” – felszólítással kezdte a Nemzeti Dalt, de Szikra megjegyezte, hogy a magyarokat először talpra kellene állítania, és csak azután cselekvésre bírnia. Petőfi elfogadta az érvelést és még március 14-én éjjel átírta a szöveget. Így lett a vers kezdete „Talpra magyar”, amely olyan erejű felszólítás, hogy sokszor így is emlegetik ezt a verset.
Petőfi, a vers megírásakor a tömegekhez intézendő szónoklatban gondolkodott, így a vers első négy sora a kérdés, az utolsó négy pedig a tömeg részéről elvárható választ tartalmazza.
Világos, átlátható és átélhető ellentétpárokra épül a vers: rab vagy szabad legyen-e a nemzet, a szabad és dicső múltat állítja ellentétbe a szolgai jelennel, az egyén puszta élete áll szemben a nemzet becsületével, a kard a rablánccal, a dicső hír a gyalázattal, és végül a boldog, szabadságban született utódok büszkeséggel tekintenek vissza a mártírhalált halt, bátor forradalmárokra. Ebben a drámai párbeszédben a népvezér felteszi a kérdést, megadja a cselekvés alternatíváit, és a megkérdezett nép, szíve-vágya szerint felel.
A vers fogadtatásáról így ír a korabeli sajtó: „Petőfi Sándor elszavalá a Nemzeti dalát, hol az »Esküszünk« szavaknál a jelenlevők mindannyiszor megesküvének, hogy »Rabszolgák lenni nem akarnak«.” (Nemzeti Újság, március 17.). „PetőfiNemzeti dala kétszer szavaltatott el a színpadról, és annak a versenként visszatérő esküszavait az egész közönség mindannyiszor felemelt ajakkal harsogá a szavaló Egressy Gábor után.” (Honderű, március 18.). „Valahányszor a strófák végszavait Petőfi nyomatékosan kiemelte, a tömeg feltartott kezekkel riadá az »Esküszünk« szót.
Petőfi naplójában így ír: „Én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt ... fanatikus lelkesedéssel fogadták, s a refrainben előjövő »Esküszünk«-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.”
A vers valósággal a forradalom egyik jelszava lett. Feljegyezték, hogy napokig szavalták, március tizenötödike után is: „A kitétel: »Esküszünk, rabok többé nem leszünk« mint polgári Miatyánk imádkoztatik.” (Hazánk, március 18.)
Hozzászólások