Közvetlen sikerek, közvetett kudarcok

Dézsi Attila egy éve Hunyad megye prefektusa, ami több szempontból is páratlan helyzetet teremtett. Több mint 100 év után az első magyar ispán Hunyad megyében. 

Ráadásul az ország legfiatalabb prefektusa, ennek ellenére ő töltött be leghosszabb ideig tisztséget a Hunyad megyei prefektúrán a rendszerváltás óta. 2005 és 2006 között főtitkár volt, 2006 és 2009 között alprefektus, majd félévnyi kovásznai kerülő után – kormányzati felügyelőként –, 2010. január közepén visszatért, immár prefektusként. Egy éve a megye élén áll, tapasztalatairól, sikereiről és kudarcairól kérdeztük.

– Alprefektusként volt már bőven tapasztalata a prefektúrán. Miben különbözik a prefektusi tisztség az alprefektusitól?

– Mindenekelőtt a felelősség nagyobb. Nyár óta, az egyik alprefektusi tisztség felszámolása óta a munka is több, mivel a jogi osztály koordinálása is feladatommá vált.

– A prefektúra kötelessége mind a 69 Hunyad megyei önkormányzat, valamint a megyei tanács összes határozatának és rendeletének megvizsgálása, áttanulmányozása, illetve, amennyiben azok a törvénybe ütköznek, visszavonása, vagy bírósági beperelése. Egy év alatt hány okmányt vizsgált meg?

– Körülbelül 60 000-t. Ezek közül körülbelül 100-t kellett visszafordítsak, s még kevesebb esetben kellett bírósági eljárást indítanom. 2010-ben növekedett az önkormányzati fegyelem, a törvénytisztelet, jelentősen megcsappant a szabálytalan határozatok, rendeletek száma, Hunyad megyében van országos szinten a legkevesebb bírósági ügy.

– Ez komoly siker. Hogyan sikerült rávenni a polgármestereket a törvénytisztelet fokozására?

– Még az elején összehívtam őket, s leszögeztem, hogy a törvényesség nem lehet alku tárgya, a törvényt mindnyájunknak be kell tartania. Miután visszautasítottam néhány törvénytelen önkormányzati határozatot és rendeletet, rájöttek, hogy komolyan beszélek, s nem tűröm a turpisságokat.

– Ezek után milyen viszonyban van a megyei tanács elnökével és a polgármesterekkel? Ha jól emlékszem, Lupény és Déva polgármestereivel volt néhány összetűzése.

– Jó viszonyt alakítottam ki a polgármesterekkel. Intézményes viszony, együttműködünk a megye érdekében. Lupény a kivétel, velük valóban rossz a viszony. De hát, ahogy a közmondás tartja, senki sem lehet próféta hazájában. (szerk. megjegyzés: Dézsi Attila lupényi származású). A rossz viszony azonban nem rajtam múlik, Lupaşcu (szerk. megjegyzés Cornel Resmeriţă PSD-s polgármester szekus besúgó álneve) senkivel sem jön ki, feszült a viszonya a SMURD-dal, a hegyi mentőkkel, a megyei tanáccsal, a többi Zsil-völgyi polgármesterrel, szinte mindenkivel. Mircia Muntean dévai polgármesterrel is voltak összetűzéseim, eleinte sokat vitatkoztunk, de nem voltak személyes ellentétek. Az év második felében azonban sokat javult a viszony. Mircea Moloţ megyei tanácselnökkel nem vagyunk barátok, korrekt intézményi kapcsolatot tartunk. Végül is irodáink ugyanabban a vármegyeházában találhatók, néhány helység választja el egymástól.

– Visszatérve Dévára, a helyi tanács márciusi határozata, mely két toronyblokk építésére adott engedélyt zsebkendőnyi területen, a város szélén komoly gyanút vetett fel, hogy törvénytelen, mivel a szomszédban lévő római katolikus temetőből hasít ki jelentős szeletet.

– Abból per lett. Az eljárásnak megfelelően a prefektúra felszólítja a helyi tanácsot a törvénytelen határozat visszavonására. Mivel a dévai tanács erre nem volt hajlandó, kénytelenek voltunk bírósághoz fordulni. A per folyamatban van.

– 2010 eseményekben gazdag év volt. Szakszervezeti tüntetések, munkabeszüntetések, előrehozott választások, bányászati gondok, magyar napok, nemigen unatkozhatott. Talán peches is volt, mivel a szakszervezetek a kormány által hozott döntések és nem a prefektúra ellen tiltakoztak, mégis önnek kellett kiállnia előttük. Sőt, a fináncok októberi munkabeszüntetésénél, ön volt az egyetlen prefektus az országban, aki a tiltakozók közé ment és tárgyalt velük.

– 2010-t valóban a feszültségek jellemezték, ezek kezelése azonban a prefektúra feladata. Tavaly 12 tüntetés volt, s a megyei társadalmi párbeszéd csoport 32-szer gyűlt össze, többször, mint az előző 3 évben együttvéve. Egyik tiltakozás sem torkolt erőszakba, diplomatikusan kezeltük a dolgokat, továbbítottuk a kormánynak az emberek elégedetlenségét. Mert nem megyei, hanem országos szintű intézkedésekről volt szó.

– Melyek egyéves prefektusi tevékenységének legfontosabb sikerei?

– Mindenekelőtt az, hogy a gazdasági válság ellenére 2010-ben lényegesen több kormány- és EU-s pénz érkezett a megyébe, mint az előző évben, ami kétségtelenül enyhítette a recesszió hatását. Több összejövetelt szerveztünk, melyeken a polgármestereket tájékoztattuk az EU-s alapok lehívásának lehetőségeiről, a több település közös pályázatának előnyeiről, fejlesztési perspektívákról stb. A felvilágosító munka eredményesnek bizonyult, tavaly több uniós pénz érkezett a megyébe. Másrészt a kormánynál való lobbizás is sikernek tekinthető, mivel Hunyad megye komoly állami pénzekben részesült. A folyómedrek áradás elleni konszolidációjára például 20 millió lej jutott a megyének, több, mint az előző 5 évben együtt. Infrastruktúra-fejlesztésre is több jutott, például utak javítására. Mindezek munkahelyeket teremtettek. Szintén fontos megvalósítás, hogy sikerült rávenni a kormányt a Déva–Szászváros autópálya felkarolására, az idénre tervezett 220 millió eurós befektetés a legjelentősebb autópálya építési beruházás. Amint korábban is mondtam, a polgármesterek törvénytiszteletének fokozását is sikernek tekintem.

– Az oktatás számára is komoly kormánypénzeket sikerült kilobbizni fejlesztésre.

– Ezen belül a magyar oktatásnak is jelentős összeg jutott. Szinte valamennyi magyar, vagy magyar tagozatú Hunyad megyei iskola jelentős kormánypénzeket kapott 2010-ben. De nemcsak a magyar oktatás részesült kiemelt figyelemben, a magyar történelmi egyházak támogatása is fontos megvalósítás, akárcsak a tavaly nyáron első ízben szervezett magyar napok, ahol számos más szervező mellett, a prefektúra is besegített. Sőt, sikerült visszaállítani a megye ezeréves történelmi határát, 400 hektárnyi földet kaptunk vissza Gorj megyétől. Az ottani prefektus kollégám emiatt úgy nevezz, hogy „Attila cuceritorul”.

– Hát a kudarcok? Mert bizonyára olyanok is vannak.

– Két fontos vérző sebről van szó: a vajdahunyadi csángótelep és a Zsil-völgyi bányászat jövője. Egyik sem tartozik közvetlenül a prefektúrához, hiszen előbbi a helyi önkormányzat, utóbbi, pedig a gazdasági minisztérium hatásköre, viszont amíg ezek nem oldódnak meg, a megye jár rosszul, ami akarva-akaratlanul a prefektúrát is érinti. Engem legalábbis érint, főleg érzelmileg, ezért kudarcnak tartom, noha, hangsúlyozom, nem a prefektúra hatáskörébe tartoznak.

– Hogyan fogadták el magyarként a megye élén?

– Eleinte morgolódtak, hogy mit keres egy magyar olyan megye élén, ahol a magyarság aránya 5%. Egyensúlyra való törekedésemmel azonban két hónap után már nem volt semmi gond. Azt hiszem azóta tovább javult a helyzet, a románság például nagyra értékelte, hogy Kelemen Hunorral közösen, 20 év után végre megállítottuk a dák várak hanyatlását, amit a románoknak két évtized alatt sem sikerült. A fináncok őszi tiltakozásánál is személyesen az emberek közé mentem, országosan egyedüli prefektusként, amit a tüntetők nyílt elismeréssel fogadtak. Azt hiszem tevékenységemmel kivívtam a románság elismerését is.

– Sok sikert kívánva a továbbiakban, köszönöm a beszélgetést.

– Én is köszönöm.