Krisztussal vállalni a keresztet

Krisztus keresztjére irányult a helyiek és környékbeli településekről érkezők figyelme vasárnap, a csenakeresztúri búcsúünnepen. – 320-ban Szent Ilona kezdeményezésére ásták ki a Kálvária földjéből Krisztus keresztjét. A feljegyzések szerint három keresztfát találtak, és Makárius jeruzsálemi püspök javaslatára mindhármat egy halálosan beteg asszonyhoz érintették. Azt, amelyiknek érintésétől meggyógyult, Krisztus keresztfájának nyilvánították. Ilona császárnő a kereszt egy részét és a szögeket fiának küldte Konstantinápolyba, a másik rész ezüst tartóba foglalva Jeruzsálemben maradt – elevenítette fel az ünnepi szentmisén mondott beszédében a Szent Kereszt történetét Tódor Attila, a Gyulafehérvári Érsekség spirituálisa. Elmondta: az évszázadok során a kereszt jelképként mélyen beépült a keresztények életébe. Jelen van a kisgyermekek megkeresztelésekor, a mindennapi imáinkban, a házasságkötésben, a halálunkkor. Sokan ott hordozzák nyakukban ékszerként és jelként a keresztet. De mit jelent mindez a lelki életünkben? – tette fel a kérdést az ünnepi szónok. Hisszük-e Krisztus feltámadását? Meg tudunk-e alázattal állni a kereszt előtt? Valóban Istenre bízzuk-e életünket, gyermekeinket? Reá építjük-e házasságunkat? Vállaljuk-e mindennapjainkban a kereszt hordozását? Vagy inkább azon fáradozunk, hogy könnyebbé tegyük saját keresztjeinket, hogy lehetőleg mások vállára helyezzük azt? Krisztus világosan kimondta: az üdvösséghez nem elég pusztán a hit. Követni is kell Őt, vállalni kell a kereszthordozást.  Ő pedig nem hagy ebben magunkra. Előttünk halad, példát mutat, és segít – mutatott rá az evangéliumra Tódor Attila. A csernakresztúriakhoz szólva, megemlítette: őseik életében fontos szerepet töltött be Krisztus keresztje. Erre tekintve vállalták a megpróbáltatásokat, a Bukovinából való áttelepedést, a mindennapi nehéz munkát, a 7-8 gyermeket és a háborús körülmények között is a templomépítést, melyet 1916. szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén szenteltek fel. – Ma vállaljuk-e a keresztet? Akarjuk-e Krisztussal együtt hordozni azt? Akarunk-e az Ő útján járni? – szögezte a kérdést hallgatóságának az érsekség lelkiigazgatója. Biztatásként hozzátette: Jézus a szenvedést pozitív előjellel látta el. Aki az Ő útján haladva vállalja keresztjét, annak minden – a fájdalom és szenvedés is – a javára, üdvösségére szolgál.

A főcelebráns révén megfogalmazott üzenetet Tóth János, csernakeresztúri plébános konkrét példákkal erősítette meg, majd köszöntötte mindazokat, akik részt vettek a búcsúünnepen, illetve munkájukkal, adományaikkal hozzájárultak ennek megszervezéséhez. Külön köszöntötte paptársait: Szász János petrozsényi, ifj. Szász János pusztakaláni, Szabó Ákos vajdahunyadi plébánost, illetve az ünnepi beszédet mondó Todor Attila érsekségi spirituálist. Továbbá köszönet illette a csernakeresztúri plébánia kórusát és az egyháztanácsot, melynek tagjai a szent misét követően kaláccsal, üdítővel vendégelték meg a népes gyülekezetet.

Az ünnepi alkalom kiemelkedő mozzanata volt a Magyar Szent Korona hiteles másolatának kiállítása a csernakeresztúri templomban. – Külön köszönjük a Szent Korona Lovagrend két lovagjának, akik hajnalban indultak Csíkszeredából, hogy elhozhassák a magyar korona hiteles másolatát a piski Szent István-templomba, illetve ide Csernakeresztúrra, a búcsús szentmisére – köszöntötte a lovagrend tagjait Tóth János plébános. A Szent Korona másolata a szentmise ideje alatt és közvetlenül azt követően volt megtekinthető a csernakeresztúri templomban.