Külföldiek az EU-ban

Tavaly összesen több mint 3,2 millió külföldi kapott hivatalos tartózkodási engedélyt az EU 28 tagországába, egy árnyalattal többen (0,4%), mint 2017-ben. A bevándorlók a világ szinte minden tájáról érkeztek, legtöbben – vagyis 28%-uk – családi okokból kaptak legális tartózkodási engedélyt az EU valamelyik tagországában. A második leggyakoribb ok a munkavállalás volt, az újonnan érkezettek 27%-a erre hivatkozva kapott tartózkodási engedélyt, majd a tanulás következik 20%-kal. Egyéb okokra hivatkozva (beleértve menedékkérés) a bevándorlók 24%-a jutott tartózkodási engedélyhez, derül ki az Európai Unió statisztikai hivatalának adataiból.

 

Kibocsátó országok

 

Az EU-ba vándorlók mintegy fele tíz országból származik. Ukrajna távolról a legnagyobb kibocsátó ország, tavaly 527 000 ukrán állampolgár kapott tartózkodási engedélyt valamelyik uniós országban. Sorban a második Kína, ahonnan 206 000-en érkeztek, majd India (197 000), Szíria (174 000) és Belarusz (138 000) következik. Ezen országokon kívül Marokkóból (127 000), az USA-ból (120 000), Brazíliából (89 000), Törökországból (80 000) és Oroszországból (75 000) érkeztek a legtöbben.

Az ukránok főleg munkavállalási célból érkeztek, közel kétharmaduk erre hivatkozva jutott tartózkodási engedélyhez. Ellenben a kínaiak főleg tanulmányi célból jöttek, legalábbis több, mint kétharmaduk, a marokkóiak többsége (61%-a) viszont családi okokból, valószínűleg a már korábban bevándorolt rokonsághoz érkezett, miközben a szírek és belaruszok kb. 70%-a egyéb okokból, alighanem menedékkérőkként érkezhettek. Az indiaiaknál, USA-bélieknél, braziloknál, törököknél és oroszoknál a bevándorlás okai sokkal kiegyensúlyozottabbak, munkavállalásra, tanulmányokra, családi és egyéb célokból egyaránt érkeztek.

 

Bevándorlási célországok

 

Tavaly a legjelentősebb befogadó ország Lengyelország volt, oda irányult az EU-ba érkezők 20%-a, a varsói hatóságok 635 000 új tartózkodási engedélyt adtak ki. Németországban majdnem százezerrel kevesebb új tartózkodási engedélyt bocsátottak ki EU-n kívüli állampolgároknak, nevezetesen 544 000-t. Nagy-Britannia harmadik a befogadók sorrendjében, a szigetországba 451 000 új bevándorló kapott tartózkodási engedélyt, miközben Franciaország (265 000 új tartózkodási engedély), Spanyolország (260 000) és Olaszország (239 000) jócskán elmaradnak a dobogósoktól. Magyarország közel 56 000 tartózkodási engedélyt adott ki tavaly EU-n kívüli külföldieknek, Románia pedig több mint 16 000-t.

A befogadó országok és a bevándorlók származási országai közötti kapcsolatot a következő táblázat mutatja, néhány uniós tagországra szűkítve.

A fenti számok országonként igen eltérő helyzetre utalnak. A kelet-európai országok főleg a kevésbé szerencsés szomszédos országok állampolgárai számára bocsátottak ki tartózkodási engedélyeket, Lengyelország, Csehország és Magyarország főleg ukránoknak, Horvátország egyéb délszlávoknak, Románia pedig moldáviaiaknak. Vagyis nagyrészt kulturálisan hasonló közegből származóknak, akik könnyen integrálódnak a befogadó országokba. Az ukránok könnyen elsajátítják például a szintén szláv cseh nyelvet, az anyanyelvűkhöz még annál is közelebb álló lengyelről nem is beszélve. A Magyarországra érkező ukránok és szerbek is idővel alighanem megtanulnak magyarul, a táblázatban szereplő számok minden valószínűséggel ukránokra és szerbekre vonatkoznak. A kárpátaljai és vajdasági magyarok ugyanis tömegesen vették fel a magyar állampolgárságot, annak alapján Magyarországra kerülve nem kell többé tartózkodási engedélyért folyamodniuk. A kelet-európai országokba érkező ukránok, beloruszok, moldávok, szerbek, bosnyákok stb. nagy többsége munkavállalási céllal érkezett, azaz munkájukkal és adóikkal hozzájárulnak a befogadó ország gazdasági fejlődéséhez.

Nyugat-Európa esetében teljesen más a helyzet. Az ottani országokba főleg idegen kultúrkörből származó muszlimok érkeznek, kiknek integrációja gyakran illúzió. Ráadásul a szírek, afgánok és irakiak többnyire menedékkérőkként érkeztek, akik évekig a befogadó országok szociális rendszereit terhelik. A mediterrán európai országokba irányuló marokkóiakat ugyan nem menekültként fogadták be, hanem főleg családi okokból, integráció és munkavállalás terén azonban helyzetük sok mindenben hasonlít közel-keleti arab társaikéhoz.

A kivétel Nagy-Britannia, ahová zömében tehetősebb bevándorlók érkeztek tanulmányi célokkal, akik anyagi előnyt jelentenek a szigetországnak. A kínaiak, indiaiak és amerikaiak Anglia híres magániskoláit és egyetemeit célozzák meg, ahol méregdrágák a tandíjak.

Vonalat húzva, azt lehet mondani – nyilván sarkítva – hogy az EU-ba bevándorlók távolról legnagyobb számát kitevő, szegényebb ukránok Lengyelországba mennek dolgozni, a gazdag kínaiak Nagy-Britanniába tanulni, Észak-Afrika csórói a már Dél-Európában megtelepedett rokonaikhoz, a harmadik-világ nincstelenjei pedig Németországba, a nagyvonalú jóléti rendszert élvezni.