Legalább virágot a hölgyeknek

2017. március 7. 17:55 (kedd) /

Március 8. van, az a nap, amikor valószínűleg a legnagyobb virágkeresedelmet bonyolítja le a világ, de Európa, s benne Románia feltétlenül. Minden férfinak van (ha még van) édesanyja, nagymamája, kedvese, házastársa, munkatársnője, szomszédasszonya stb., akit ilyenkor, évente legalább egyszer, illendő egy csokor vagy cserép virággal köszönteni.

Ma az emberiségnek nemcsak a szebbik, de alighanem a jobbik felét is köszöntik a férfiak. Azt, amely kihordja és kínok árán megszüli az új életet, amely legtöbbször hihetetlen odaadással, önfeláldozással gondozza, óvja gyermekeit, családját, miközben maga a férfiakkal egy sorban dolgozik, nem egyszer azoknál többet, lelkiismeretesebben.

Manapság kevesen tudják, hogy március 8., a nemzetközi nőnap távolról sem virágosztásos, vidám, főleg a férfiaknak „bejött” piás-bulis nap, hanem a nők egyenjogúságával, szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív esemény volt.

Pontosan 160 éve annak, hogy az Újvilág, az Egyesült Államok textilipari munkásnői emberibb munkafeltételeket és magasabb, a férfiakéval egyenlő fizetést követeltek New York-ban. Több évtizednek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy 1909-ben ugyanott megtartsák az első nemzeti nőnapot (akkor még február utolsó vasárnapján), hogy aztán 1917. március 8-án (a náluk még akkor érvényes juliánus naptár szerint korábban), az oroszországi nők kenyérért és békéért való tüntetése nyomán kristályosodjon ki a nőnap mai dátuma.

Ebből kiindulva 2017-ben centenáriumot ülünk a nőnap tekintetében.

De félre az ilyen-amolyan történelmi hivatkozásokkal: ma nőnap van. Amikor, évente legalább egyszer, a NŐ (anya, feleség, kedves, más családtag, ismerős) kerül előtérbe, akit legalább virággal illik köszönteni. Szomorú volna, természetesen, ha itt, ennyinél leragadna az emberiség, főleg annak hímnemű része, s az év valamennyi napján nem tisztelné, becsülné szerepéhez méltóan az örök Nőt.

Hozzászólások