Legendák nyomában

Élményekkel gazdagodva, saját bevallása szerint más emberként tért haza két és fél hónapos expedíciójáról Török Zsolt aradi alpinista, sőt, már ki is pihente fáradalmait és új terveket szövöget magában.

A folyamatos kihívásokra éhes, nemcsak testét, hanem szellemét is rendszeresen fejlesztő hegymászó július 13-án vágott neki a Nagy falak maratonja – Legendák nyomában elnevezésű, egyedülálló projektjébe. Zsolt öt alpesi ország (Szlovénia, Ausztria, Olaszország, Svájc, Franciaország) érintésével 16 legendás, különböző nehézségi fokozatú falat – összesen 16 450 métert – mászott meg. Feleségével, Vincze Minervával – aki egyébként végig segítette a fiúkat, ellátta a logisztikai feladatokat, fényképezett, filmezett, főzött és mászott is – és a kalotaszentkirályi Török János alpinistával vágott neki az útnak, később csatlakozott hozzájuk Cristian Ţecu temesvári alpinista. 

Zsoltot projektjében a minden idők egyik legjobb alpinistájának tartott, egy 2004-es expedícióban elhunyt Patrick Berhault francia hegymászóról készült, közel húsz éve megtekintett film ihlette, tulajdonképpen a maratonnal valamelyest neki szeretett volna emléket állítani.

A mászást Szlovéniában kezdték a Triglav É-i falával – mint ismeretes, a szlovének nemzeti kultuszt teremtettek a csúcs megmászásából –, majd Németországban az Európa legnagyobb Alpin-falaként ismert, kétezres Watzmannt vették célba. Az egész projekt tulajdonképpen legendás hegymászók (Herman Buhl, Riccardo Cassin, Emilio Comici, Gaston Rébuffat stb.) által feltárt történelmi utakra épült, de eljutottak viszonylag újnak számító útvonalakra is, érintve a Dolomitok fenséges hegyormait, hágóit és az egyik legszebb területen fekvő, piramisokra emlékeztető Tre Cime di Lavaredot. Svájcba érve megmászták a Piz Badile északi falát, ahol a csapat a 100 évet élt, hihetetlen energiájú Riccardo Cassin mászólegenda híres útvonalait követte.

Az expedíción Zsolt egyik legnagyobb álma vált valóra: Romániában elsőként befejezni az „Alpok-trilógiát”. A legnehezebben leküzdhető függőleges falak között emlegetett Eiger és Grandes Jorasses meghódítása után – 2004, illetve 2009-ben mászta meg a két falat – most sikerült a harmadikat, a Matterhorn északi falát is legyűrnie. „A felszerelésünk tökéletes volt, viszont nagyon sokszor voltunk veszélyhelyzetben, rendszerint az időjárás miatt. Gyakran éreztük, hogy életünk a másik kezében van. Ezt azonban bevállaltuk, mert másképp nem lehetett volna keresztülvinni a tervünket” – mondta Zsolt, aki szerint leggyakrabban az ED (szélsőségesen nehéz) fokozatú mászóhelyeken haladtak.

A francia Alpokban is sorra vették a legendás útvonalakat, például a Mont Blanc nyugati tömbjének a 3842 méter magas Aiguille di Midi csúcsát, a híres Petit Drut, a Grandes Jorasses északi falán lévő, kőomlásokban bővelkedő „Halotti lepel” hatalmas jégfalat és -folyosót, végül a leghosszabb és a legnagyobb szintkülönbséget jelentő Peuterey-gerincet (Integral).

„A legszebb dolog az életben, hogy minden nap lehetőségünk nyílik új dolgokat elkezdeni”

Maga az expedíció két és fél hónapot tartott, az alpinisták ezalatt mintegy harminc napot másztak, festői, vadregényes környezetben, távol a civilizációtól. Talán éppen ezért volt olyan nehéz visszazökkeni a hétköznapokba, megszokni a város zaját, a port, a forgalmat, a tömeget.

„Úgy gondolom, hogy az ember fejlődéséhez bármilyen út hozzájárulhat. Ez egészen más út volt, mint például a Himalájában. Itt az ujjainkon kapaszkodtunk 16 ezer méteren át és sokszor átértékeltük az életet magunkban vagy éhesek voltunk, mert nem vittünk elegendő élelmiszert. Az átvirrasztott éjszakákon tudtuk igazán értékelni, mit jelent egy meleg tea vagy egy csokoládé. Amióta hazajöttem, megpróbálom kizárni azokat a negatív tényezőket, melyek engem rossz irányba befolyásolnak. Igyekszem olyan emberekkel beszélgetni, akik pozitívak, emellett megpróbálok a hegyivezetői munkámra koncentrálni. A célom, hogy továbbadhassam azt, amit útjaim során megtapasztaltam. Nem akarok senkit se meggyőzni a mászásról. Csupán azt szeretném megértetni másokkal, hogy az embernek igenis vannak álmai és ezekbe érdemes tehetséget, energiát fektetni, ezekért érdemes élni, dolgozni. A legszebb dolog az életben, hogy minden nap lehetőségünk nyílik új dolgokat elkezdeni” – nyilatkozta az alpinista, aki azzal is tisztában van, hogy nem mindenki érti életvitelét és azt, hogy mit miért tesz. „A mászás a társadalmon belül egy szintet jelent. Ha egy ember eljut oda, hogy minden tehetségét, energiáját, pénzét a mászásba fekteti, azt jelenti, hogy vagy ő maga vagy a társadalmi helyzet eljutott egy magasabb színvonalra. Már átléptük azt a határt, hogy azért élünk, hogy együnk. Az ember hajlamos arra, hogy elítéljen olyan dolgokat, amiket nem ért meg. De ez alapvető emberi tulajdonság. Talán ezért is szokta porrá zúzni például a természetet, mert nem érti meg annak működését. Minden, amit szenvedélyből csinálnak, rendszerint kritikákat von maga után. Annyiban változtam, hogy míg régebben megpróbáltam ezeket az embereket meggyőzni, most már egyáltalán nem akarok meggyőzni senkit. Az utak során sok minden lerakódott bennem, ezért én ilyenkor inkább mosollyal válaszolok”.

Akik ismerik Zsoltot, jól tudják, hogy minden expedíció végén már egy másik kihíváson gondolkodik. Most sincs ez másképp, „minden vég egy új kezdet” címen tarsolyában hosszú listát tartogat különféle úticélokról. Elképzelhető egy újabb Everest-expedíció, ezúttal aradi hegymászók bevonásával, ugyanakkor egy januári argentin (patagóniai) expedíció is foglalkoztatja. Az alpinista honlapján (www.torok.ro) legutóbbi projektjének minden mozzanatát megosztja olvasóival, a rendkívül részletes és személyes beszámolókat csodálatos fotók teszik még élvezetesebbé.