Legfontosabb a munka szeretete

Amint arról a pécskai Újkenyér Ünnepe kapcsán készített tudósításunkban röviden beszámoltunk, többedmagukkal Szederhátról Dancs Györgyöt és Magyar Mihályt a mezőgazdaságban kifejtett munkájuk elismeréseként Kiválósági Díjjal tüntették ki. 

A városi tanács ünnepi ülésén az erről szóló oklevelet és emlékplakettet Antal Péter polgármester nyújtotta át minden kitüntetettnek.

Szederháton megkerestük a két idős embert.

Nem dicséretért, becsületből dolgozott

Dancs György a földművelésben mezőgépészként eltöltött 38 évi munkája elismeréseként, a mindenkori munkatársakhoz való barátságos viszonyulásáért kapta a kitüntetést. Igen meghatódott az ünnepi ülésen, amikor a polgármestertől átvette a kitüntetést, amire nem számított, hiszen nem érte, hanem becsületből dolgozott. Tette a dolgát, ahogyan otthon tanulta, becsületesen, a legjobb szándékkal. Szorgalmát már aktív korában is elismerték, élmunkás oklevelet kapott, a fényképe sokáig látható volt a Sajtényi Gép- és Traktorállomás tisztelettábláján. Mezőgépész pályáját 1954-ben, vaskerekű traktorral kezdte, amelyikkel a vasúti átkelőn csak úgy volt szabad áthajtani, ha a kerekekre ráfot húztak, vagy alájuk deszkát helyeztek. Attól lehetett ugyanis tartanai, hogy a vaskerék éles körmei tönkreteszik a talpfákat vagy kimozdítják, elcsorbítják a síneket. A sajtényi vasúti átkelőn igen lassan hajthattak át, folyamatosan rakták a kerekek elé a deszkákat. E traktorok után érkeztek a hernyótalpasok, amelyek már nem voltak annyira veszélyesek a vasútra, a gumikerekű traktorok pedig már a kényelem csúcsának számítottak, kemény úton sem ráztak annyira, mint  elődeik. Télen rendszeresen elvégezték a nagyjavításokat, ezért minden mezőgépész meg tudta javítani a traktorját, ha az a mezőn romlott el. Nyugdíjazása után még traktorozott néhány évig a maga földjén, illetve bérmunkában, az utóbbi időben azonban már nem ült traktoron. Mostanában a feleségével, Ilonka nénivel inkább otthon töltik a nyugdíjas éveiket, örvendenek a Pécskán lakó gyermekeik, unokáik látogatásainak.

Boldog, amíg dolgozhat

A 90 éves Magyar Mihály laudációjában az állt, hogy magas kora ellenére, egyedül műveli meg a 19 hektár földjét, példát mutatva a fiatalabb generációknak. Egy nappal azután jártunk nála, hogy hazaengedték a kórházból, ahol sérvműtéten esett át, ezért, legnagyobb bánatára, az orvos két hónapra letiltotta a traktorról. A 10 hektár kukorica betakarításához ezúttal ember fogad majd, noha eddig soha nem volt szüksége segítségre. Az aszály miatti, ideihez hasonló fél termésre nem emlékszik, a szederháti határban ilyen kevés kukorica még nem termett. Mivel az édesapja nagygazda, a falu kovácsa volt, csak a kollektivizálás legvégén, kényszer hatására léptek be a téeszbe, ahova kénytelenek voltak beadni a faluban volt két Lanz Buldog egyikét, továbbá a több mint 40 hektár földet és a kovácsműhely teljes felszerelését. Mivel a szeretett traktorjától maga nem tudott megválni, a téeszben is azon dolgozott 9 évig, amikor is eladták, mert a téeszeknek törvény által megtiltották a saját mezőgazdasági gépek birtoklását. A munkálatokat a megalakult gépesítő állomásoknak kellett elvégezniük. Az édesapja, id. Magyar Mihály sem tudott elszakadni a kovácsműhelyétől, 83 éves koráig a téeszben dolgozva, maga volt a falu kovácsa. Akkor is csak kényszerből hagyta abba, mert amikor egy ittas szekeres lovát patkolta, az nem fogta rendesen a ló lábát, ezért kirúgott. Eltalálta és eltörte az idős kovács lábát, ami nehezen forrt össze, sokáig fájt, de ezzel együtt, félév híján 100 évet élt. A rendszerváltás után, miután visszakapták a földeket, a jelenlegi id. Magyar Mihály 90 éves korában is örömmel dolgozik, de a fiának, Mihálynak is átadott 23 hektárt. Bevallása szerint a mezőn, a traktor nyergében sokkal jobban érzi magát, mint otthon, ezért nehezen vészeli át a két hónapi traktor-tilalmat. Noha számára a rendszerváltás elég későn érkezett, a munka életformájává vált, elfogadja a sorsát, ahogy van. Boldog, amíg magának és a családjának dolgozhat.