Lelovits reload – ismét remek villányi borok voltak műsoron a Tulipánban

2015. december 18. 15:55 (péntek) /

Ha rangsorolni kellene Magyarország bortermelő településeit abból a szempontból, hogy melyik nyújt a borturisták számára a legtöbbet, alighanem Villány vinné el a pálmát. Élhető kisváros, gyalog bejárható, remek útjelző táblák vannak felszerelve sokfelé, működik benne nem kevesebb, mint három csúcsétterem (Gere Mandula: 14 Gault Millau pont, 1 sapka, Halasi étterem, 13 pont, 1 sapka, Bock Óbor étterem 11 pont, ajánlott kategória), szállást nem gond kapni, legyen szó egyszerű és olcsó panziókról a színvonalát tekintve luxushotelekkel versenyző hotelekig (Gere, Bock). A településen dolgozó borászok közül eddig négyen is elnyerték „Az Év Bortermelője” titulust (sorrendben Tiffán Ede, Gere Attila, Polgár Zoltán, Bock József), a főutcán megannyi pincészet várja a vendégeket állandó nyitva tartással. Ezzel megkímélik a borturistákat attól, hogy előzetesen kelljen bejelentkezni, persze aki magával a borásszal akar találkozni, az jobb, ha előzetesen egyeztet.

A borturizmus Fő utcájának is nevezhető e pincesor, ahol a nemrégiben Lelovits Tamás is pincét nyitott. Tamás már járt egy éve Aradon, most visszatért, jórészt új tételekkel. Az „Elitbor” honlap remek portrét rajzolt a borászról, amit ismerőseként és borainak rendszeres kóstolójaként csak megerősíthetek:

„Lelovits Tamás nagyon tehetséges, közvetlen, jó humorérzékű ember, aki hét és fél hektár szőlőt gondoz szakértelemmel, szorgalommal. (Ma már kilencet, megjegyzés tőlem, D. E.) Családjában már hat emberöltővel ezelőtt is készítettek bort és művelték a családi szőlőket. Legfontosabb célja minőségi borokkal piacra lépni, kizárólag saját termelésű szőlőből készített borokkal. Ő már ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik – hála a nagy öregeknek – megengedheti magának, hogy csak a dologra magára koncentráljon. Nem termeltet, nem vásárol fel, nem hordja a kannákat környékbeli kocsmákba, „csupán” jó borokat készít. Lelovits Villány gyümölcsösebb és lágyabb karakterét mutatja be.

Nála nem tombolnak, ellenben kedvesek, játékosak, szeretni valóak a tanninok. Semmi robosztusság, csupán erő.

És mindenek előtt: harmónia.”

Az 1999-ben alapított Lelovits-birtok, mintegy zárójel erejéig már szó volt róla, nem nagy, mindössze 9 hektár, a borásznak nem is célja a feltétlen növekedés. Ennyi biztonsággal kézben tartható és minőségileg ellenőrizhető. Mint a tulipánbeli kóstolón megtudhattuk, értékesítési gondjai nincsenek, sőt, néha az a probléma, hogy idő előtt fogy el a bor, ennek ellenére nem egészíti ki a borait mások szőlőjéből készített nedűkkel. A bor, mint rámutatott, bizalmi termék.

Borai sikerének és minőségének záloga a terméskorlátozás és a gondos szőlőmunka, illetve a precíz, tisztaságra odafigyelő pincemunka. Mindezzel azonban, mint mondta, nem lehet az évjárathatást kivédeni, több olyan tétel is van, amit csak jó évjáratokban készít el, s ha kell, több rozét készít, amennyiben a vörösborhoz szükséges minőségi etalont nem üti a kékszőlő. Jó tanáccsal is szolgált azoknak, akik borokat hasonlítanak össze: ha lehet, azonos fajtát és évjáratot vessenek össze. Hadd egészítsük ki e tanácsot azzal, hogy nem árt, ha azonos árszegmenst vizsgálunk, sok borászat készít ugyanabból a fajtából forgalmi tételt és csúcsbort egyaránt. Lelovits Tamás a műanyagdugók és a csavarzár elterjedésének világában a parafadugó híve, szerinte szükség van a dugón keresztüli mikro-oxidációra a borok éréséhez. Szóba került a hordóhasználat is, megtudhattuk, hogy 3 és 5 hektoliteres hordókat használ az Európai Kádárok, valamint a Trust Hungary hordókészítő cégektől. Borait jellemzően érlelt állapotban hozza forgalomba, de addig is kóstolgatja. Mint mondta, „nem vagyunk pedofilok, csak türelmetlenek.”

Az első tétel egy manapság divatosnak számító gyöngyöző bor volt, az idei évjáratból, aminek gerincét, mintegy 90%-ot a sauvignon blanc adta, amit 10% chardonnay egészít ki.  Elhangzott, hogy a habzó és a gyöngyöző bor között filozófiailag nincs különbség, technológiailag is csak annyi, hogy a habzóborral több szénsavat nyeletnek el. Jogilag viszont a habzóbor a pezsgőkategóriába tartozik és bonyolultabb a forgalomba hozatala, ezért is dönt több borász a gyöngyöző bor készítése mellett.

A habzóbort egy remek, üde, citrusos, intenzív illatú, játékos savú reduktív olaszrizling követte szintén 2015-ből.

A fehérek után szokott jönni a rozé, ezúttal sem történt ez másként. A kóstolt tétel alapanyagát a kékoportó és pinot noir adta, ez is, szinte értelemszerűen, idei tétel volt. Az előadó elmondta, hogy rozéra szüretel, nála ez a kategória nem melléktermék, mint azoknál az idősebb borászoknál, akik leengedik a kékszőlő mustjának egy részét, hogy több héj jusson kevesebb mustra, s tanninosabb, vastagabb legyen a vörösbor.

Az első vörösbor villányi szokás szerint egy idei kékoportó volt. Mint Tamás elmondta, ez a fajta a mindennapok bora Villányban, de szándékszik készíteni egy magasabb minőségű, érleltebb tételt is, ami értelemszerűen drágább is lesz. Az alapjáratú kékportó, mint hangsúlyozta, akkor jó, ha kívánjuk a következő poharat. Nos, mi kívántuk, de mivel tíz tétel volt a sorban, csak a végén kóstolta vissza az, aki akarta.

Az első komoly, érlelt vörösbor egy impozáns, fűszeres, sűrű szövésű 2013-as syrah volt, amit érdekes módon egy pinot noir követett, mely 2012-ből származott. A borász burgundi stílusúnak szánta, de maga is elismerte, hogy a végeredmény Bordeaux felé hajlik. E bor kapcsán a hallgatóság körében is barátságos vita bontakozott ki, volt, aki hiányolta a borból a burgundi eleganciát, könnyedséget, mások védelmükbe vették az egyébként igen szép, fajtajelleges, gyümölcsös tételt, mondván, hogy Villány Villány és Burgundia meg Burgundia. Ha elfogadjuk a burgundi borkészítési filozófia egyik legfőbb apostolának, s egyben a legjelesebb magyar borszakírónak, Alkonyi Lászlónak a metaforáját, miszerint a bor olyan, mint egy fénykép, amit a borász (a fényképész) készít a terroir-ról (ez ugyebár a fotó tárgya), az évjárat a beeső a fény, a szőlőfajta pedig a fényképezőgép, akkor álláspontunk nem lehet kétséges a vitában. Ha ugyanazzal a fényképezőgéppel egy macskát fényképezünk, más lesz a végeredmény, mint akkor, ha egy oroszlán kerül lencsevégre. Egy villányi bor pedig legyen villányi karakterű, ez a dolgok rendje.

A pinot után csupa sűrű, testes, tipikusan villányi bort kóstoltunk, előbb egy 2012-es cabernet sauvignont (amiből a kóstoló végére kiszellőzött a borász által is beazonosított fülledtség, ezért is jó egyébként a több éves borokat kóstolás előtt dekantálni, szellőztetni), majd Villány felfutóban levő fő fajtáját, egy cabernet franc-t, szintén 2012-ben, mely osztatlan sikert aratott.

Az impozáns sort két csúcsbor zárta, a borász két gyermekéről elnevezett, a gyermekek születési évében szüretelt szőlőből készített házasítás, a 2012-es Adél, majd a 2011-es Ákos. Ezúttal, a cabernet-k esetével ellentétben megoszlott a társaság véleménye, azt mindenki elismerte, hogy mindkét bor kivételes szépségű, de a véleményt nyilvánítók kb. fele az egyiket, fele pedig a másikat preferálta.

A remek borok mellé sajtokat, valamint kiváló házi disznóságokat fogyaszthatott az érdeklődő közönség: füstölt szalonnát, disznófősajtot, parasztmájast, kenőmájast, vérest és tepertőt bagettkarikákkal, házi savanyúsággal és erős paprikával kísérve.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257-282-020-as telefonon vagy a schmak@araditulipan.euemail-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Lelovits borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.

Dorozsmai Endre

Hozzászólások