Lozsád 700

Lozsád, a 200 lakosú, fele-fele arányban református magyar – ortodox román Hunyad megyei kis szórványfalú írásban mutatkozott be. A Lozsád 700 című könyv történelmi csodáról és egy erdélyi unikumról szól. Egy jelzés, hogy létezik olyan kis magyar kincs a szórványban, amely 700 éven keresztül konokul átvészelte a történelem viharait és rendkívüli élni akarásra alapozva megmaradt a mai napig, jegyezte meg Kun-Gazda Gergely, a könyv egyik szerzője.

Erre a helyiek roppant büszkék, hangsúlyozta a bemutatón Székely Attila, a helyi RMDSZ szervezet elnöke, Martinyesd község helyi tanácsosa (közigazgatásilag Lozsád oda tartozik).

Mert a falu hét évszázados megmaradása valós csoda, jegyezte meg a könyvbemutatón Vetési László, az erdélyi református egyház szórványfelelőse, aki évtizedek óta bebarangolja és feltérképezi térségünk legeldugottabb magyar falvait. Természetesen többször járt a főúttól távol eső, meglehetősen elszigetelt, írásos dokumentumokban először 1320-ban említett Lozsádon – és a környező szórványfalvakban – is. Az elszigeteltség azonban nagymértékben hozzájárult a falu megmaradásához, mivel megvédte az ellenséges katonai betörésektől és a járványoktól egyaránt. Erdélyi névrokona, a Kolozs megyei Lozsárd nem volt ennyire szerencsés: magyarsága kipusztult, az egykori impozáns unitárius templomot már régóta a helyi ortodox román lakosság használja.

Lozsád csodás megmaradásáról azonban nemcsak írni kell, hanem cselekedni is kell, hogy az elöregedő falu tovább éljen. Egy település vagy közösség akkor hal ki, ha lakói feladják, ha nem építenek jövőt, s ezt kívülről aligha lehet pótolni, hangsúlyozta Vetési. A külső segítség nyilván sokat számít, mindig jól jön, de egymagában nem elég a megmaradáshoz, ahhoz belső akaratra is szükség volna.

2017-ben ugyanis Székely Attila és Winkler Gyula EP-képviselő kezdeményezésére falu-revitalizációs programot indítottak el Lozsádon, ami Erdély-szerte unikum. A revitalizáció célja az, hogy méltó életkörülmények megteremtése révén a helyi fiatalok ne költözzenek el, hanem szülőfalujukban teremtsenek jövőt, esetleg mások is oda költözzenek.

Kemény fába vágták fejszéjüket ezzel a Hunyad megyei magyarok, hiszen a demográfiai válság nemcsak az erdélyi szórványmagyarságot érinti, hanem általános európai probléma, Magyarországon – és Európában – a kis falvak ugyanúgy elnéptelenednek, jegyezte meg V. Németh Zsolt Vas megyei országgyűlési képviselő. Kiút azonban van, éspedig maga a kitartás, a gyermekvállalás és a szülőföldön való megmaradás, még ha ez gyakran komoly kihívást jelent is. A történelmet tovább kell írni, a hagyományokat tovább kell vinni. Pontosabban megélni, mert akkor egészségesek, s nem ápolni, mint a beteget. Ha van belső elhatározás, lesz hozzá külső segítség is.

Maga a Winkler Gyula támogatásával megjelentett Lozsád 700 című könyv is ilyen segítség, amolyan értékmentés, szemléltette Varga Károly, a könyvet megjelentető dévai Corvin kiadó alapítója-igazgatója. Varga már kolozsvári egyetemi évei idején, a sötét nyolcvanas években elhatározta évfolyamtársaival együtt, hogy bárhová küldi őket a sors, mindenki ott igyekszik megerősíteni a magyarságot, ahová kerül. A könyv is ennek tekinthető, egy 700 éves szórványbéli csodát mutat be a tágabb magyarságnak, értékes történelmi, néprajzi (Kolumbán Samu) és egyházi (Kun Árpád ny. ref. lelkipásztor) információkkal, illetve sok fényképpel kiegészítve.