Lugosiak aradi főhajtása október 6-án

A lugosi magyarok idén is részt vettek az október hatodikai aradi megemlékezéseken. A lugosi RMDSZ  szervezésében négytagú delegáció zarándokolt el Aradra, a tizenhárom vértanú kivégzésének 166. évfordulóján megtartott megemlékezésre.

Sajnos minden évben kevesebben veszünk részt az ünnepségeken, igaz, hogy gyászolni megyünk, de ennek a gyásznak üzenete van a mához. Ők az aradi tizenhármak, akik közül csak hatan  magyarok, a többiek szerbek, horvátok, osztrákok és németek voltak, egyikük még magyarul sem tudott. Kiálltak a magyar kormánynak tett esküjük mellett a végsőkig, életüket adva a szabadság eszméjéért. Az utánuk maradt naplók és levelek, amelyeket szeretteiknek írtak, arról tanúskodtak, hogy hitükhöz híven kiálltak azon értékek mellett, amelyekben hittek, és tetteiket nem bánták meg. Hittek a szabadságban, abban a szabadságban, amelyiknek nincsen nemzetisége, mindenkinek jár, aki egyszer megszületett és nem fogadták el, hogy egyik nemzet szabadsága a másik zsarnokává váljék.

A lugosi delegáció tagjai voltak: Langó Ferenc Attila, Langó Erzsébet, Jonica Matilda és Dezső Ferenc. Részt vettünk a Minorita Templomban tartott ünnepi megemlékező gyászmisén, ahol Urbán Erik csíksomlyói szerzetes, kolostorigazgató mondott szentbeszédet. A helyzethez illő példabeszédekkel hasonlóságokat mutatott ki az akkori és a mostan élő magyarság helyzete között, utalván a magyarok elbukott harcaira, a szétszabdalt ország magyarságára, akiket az újra felállásra, az újrakezdésre a hitük, az anyanyelvük, az összefogás segített, hogy le tudják győzni sokszor az emberfeletti nehézségeket. Meglátogattuk az újonnan megnyílt ereklyemúzeumot, megnéztük a kiállított tárgyakat, melyek valamikor a tizenhárom vértanú valamelyikének tulajdonát képezték.

Sajnos, csak az ereklyék egyharmadának jutott hely a négy teremben, de ígéret van rá, hogy ezt a helyzetet orvosolni fogják további termek átadásával. Ezek után koszorút helyeztünk el a Vesztőhelyen álló emlékműnél. Az időjárás is velünk tartott szép napos idő volt, jó volt együtt lenni, együtt emlékezni.

           Tudósítás és fotók: Langó Ferenc Attila