Ma a széthúzás a legnagyobb veszély

Pénteken délután Lupényban és Petrozsényban, vasárnap Szászvároson hajtottak fejet a magyarok a 165 évvel ezelőtti nemzeti hősök emlékére.

A reménység ünnepe

A tömegnek nincs esze, a nemzetnek viszont értékei, kultúrája, önazonossága és tartása van. A magyarság 1848. március 15-én érett nemzetté, hangsúlyozta ünnepi beszédében Marthy Attila plébános a lupényi unitárius templomba tartott ökumenikus ünnepségen, miután házigazdaként Koppandi-Benczédi Zoltán lelkipásztor imával és áldással indította el a megemlékezést. Katolikus kollégájához hasonlóan vélekedett Gáll Sándor református lelkész, aki szerint a magyar nemzetben, még itt a szórványvégeken is van annyi erő, hogy ne csak a múlt legyen dicső, hanem a jövő is. Ha van reménység, tenni akarás, akkor 100 év múlva is büszkén ünneplik meg Lupényban Március 15-ét.

Lupényban idén is a meghatóan szép felekezeti összefogás jegyében zajlott az ünnepség, katolikusok, reformátusok és unitáriusok együtt, magyarként hajtottak fejet a szabadság hősei előtt. S a szokáshoz híven, nemcsak az ünnepség helyszíne váltakozik évről évre a magyar egyházak között, hanem a sorba, egy évig más-más felekezet lelkipásztora által őrzött közösségi nagykönyv és a magyarság „kincses ládájának” átadására is sor került: a reformátusok adták át ünnepélyesen a házigazda unitáriusoknak. Beírásokkal és értékekkel gazdagabban: egy év leforgása óta a lupényi magyarság nagyméretű nemzeti zászlóval gazdagodott. Idén a nemzeti színű szalaggal feldíszített kincsesláda újabb jelentős közösségi szimbólummal gazdagodott: Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök a pénteki ünnepségen mutatta be a Kovászna megyei tanácstól, a Szórvány–Székelyföld partnerség jegyében ajándékba kapott székely zászlót. Mindkét nemzeti szimbólum bemutatását tapssal és meghatódottsággal fogadta a több felekezetű – nagyrészt székely eredetű – ünneplő közösség.

A meghitt, politikusoktól mentes ünnepség ünnepi előadással ért véget, melyen 3 gyermek és Koppandi-Benczédi Zoltán verseket szavaltak és zenei kísérettel előadták a 165 évvel ezelőtti történelmi jelentőségű nap eseményeit. Végül az egybegyűltek a római katolikus templom udvarára sétáltak át, ahol a hagyományokhoz híven megkoszorúzták a néhány évvel ezelőtt ott felállított, szintén székelyföldi ajándékként kapott kopjafát.

Lelkesedés a kishitűség ellen

A szomszédos Petrozsényban szintén együtt ünnepelt a három magyar történelmi felekezet, az RMDSZ és a helyi magyarság. Azzal a különbséggel, hogy az ünnepség a római katolikus templomkertben lévő székely kapu és kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd azután ment át a közönség az unitárius templomba (Petrozsényban is az unitáriusokra került sor) az ünnepi megemlékezésre. Házigazdaként Kardos József unitárius lelkipásztor köszöntötte az ünneplőket, Márton Árpád református kollégája mondott imát és áldást szószékről, Szász János plébános pedig ünnepi beszédet tartott a márciusi ifjak lelkesedését méltatva, a kishitűséget és az önkényt legyőző lelkesedést. A Szabadságharc bukása ellenére a 12 pontban megfogalmazott politikai program később mégis érvényre jutott Deák Ferenc bölcs kiegyezése révén, ami a magyar nemzet aranykorát hozta el. Éppen ezért 1848 üzenete ma is aktuális a Zsil-völgyében is, a magyarságnak most is küzdenie kell értékeiért, anyanyelvéért, szülőföldön való megmaradásáért, s ehhez a márciusi ifjak lendületes lelkesedése hatalmas táperőt ad.

Rövid felszólalásában András József professzor, a petrozsényi RMDSZ elnöke megköszönte a magyaroknak, hogy ismét fontosnak tartották az együttes ünneplést a nemzeti szabadság napján, Tamás Sándor, Várpalota testvérváros közjegyzője pedig reményét fejezte ki, hogy a politikai elszakadás és a kommunizmus elnyomása ellenére március idusa még mindig alapvető érték az anyaországban ugyanúgy, mint a határon túli szórvány végeken is.

Az ünnepi beszédek után a Jézus Szíve iskola diákjai mutatták be verses előadás során a nevezetes történelmi nap eseményeit, piros, fehér és zöld vászonból nemzeti zászlót és kokárdát is kialakítva. Ács Éva igazgatónő ismét kitett magáért, diákjai előadása elnyerte az egybegyűltek tetszését.

Isten védd meg a magyart

Szászvároson is az ökumenizmus jegyében ünnepelt a maroknyi magyarság. Az ünnepségre az istentisztelet után került sor a református gyülekezeti teremben, amikor a helyi római katolikusok is átjöttek.

Jóllehet a megemlékezés lazább, humorosabb hangulatban kezdődött, Fülöp Júlia, a szászvárosi magyarság lelke, az ünnepség fő szervezője a 210 évvel ezelőtt született gróf Kuún Kocsárd, Hunyad megye legjelentősebb szabadságharcosának, későbbi oktatási mecénás gyermek- és fiatalkori csíntevéseiből mutatott be néhányat. Mihai Căstăian, a helyi múzeum igazgatója is a nagy mecénás személyiségét méltatta románul, hangsúlyozván, hogy gróf Kuún Kocsárd nemcsak az oktatás és a hazaszeretet terén alkotott nagyot, hanem a történelemtudományt, a kultúrát és a civil szerveződést ugyanolyan lelkesen pártolta.

A Menyhárt Ernő, az Árpádházi Szent Erzsébet gyermekotthon igazgatója és felesége, Rita által felkészített gyerekek nemcsak a történelmi nap, hanem az egész szabadságharc kiemelkedő eseményeit mutatták be verses, zenés előadásukban.

Dezméri István, a Hunyad megyei RMDSZ ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kelemen Hunor üzenetét tolmácsolta. Az ünnepség fénypontja alighanem a 94 éves Bíró Antal katolikus plébános felszólalása volt. Aki a magyar történelem legnagyobb csodájának nevezte 1848. március 15-ét. Akkor az alkotó magyarok akarata érvényesült: csakis az alkotók révén emelkedhet fel a nemzet, a másik két magyar típus, a szónokló (nagy szájú), illetve a panaszkodó csak kudarchoz vezetheti azt. Sajnos, mégis gyakran, túl gyakran ők (főleg a szónokló) típus uralja a közéletet, hangsúlyozta az idős atya. Aki szerint a nemzeti himnuszt is ki kellene toldani egy újabb versszakasszal: Isten védd meg a magyart a testvérháborútól. A széthúzás a legnagyobb veszély, ami a magyar nemzetet fenyegeti, a nagy történelmi tragédiák erre vezethetők vissza, s sajnos a rendszerváltás utáni egység helyett manapság az erdélyi magyarság a politikai testvérháború útjára lépett. Holott homokra nem lehet várat építeni, csakis az egység és összefogás szilárd talajára, szögezte le határozott hangon Antal atya közel egy évszázados élettapasztalatából az egybegyűltek tapsára.

Végén, a szokásnak megfelelően gróf Kuún Kocsárd és unokaöccse, Kuún Géza mellszobrainak megkoszorúzására került sor. A szászvárosi magyar oktatás nagy alakjainak mellszobrai ugyanis a református templom előcsarnokában találhatók.