Megemlékezés dr. Déchy Mór geográfus emléktáblájánál

2023. március 2-án érdeklődők népes csoportja vett részt az egykori Piarista Főgimnázium – ma Gerhardinum Római Katolikus Líceum – épületegyüttesében tett látogatáson, ft. Kocsik Zoltán iskolaigazgató és Szekernyés János helytörténész vezetésével, a Bánsági Kárpát Egyesület szervezésében. A résztvevők ez alkalommal megkoszorúzták dr. Déchy Mór földrajzi felfedező, a temesvári Piarista Főgimnázium egykori diákjának emléktábláját.

A Piarista épületegyüttes „felfedezése” a szépen felújított díszteremben vette kezdetét, ahol Szekernyés János helytörténész, a Piaristák Temesváron (2009) című könyv szerzője bemutatta a piarista atyák oktatói tevékenységét, a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendje, röviden Piarista rend létrehozásától, Kalazanci Szent József szegény gyerekek ingyenes oktatására létrehozott római iskolájától, az 1751-es szentannai iskolaalapítástól, az 1788-as Temesvárra telepítésen át, az egyházi iskolák 1948-as államosításáig. Szekernyés János részletesen kitért a látványos épületegyüttes megépítésére, amelynek munkálatai 1907-ben kezdődtek el, 1908. március 28-án helyezték el az alapkövét, és 1909-ben már ebben az épületben kezdték el az iskolaévet a piarista diákok. Az épületegyüttes megépítéséhez szükséges 2 hold 646 négyszögölnyi telket Telbisz Károly polgármester adományozta a rendnek, és végakarata szerint a Piarista-kápolnából helyezték végső nyugalomra 1914-ben.

A temesvári városképet máig meghatározó épületegyüttes a XIX. század végén lebontott vár sáncainak a helyén épült meg, tervezője pedig Székely László, Temesvár fiatal főépítésze volt. Alig néhány évvel az épületegyüttes átadása után jött az első világháború, majd az impériumváltás és a különböző megszorítások: az iskola oktatási nyelve 1923-tól a román lett, csak az anyanyelvet és a hittant tanították a diákok etnikai és vallási hovatartozása szerint. A szerzetes tanárok közül sokan a diákokkal együtt tanulták a román nyelvű leckét, mert maguk sem beszélték az új hatalom nyelvét. A román hatóságok megtiltották, hogy a zsidó gyerekek a piaristák elitiskolájába járjanak, ezért hozták létre számukra a különálló temesvári zsidó líceumot. 1934-ben szintén hatósági parancsra el kellett távolítani az épületegyüttest díszítő Szent István- és Szent Imre-szobrokat a főbejárat két oldalán és a Szent László- és Szent Erzsébet-szobrokat a templom két oldalán található talapzatokról. Az elmondottakat Kocsik Zoltán iskolaigazgató egészítette ki, kiemelve, hogy ameddig ez lehetséges volt, a piaristák iskolájában a mai szóhasználattal ökumenikus szellemiség uralkodott, az oktatási nyelv a magyar volt, de a katolikus, református, ortodox, zsidó felekezetekhez tartozó, magyar, román, német, szerb anyanyelvű diákok egy osztályban tanultak és a régi temesvári hagyomány szerint megtanulták egymás nyelvét, csak a vallásórát tartották külön mindegyik felekezet számára.

A piarista rend és temesvári iskolájuk történetének ismertetése után a csoport meglátogatta a Gerhardinum Líceum ebédlőjének használt gyönyörű termet, majd az 1912-ben felszentelt piarista templomot, amelynek kupola faliképeit Ferenczy József festőművész, oltárképeinek egy részét Fellegi Lajos festőművész készítette. A templombelsőt díszítő Jézus Krisztus-, Szűz Mária-, Szent Erzsébet- és Szent László-szobrok közül utóbbi kettő Kis György szobrászművész munkái, előző kettő Münchenből, a királyi szépművészeti akadémiáról származik, akárcsak az oltár, az ólomüvegek és a mellékoltárok.

Az egykori temesvári piarista diákok közül az előadók kiemelték Szigligeti Ede (eredeti nevén Szathmáry József) drámaírót, Herczeg Ferenc írót, drámaírót, Déchy Mór geográfust, földrajzi felfedezőt, Bodor Pál újságírót, Kurtág György zeneszerzőt, Boldog Bogdánffy Szilárd mártír püspököt és Higyed István lugosi református lelkészt, aki az utolsók között végzett a piarista iskolában.

A Piarista épületegyüttes bejárása Déchy Mór emléktáblájának a megkoszorúzásával zárult, mely alkalommal Balázs István BKE-elnök idézte fel a neves földrajztudós, Kaukázus-kutató munkásságának a jelentőségét. A Déchy Mór-emléktáblát 2009-ben helyezte el a Bánsági Kárpát Egyesület az akkor 100 éves épületegyüttes egyik belső falán.

(Fotók: Molnár Géza)