Megőrizni, gazdagítani az örökséget

Arad – Vasárnap este a szervezők fokozott izgalommal készültek az 1961. augusztus 23-án felavatott, a Körösköz költőjéről, Olosz Lajosról elnevezett nagyzerindi művelődési ház ötvenéves évfordulója alkalmából szervezett ünnepségre. A településen ugyanis 18 órától áramkimaradás volt, ezért az ENEL kisjenői kirendeltségének a szakemberein múlott a 20 órás kezdési időpontnak a betarthatósága. Ami sikerült, ezért a Pro Zerind Kulturális Egyesület nevében Pallagi Margit vezetőségi tag üdvözölte a kultúrotthont megtöltő közönséget, név szerint megemlítve Bognár Levente megyei RMDSZ-elnököt és feleségét.

Van ok az ünneplésre

A jelenlévők figyelmét felhívta a bejáratnál lévő fotókiállítás anyagára, amelyiken a kultúrotthon építésének, építőinek, illetve az itt folyó fél évszázados közművelődési munkának állítottak emléket. Örömének adott hangot, amiért a fiatal pedagógusok átvették a stafétát, a vezetésükkel színjátszó csoport alakult, újjáéledt a gyulai Kővári Enikő és Horváth Péter által koreografált, Ibolya néptáncegyüttes, de a Tabajdi Károly Általános Iskola Rozmaring kórusa, illetve a citerazenekar is működik. 10 éve folyamatosan megszervezik a nótaestet, illetve Siska Szabó Hajnalka jóvoltából a nagyzerindi képzőművész alkotótábort, amelyiknek a munkáival gyarapodik a képtár anyaga, tehát van, mit ünnepelni. Elsőként a Marth P. Ildikó Kukás guru című, egyfelvonásos bohózatát konferálta be, amelyiket az újan alakult színjátszó csoport tagjai adtak elő Kiss Csilla tanárnő rendezésében. A 15 szereplőt megmozgató, dinamikus előadás a helyzetkomikumok sorozatát produkálva, gyakori kacajra, vastapsra csábította a közönséget.

Szolgáló, teremtő fél évszázad

Az utána következett szünetben szolgálták fel a Pro Zerind Egyesület tagjai által 5 kiló lisztből, Szilágyi Erzsébet vezetésével sütött, igen ízletes sóspogácsát, amit ásványvízzel, üdítővel öblíthettek le.

Szünet után a település szülötte, Csanádi János nyugalmazott magyartanár, miután egy ide illő Kós Károly idézettel illusztrálva megemlékezett az államalapító Szent István királyról, szakavatott, magvas előadást tartott a művelődési ház névadójáról, az Ágyán 120 évvel ezelőtt született Olosz Lajosról, a helikoni költőről. Önmagáról csak annyit jegyzett meg, hogy szülőfalujában 45 évig szolgált, amikor is édes anyanyelvünk legértékesebb tégláit próbálta beépíteni a felnövő generációk műveltségének az alapjaiba. Az elmúlt, szolgáló, teremtő fél évszázadban a pedagógusok többsége helybeli lévén, tevékenyen részt vett a közművelődési élet szervezésében. Az első nótaestet 1968-ban szervezték, a sorozat idővel megszakadt, de 2002-től a Pro Zerind Egyesület újraindította, idén tízéves hagyományra tekint vissza. 1969-ben jött létre az irodalmi kör, amelyik 1977-ben Olosz Lajos nevét vette fel. Az első citerazenekar 1970-ben indult, Kovács Sándor jóvoltából, ma is működik 3 taggal. Az első néptánccsoport Csáky Barna vezetésével 1980-ban alakult. 2000-ben Ibolya néven, Pallagi Margit vezetésével újraéledt. Idén az Ibolya szakavatott koreográfusokkal újraindult, ma bemutatják az első betanult táncukat. A továbbiakban az Olosz Lajoshoz fűződő személyes élményeit elevenítette fel, aki 1979-ben látogatott Nagyzerindre. Ügyvédként sokan ismerték, a helikoni líra egyik legjelentősebb költőjeként azonban igen kevesen. Sommásan ismertette a költő megpróbáltatásokkal terhes életét, kötetei megjelenésének a körülményeit. Közben Kasza Rozália tanítónő nagy átéléssel szólaltatta meg a költő Parancsoló érzelem című versét, míg Kiss Csilla tanárnő a Kibontott rügyetszavalta el. Előadása végén Csanádi a Bölcsőhely, a Körösköz időszakos kiadványokról, a Nebuló diáklapról, illetve a nagyzerindi közreműködéssel kiadott Olosz Lajos-kötetekről, a Szeplőtelen oltár és a Percek közt virágok címűkről, a Bús gerlice csengő hangja című körösközi népballadákról, a Zerindi Képtár Albumáról, illetve Dénes József Feléd sietek, illetve Hervadt világ szépítője címmel megjelent köteteit méltatta.

Képtár születik

A közművelődési élet színesebbé válása forrta ki a képtár iránti igényt is, amiről Fazekas József nyugalmazott tanár, a kultúrotthon akkori igazgatója beszélt. A nagyzerindiek a képtár létrehozására irányuló kérésüket a Falvak Népe című újságban hirdették meg. Felhívásukra pozitív választ kaptak a Marosvásárhelyi Művészek Házától, ahonnan festményeket ígértek. Még abban az évben Karácsonyi Jánostól 80 képet kaptak, amelyek az alapot képezték. Festőtáborokat szerveztek, így nem csak a képtár gyarapodott az ellátás fejében itt hagyott képekkel, hanem a lakosság otthonaiban is megjelentek a szállásért náluk maradt művészeti alkotások, tehát mindenki jól járt. Maga a képtár létrehozása, működése kapcsán megjelent minden újságcikket, dokumentumot rögzítő, dedikált CD egy-egy példányát átnyújtotta Csanádi Jánosnak, Bognár Leventének, a sajtónak, illetve a kultúrház minden volt igazgatójának: Szilágyi Gyulának, Csáky Jenőnek, Bondár Ferencnek, Csáky Barnának, Bondár Gizellának, Papp Máriának, illetve Dávid Gyöngyinek.

Van utánpótlás

Dénes Erzsébet népdalcsokra előtt a szervezők kedvcsinálóként egy-egy pohár borral vendégelték meg a nézőket, majd Ladányi Lajos harmonika, illetve nt. Dénes József hegedűkíséretével fájdalmasan szép dalok csendültek fel a közönség közreműködésével: Ott, ahol az a 4 folyó… Rákóczi megtérése, illetve Miért sír a szél kezdetűek. Utánuk a Fazekas Irén által létrehozott, manapság Dénes Erzsébet vezette Rozmaring dalcsoport énekelt citerakísérettel. A Furulya- és citerazenekar néven Kovács Sándor által létrehozott, manapság Higyed Ferenc, illetve id. és ifj Papp Sándor alkotta citerazenekar szórakoztatta az ünneplő közönséget. Az ötvenéves évforduló csattanóját, a 2000-ben Pallagi Margit által létrehozott, a közelmúltban újjáalakult Ibolya néptáncegyüttes adta, első táncával örvendeztetve meg a közönséget. Az ígéretes produkciót ünneplő tömeg virággal kedveskedett a gyulai koreográfusnak, Kővári Enikőnek. A nagyzerindi ünnepség nem csak ez elmúlt fél évszázad teremtő szolgálatára emlékezett, hanem a hatására megszületett színjátszó csoport, illetve újjáalakult néptánccsoport sokat mondó produkciói a jövő ígéretét is előrevetítették. Mert Nagyzerinden parancsoló kötelesség a megszerzett értékek megőrzése, azoknak további gazdagítása.

Erre enged következtetni az ünnepi esten részt vett megyei RMDSZ-elnök, Bognár Levente gyors nyilatkozata is, aki a megyei, így a nagyzerindi magyarság megmaradása egyik legfőbb zálogának az anyanyelvű kultúrát nevezte. A Nagyzerinden bemutatott közművelődési tevékenységhez, a Körös-mentén kiépített kultúr-birodalomhoz mindenképp gratulálni kívánt. Úgy látja, ennek kerülnek méltó folytatói, ezért a Pro Zerind Kulturális Egyesületnek további sok sikert, kitartást kívánt kultúra- és nemzetmentő munkájához, amiben az érdekvédelmi szövetség is támogatja.