In memoriam Szathmáry Rózsa

1932. január 24-án született Szászvároson, gyermekkori éveit egy letűnt világban élte le. 1951-ben érettségizett a nagyenyedi kollégiumban, az ott tanultakat soha sem lehetett kitépni a szívéből, minden erejével azon volt, hogy ezeket az értékeket önzetlenül továbbadja.

Jóllehet az élet nagyon megviselte, fiatalkori álmait a kommunista rendszer összetörte. Nem csüggedt el, 1957-ben tanári diplomát szerezett, és eltökélt szándékkal indult az új kihívás felé. Igazi tanító volt, nemzedékek kerültek ki keze alól, csupa szív emberek, akik később megállták a helyüket az életben. Pedig nem volt könnyű a felfordult értékrendű világban, ahol a képmutatás és a csalás uralkodott. Az értékeket megtartani, a gyerekeket becsületre, törekvésre és tudásra irányítani és nevelni nem volt könnyű feladat.

Nem volt saját gyereke, de mégis nagyon sok gyereket mondhat magáénak. 2012-ben Déván díszvendégként vett részt a nemzedékek találkozóján. A közel 400 részvevő közül nagyon sokan tanítványai voltak.

A Szathmáry Rózsa szerkesztésében megjelenő A dévai magyar középfokú oktatás történetecímű monográfia is hangsúlyozza az iskola fontosságát és azt a fáradhatatlan odaadást, amivel nehéz küzdelmek árán olyan emberek, mint ő életben tartották a magyar iskolát. Szathmáry Rózsával egy olyan generáció hal ki, akik a kötelességtudást mindennél előbb helyezték, és életüket a becsület, a magyarság megtartása, az igazi értékek megtanítása és továbbadása szolgálatába helyeztek, akár önmaguk feláldozásával is. Életútja példaértékű.

Keresztlánya,

Szathmáry Csilla